Üzenet 2005/2.: Nő a periférián
 
Bina Štampe Žmavc
Az őz és a hó
 
Ha boszorkány lennék, akkor inkább fehér -
nem fekete, vérbe merült vámpírlény,
a Drakula bolond holdja alatt csapos lányként,
de Menada sem, aki megőrült Bakhuszért.-
 
Amikor öledbe bújok, ajkaidba nem harapok,
a párnák alatt nem rejtegetek éles szerszámot...,
ha forró csókjaimmal inged kigombolnám,
szíved hogy felfaljam nem kell áfonya mártás.
 
Kedvesebbek az éjnél a narancssárga nappalok.
és ízesebbek számomra a vérnél a málnák
a mulandóság százada elől szaladok
 
a kegyetlenség és a düh ósdi kártyáiból,
amikor a játék és a tőr élével rám vadászol
mint hóban az őzre, örök vadászó tigrisem.
 
Lukács Zsolt fordítása