- Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
-
- Berta Bojetu
- ***
-
- Olyan volt mint a tulipánok fekete földje
- mint a sárga szem az isten árnyával egybekötve
- a te arcod
- amikor lábaimat csókolgattad
- melyek a sárba süppedtek
-
-
- ***
-
- Dalok istene
- lovak és füvek istene
- vizek istene
- Vizes combbal léptem előteredbe
- bár harangoznál velem minden reggel
- Csak szerettél engem
-
-
- ***
-
- Ajkam vizeit kiszürcsölted
- felvagdostad és eldobtad hasam fűszálait
- remegek
- megölöm a madárkát
- Tenyeremből ettél
- és ajkaimról ittál
- az legutolsó meleg vért
- a vihartól faltakat
- Letérdelek
- életem
- utolsó füvének illatában: bogáncs
- perzsel és engem tépked
- idegen fagyos férfi lábak
- léptei mellett
-
-
- ***
-
- Gyötörlek te szűz lány
- kis tövises iréna
- egy buta tehén nyelvével
- győzelmed koszorúját nyaldosom
- és kívánom
- bár megbecstelenítene egy részeg hentes
- mert a pásztornak
- akinek a szívét megvágtad
- a sárga rózsa a kedvence
- és a kis herceg báránya
- gyötörlek téged te fekete iréna
- amikor a véres Edvárd
- balladáját éneklem neked
- a szomorú pieróét
-
-
- ****
-
- Te aki képes vagy
- széttárni a lábam
- a fehér kő számára
- aki képes vagy
- megittasítani hasam
- fehér homokját saját hegyén
- Megragadnálak téged
- a forró napra
- felfeszítenélek
- és magamba gombolnálak
-
-
- ***
-
- A lepedők szentélyében tökéletes a magány
- a karoknak jót tesz a reggel
- beragyogja őket az éjjel
- és felnyitom a hátad
- hogy megcsókolhassam a véred
- Te a magányt falod
- az ajkaknak jót tesz a reggel
- és én odaadom neked
- Hallgatod mint verik bennem
- vérem őseiket
- Te a magányt falod
-
-
- ***
-
- 1.
-
- Reggel a kedves fekete ruhát varr magának
- Hosszú ideje már halott vagy Békafi
- Mily régóta halott vagy már.
- A lepke beléd mártja a szárnyát
- Este a kedves fehér ruhát varr magának.
-
- Lukács Zsolt fordítása
