Üzenet 2005/2.: Nő a periférián

Anka Žagar
Szél a címben

 

voltam

és aztán volt egy erdő

a tekintet szemfedele alatt volt

egy asszony aki halott kislányt szült

és maga körül járt és így beszélt:

de ez nem én vagyok

de ez nem én vagyok

 

voltam

és aztán volt egy erdő

egy lélek egy kabát egy váll egy haj

mindaz ami gyors festői ötlet, most

ujjaim alól mint mondat folyik ki:

nézz rám szeress engem elmegyek

és tudattalan a víz, amely lefogja ajkam

de ha szólok akkor a vizet foglyul ejtem

amíg a szivárvány ki nem bújik felível aláhajlik

a halott szélnek ez a fehér bánata puha

pelyhes, megérint, pedig nem is volt

 

voltam

és aztán volt egy erdő

vagy ugyanakkor apró

vásárolt, érintetlen gyertyák voltunk, és fehérek

hogy senki senkit ne tudjon kioltani ne tudja

és ez a fekete is nullafehér már amikor elmegy

a szél a címből

 

Ladányi István fordítása