Üzenet 2005/2.: Nő a periférián

Lucija Stupica
Amikor felocsúdnak a nyomok

Amikor felocsúdnak a nyomok ismét magad vagy.

kettős létet dédelget az éjjel,

engedélyezi a felejtést s a kitörlést,

könnyedén kényeztet téged,

mellyel írod és foltozod varratod.

A nap józan, nyers beszélgetőtárs,

ám ismét lágy, amikor elmerülsz

a lepke reppenésébe és átsiklik a némaságba

az érintés nyugodt diktálása.

És így néha a nap is páros,

amikor megunva a magányt hozzád bújik.

 

Lukács Zsolt fordítása