Üzenet 2005/2.: Nő a periférián

 

Alenka Jenšterle-Doležal
Broadway, 114. utca

 

nyugodt brodwayi vasárnap a 94. utcai moziból térek vissza

hajléktalanok másznak kartondobozokban

megragadnak a négerek a széleshomlokú mexikóiak megállítanak

és kérdezik merre megyek

 

nem tudom hová tartok

csak azt tudom, hogy hol voltam

de nem tudom, hogy léteznek-e ezek a térségek

 

homesick a New York Times oldalainak apokaliptikus rakatai közt

galambok ürülékei és kutyák ganéi közt

vasárnap délután

 

tekilát öntök le nosztalgikus beleimbe

részegen nem ismerem meg az utcákat

nem különböztetem meg az embereket

kakofóniájában a délutáni árnyaknak

 

mint egy macska mászok a coca-cola és a nagy show reklámfeliratok közt

míg a valóságba meg nem botlok

és a folyóvölgy felé közeledem

 

és mi van ha a zöld örvényeken törött porcelánbabák úsznak

 

az éles folyami kavicsokon eltört játékok hevernek

a hegyre véres plüs medvék másznak fel

anélkül hogy visszatérnének

 

még csak a tíz dolláros taxi fuvar után

sajnálom

hogy emlékeimet nem kötöztem egybe a brodwai lámpák finom száraival

állítottam meg falaztam be az utca kemény aszfaltjával

 

Lukács Zsolt fordítása