Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
 
Maruša Krese
Tudom, öreg ő
 
Tudom, öreg ő.
Tele van fájdalommal és boldogsággal.
Tudom, hogy kinevetnek.
A gyerekek, törvények, levelek, zsebkendők,
A remények, s a kínai kenőcs,
a német szótár és az egészségről szóló
okmány,
a régi arab gyűrű a párizsi.
Yorkshirei táska, 2003
 
 
Guggoltak
 
Guggoltak és a tengerre vártak,
megszámlálták az öbölben a régi kagylókat,
tarka köveket gyűjtöttek
szent városunk sírjára.
 
Csendben, halkan utánuk kúszunk,
felemeljük a zöld gallyakat
és megkérjük őket,
hogy halottaikat fedjék be ezekkel,
hogy így lelkünk az üdvöt elnyerje.
 
Csinálhatnánk hajót nékik
és elvihetnénk őket a biztos öblökig,
hogy az éjjeli nyugalom idejére befedjük
és békében betakarjuk őket,
s így elviselhetnénk a hallgatást.
Miénk a tenger,
s miénk a hajó,
miénk az élet,
csak a halálon osztozunk.
Részünket nekik adhatjuk.
Csendben, halkan utánuk kúszunk,
nevetgélünk és őket nézzük,
mert hiába várják a napot és a tengert
a rozmarint és a belénk vetett bizalmat.
Azok a vörös rózsák a sírjukon,
utat nyitottak nekünk a mennybe.
Még a testamentum is elveszett, 2001
 
 
******
 
Telefonok, hosszú alsók,
fagy és fax.
Trebevićek, kánonok,
vizes kannák,
eh, bassza meg.
 
Repülök, katonák,
békefentartók,
miniszterek, fényképészek,
gránátok, mentősök
eh basza meg.
 
Ártatlan a Nap,
álnok a hold,
rejtőzik az ég,
világra jő a csecsemő,
eh, bassza meg.
 
Szép a sivatag,
üresek a sátrak,
kihívóak a tengerek,
Mózes lelépett,
eh, bassza meg.
 
 
****
 
Életem története nevetséges,
egy könyvben van megírva, melynek sohasem lesz vége.
Minden egyes új oldala borzalom szagú komédia.
Minden egyes oldala egy új évezred,
minden egyes oldala egy új élet
a fényességé és imádságé, a várakozásé és boldogságé.
Fáradt vagyok,
ott a ti városotokban megleltem a véget,
amely furcsa mód ismerős nékem.
 
Lukács Zsolt fordítása