Üzenet 2005/3. Kosztolányi Dezső

Fenyvesi Áron
A totális múzeum, mint nemzeti-arculattervezés

A belgrádi Nikola Tesla Múzeum

Releváns kérdésnek számít-e ma a múzeumok kritikája Szerbiában? Teszi föl a kérdést a tanulmány, és rögtön mentegetőzni is kezd. Nyilvánvaló, hogy múzeumaiban is erősen megtépázottnak számít mind a mai napig Szerbia. Az is, hogy a háborús, és az azt követő gazdasági regresszió évei alatt kifejezetten övön alulinak számított volna a kulturális mecenatúra színvonalának számon kérése. Azóta azonban sok idő telt el, mégis a legtöbb intézményt szinte érintetlenül hagytak az elmúlt években, évtizedekben, ami kifejezetten az értelmezhetőségük kárára vált. Ennek a múzeumtípusnak, talán a legszebb iskolapéldája, az egy esettanulmányt mindenesetre megérő, belgrádi Nikola Tesla Múzeum.

Belgrád szívében található, az egykor Proletarskih Brigada 51. szám alatt virágzó, (ma már Krunska u. 51. alatt szinte elhagyatottan burjánzó) Nikola Tesla Múzeum. Nikola Tesla személye komoly kultúrpolitikai jelentőséggel bír Szerbia számára, alkalmas arra, hogy szalonképes nemzeti arculatot lehessen rá építeni, a világ minden pontján elismert feltaláló, az egykori Jugoszlávia számára pedig nem volt más, mint a jugoszláv tudományosság 'par excellence' megszemélyesítője. Mindenki előtt ismeretes, hogy mind a mai napig portréjával díszítik a 100 dináros bankjegyet. (Rajta kívül talán már csak néhol tartják számon az újvidéki származású fizikusnőt, Mileva Maricot, aki arról vált híressé, hogy feleségül ment Albert Einsteinhez. Konspirátorok még azt is tudni vélik, hogy Einstein a relativitáselmélet ötletét tőle lopta, majd gyorsan elvált tőle). Persze mindez csak közel mai szemszögből tűnik ilyen szépen letisztultnak. Nikola Tesla ikonszerűségét meg kellett csinálni, ami komoly arculattervező munka eredménye. Beletartozik ebbe, hogy szinte minden városban van legalább egy Nikola Tesla névre hallgató iskola, utca, stb. A folyamat végére azonban sikerült elérni, hogy ma nevének említése egyértelműen szerb tudós konnotációját kelti. Zárójelben elég csak megjegyezni, hogy a hajdani Csehszlovákia ontotta magából, a "Tesla" márkanévvel bíró lemezjátszókat, vagyis a személy védjegyét mindenki magáénak érezte, aki egy kicsit is szláv volt. Komolyan le kellett védetni először a déli szlávok számára, ami nem is olyan egyszerű feladat az életrajz, életmű ismeretében.

A múzeum ma, már első ránézésre is finoman szólva, ártatlan vállalkozásnak tűnik, de akár alapításának, akár Nikola Tesla Belgráddal kapcsolatos viszonyának gyökereit vizsgálva érdekes dolgok kerülnek a felszínre. A múzeum struktúrájának koncepciója egyértelműen a dokumentáció totális lefedésére építkezik, alapítóinak deklarált szándéka Nikola Tesla emlékének teljes kisajátítása, mondhatni monopóliumjogokat gyakorolnak felette.

A múzeum története bizonyos értelemben rögtön el is kezdődik, ahol Teslaé véget ér, 1943. január 7.-én, New York-ban, a "New Yorker" Hotel egyik szobájában. Halála előtt meglebegtette ugyanis a sajtóban, hogy tökéletesítette az általa "halálsugárnak" becézett technológiát. Persze még mielőtt publikálhatta volna eredményeit, meghalt. Eddigre természetesen, mivel fegyverkezésről volt szó, az amerikai kormány és az FBI is komolyan érdeklődött Tesla után. Mivel komoly veszély mutatkozott arra nézve, hogy Tesla tervei kiszivároghatnak a szovjetek, netalán a tengelyhatalmak markába, ugyanis az egyetlen örökös, Sava Kosanovic, Tesla unokaöccse, egy feltörekvő jugoszláv államhivatalnok, ráadásul gyanús kapcsolatok fűzik a kommunista párthoz. Sava Kosanovic a nagybácsi halálának másnapján érkezik annak lakására, ahol élete utolsó éveit töltötte, de addigra Tesla testét már elmozdították, és szemmel láthatóan házkutatást is végeztek. Kosanovic szerint fontos, az új találmánnyal kapcsolatos feljegyzések tűntek el, Tesla fekete-jegyzetfüzete, amit mindig magánál hordott. Hosszú pereskedés után, csak 1949-ben utalta ki az amerikai bíróság az ingóságokat Kosanovicnak, miután jogerősen is megállapították, hogy ő az egyetlen örökös. Ekkor mindent elszállíttattak Belgrádba, ahol is 1952-re gyűlt össze a Tesla örökség, gyakorlatilag a jövőbeli múzeum teljes alapanyaga.

A Tesla örökség kiemelt jelentősége, a hidegháborúval aktualizálódott újra, és az érdeklődés főleg a halála után eltűnt, az ún. "Tesla-coil" csodafegyverre vonatkozó papírosokra koncentrálódott, mivel megújult az érdeklődés a sugárfegyverek iránt. Tesla papírjainak állítólagos másolatai feltűntek a Dayton-i Patterson Bázison, ahol az amerikai állam anyagi támogatásával folytak kísérletek, "Nick"-kódnév alatt. Az operációt ugyan rövid úton lezárták, eredményeit soha nem publikálták, annyi történt viszont, hogy az állítólagos Tesla-papírok újfent nyom nélkül eltűntek. A belgrádi ágon, sok éven keresztül, Tito alatt, szinte lehetetlen volt nyugati újságírók számára, a nemzeti kincsként őrzött Tesla-archívumhoz való hozzáférés. Nem úgy, mint a szovjet túdosoknak, akiknek delegációi évente zarándokoltak a Tesla Múzeumba. A komoly Tesla-visszhangok 1960 körül erősödtek fel újra, mikor is Hruscsov bejelentette, hogy új fantasztikus szuperfegyvert tesztelnek. Ekkor ismét egy Tesla alapú projektre gyanakodtak. Mivel azonban sem a szovjet, sem az amerikai sugárfegyverkezési pogram nem hozott átütő sikert, Tesla valószínűleg magával vihette a sírba a "halálsugár" receptjét.

A fenti Tesla recepció rezüméje, csak azt hivatott példázni, hogy az intézmény nem mindig az extravagáns fizikus zseni ártatlan emlékhelyeként funkcionált, hanem komoly politikai mellékzöngéi voltak.

A múzeum birtokába jutott Kosanovicon keresztül, Tesla szinte minden személyes tárgya. Az archívum jegyzéke 160000 dokumentumot számlál, tekintet nélkül arra, hogy ezek Tesla magánéletével, vagy tudományos eredményeivel kapcsolatosak. Ebben bennefoglaltaik Tesla könyvtára, és ehhez külön hozzáférést biztosít kutatók számára a múzeum, ez közel 2000 db könyvre, folyóiratra, újságra rúg. De csatolták ehhez Tesla 70000 újságkivágását is.

Az épületét, ami eredetileg villának készült, 1927-ben Dragisa Brasovan, egy jegyzett szerb építész tervezte. Csak 1952. december 5-i ülésén adományozta, a kötelező ünnepélyes keretek között a jugoszláv kormány a létesítendő Nikola Tesla Múzeumnak. Az épület mindösszesen hét, külön címekkel is tematizált szobából áll. Nehéz eldönteni, hogy a koncepció szerint egy találmányoktól zsúfolt természettudományi, vagy Nikola Tesla intimebb szférájának megismertetését maga elé célúl tűző múzeumba téved a látogató. Persze a bevallottan legfőbb probléma az, hogy berendezése felett ma már kissé eljárt az idő, apró változtatásokkal ugyanis, de lényegében az 1955-ös (!) utolsó berendezést lehet látni mind a mai napig.

Ennek megfelelően az érdeklődőt főleg kinagyított fotók és az archívum kisebb-nagyobb kiállított tárgyai kalauzolják. A múzeum első két szobájának szakaszán, a célkitűzésnek megfelelően, kissé konvencionális lineáris narratívát kapunk, az amúgy igen kalandos élettörténetet végigkövetendő. A belépőt rögtön egy nagyalakú fénykép fogadja Tesla graz-i tanulóéveiből, valamint három szimbolikusan, az állam legitimációját, igényének bejelentését demonstráló hivatalos okirat, hogy kétség ne férjen ahhoz, hogy Tesla szerb tudósként élte életét:

- Születési anyakönyvi kivonata. Ebből megtudhatjuk, hogy a monarchia határsávján született, 1856. július 10-én, a helyszín pikantériájához hozzátartozik, hogy a mai Horvátország területén levő aprócska faluban, Smiljanban.

- Érettségi bizonyítványa a karlovaci (szintén a mai Horvátország területén levő) gimnáziumból. Pályája ezután gyorsan átível az egész monarchián, ugyanis a gimnázium elvégzése után 1875-től 1878-ig a graz-i politechnikumba jár, majd 1880-tól a prágai Károly egyetemen tanul. Magyar vonatkozása is van, 1881-82 között a budapesti Központi Telegráf Irodában dolgozik. Sőt állítólag itt veti papírra a reputációját megalapozó változó-mágneses mező ötletét 1882. februárjában. Ezután francia áramszolgáltatóknál házal ötletével, sikertelenül.

- A harmadik tárgy pedig útlevele, amivel 1894-ben utazott New Yorkba.

A következő narratív komplexum is egy fotó alatt található, mégpedig szülőházáról, és arról a templomról, ahol apja volt a pap. A fotók mellett, számos, szelektált elismerő levél, amit elismert tudósok írtak Teslának: Einstein, Röntgen, Kelvin, Pupin. Vagyis a nagyok tisztelgése egy eldugottnak hitt, kicsike nép fiának, szorulhat össze a szívünk a koncepció koreográfiája szerint. Természetesen az elismerések egy, már komoly európai formális képzést kapott, tulajdonképpen amerikaiként emlegetett tudósnak szólnak. A továbbiakban természetesen elmaradhatatlan a szokásos, Tesla tulajdonában volt semmiségek rovata: kalap, utazótáska, meghívók, színházi belépők, tagsági kártyák. Romantikus népi mítoszként kiemelve aztán az állítólag halálig őrzött emléket, anyja egy kézimunkáját, aminek formakincse jellemző Likai szülőföldjére. Ismét a koncepció intim-zónájába ütközünk.

További hírességek állnak Tesla mellé. Fényképek barátaival, írókkal: Westinghouse-zal, Mark Twain-nel. Westinghouse személyének megjelenése fontos epizódot jelent Tesla életében. Ő pénzeli vállalkozását, miután Tesla sértettségében otthagyja, az általa önfejűnek és a tudományban túlságosan is a véletlenre apelláló Edisont, akinél óceánon-túli pályáját kezdi, a mítosz szerint 4 centtel a zsebében. Tesla sok kalandorral ellentétben, kezdetben nem rajong Amerikáért. Azt írja naplójában, hogy Európától vagy egy évszázadnyi lemaradás választja el akkoriban. A DC Edison által kifejlesztett technológián alapul a világítás, utcai áramellátás, aminek következtében annyira mindenapossá válnak az áramütések Brooklynban, hogy ennek nyomán a helyi baseball csapatot Brooklyn Dodgers-nek keresztelik. Ám Tesla fejlesztése, az AC-DC technológia sokkal biztosabbanak ígérkezik, főleg az 1893-as chicagói világkiállítás sikere után, mikor is a váltóáramot a jövő energiaforrásának kiálltják ki, és az USA 80%-a átáll ennek használatára. További kulúrtörténeti érdekesség, hogy a váltóáram ellen folyó kampányában, aminek hátterében Edison alakja sejthető, egyetemi katedrákon próbálták bizonyítani élettanilag káros hatását. Először lovakon és kutyákon, majd az első villamosszék üzembehelyezése is ehhez a mozgalomhoz kötődik. Rosszakaróik nevezték el ezt a fajta kivégzési módot "Westinghousing"-nak, mikor is William Kemmlert, new jersey-i baltásgyilkost végeztek ki ilyen módon először 1890. augusztus 6-án.

Belgrád és Tesla kapcsolatát természetesen külön terem tematizálja, és legitimizálja is egyben. A múzeum szépséghibája az ugyanis, hogy Tesla nem töltött túl sok időt a szerb fővárosban. 1892-ben egy európai előadó turnéja során tett egyedül hivatalos látogatást Belgrádban. Így ennek az események az évfordulóit kiemelt jelentőséggel kezelik. Tesla akkori látogatására reflektáló korabeli újságokat állították ki, és Laza Kostic, szerb költő, hozzá intézett leveleit.

A harmadik szobát, egyben a múzeum egyik főattrakcióját hivatottak bevezetni Tesla halálát igazoló és a temetésére vonatkozó dokumentumok. Teslát ugyanis elhamvasztották, és nem kis diplomáciai sikerként könyvelhették el azt, hogy 1957-ben kiadták Jugoszláviának a hamvakat, amit ma a harmadik terem márványpulpitusán láthat a nézőközönség, egy arany-gömböt formáló urnában. A totalitás elvét követve, ez a múzeum legszélsőségesebb, és egyben legmarkánsabb gesztusa, Nikola Teslanak, mint személyiségnek a kisajátítása. A teljes lefedés jegyében, kiállítják Teslát, a róla elnevezett Múzeumban.

Ezután már nehéz lenne bármi személyesebb jellegűt hozzátenni a dokumentációhoz. Így a múzeum a továbbiakban sorra veszi Tesla találmányainak tudománytörténeti jelentőségét. Bár önmagát interaktívnak mondja, ma már nem számít igazán annak az, ha megfogdoshatjuk a gépeket. A termek címe: "Tesla tündérmeséje az elektromosságról", mivel a látogatók valószínűleg igen nagy hányada nem érti (beleértve a dolgozat íróját) milyen elvek alapján is működnek a gépezetek, azért az újítások korszakalkotó jelentőségét felfogja. Ezt nagy részben segíti a fotomontázs, ami a Földet ábrázolja, először Tesla előtt, majd után, előbbin egy koromfekete gömb, utóbbin pedig az urbanizáció fényszennyezése, ami még az űrből is látszik. A múzeumban lekicsínyített makettek láthatók az akkoriban a világ egyik csodájának számító 1899-es niagarai generátorokról. Tesla oszcillátorait pedig nagy részben ma is használják, de legalábbis előfutárként kezelik minden ún. "wireless"-technikában. Kevéssé ismertek azonban nem szorosan az elektromossággal kapcsolatos felfedezései, mint a korát jóval megahaladó távirányításra tett kísérletei. Rekonstruálta a múzeum Tesla 1898-as New Yorkban bemutatott kísérletében használt hajó modelljét. A World Wireless Station Long Island-re megálmodott terve utópia maradt, ami nemcsak híreket, de zenét, és fényképeket is közvetített volna. A múzeum szerint még specialisták sem nagyon tudják, hogy például Tesla hívta fel a figyelmet először arra, hogy a röntgen-kép hosszú expozíciója nyomán élettani károsodások lépnek föl.

A múzeum befejező szobája végül az institucionális emlékezet szolgálatában áll, kiállítják Tesla okleveleit, díjait, kitüntetéseit. Köztük a legnagyobb, csak poszt-humusz, elismerés az 1960-ban a villamosmérnökök nemzetközi bizottságának Philadelphiában odaítélt díja. Ez az a rendelet, ami szerint a 'tesla' válik majd a mágneses indukció SI mértékegységévé. Így Teslát jelképesen olyan megbecsült tudósok sorába emelték be, mint Volta, Faraday, Ampere, Kelvin. Végül Nikola Tesla halotti maszkjával búcsúzhat a látogató, rajta E. Armstrong amerikai feltaláló méltató szavaival: "Azt hiszem a világ, még sokáig várhat arra, hogy jöjjön egy Nikola Tesla képzeletével és eredményességével bíró ember."

Nekünk pedig marad a végső konklúzió, hogy a kiállítás döcög néhol, igazából azonban elrontani nem nagyon lehet. Nem annyira a múzeum, sokkal inkább Tesla tehet erről. Persze a lelkesedés adódhat abból is, hogy szinte állandóan Tesla-reneszánszot élünk, ha tetszik Tesla-retrót. Számtalan számítógépes stratégiai játékban használják a "Tesla-coil" márkanevet, ami így ravasz módon nem engedi törlődni az új globális emlékezetből. De nyilván az lehet a helyzet, hogy Nikola Tesla nem csak egy lokális memória struktúrájának részét képzi.