Danyi Zoltán
Sárga fülek
(1) Elve: szél
Sárga fülek a homokon:
Letépte őket a zord szél.
Táncolhatok a romokon,
S álmom új cimpákról mesél.
Ha nem hallom, miért látom?
Hiába minden, minden már,
Minden próbám újabb zátony,
És a horgászbolt is bezár.
Száraz fűszálakat rágok,
A szétmálló íz kesernyés.
Megütődve nézek rájuk:
Két fülem a porban enyész.
(2) Bú s dal
Dúdolom halk leltáromat,
Rezeg a dal orromon át.
Lógatom a két karomat,
Mint bitón szokták a romát.
Életnek élet, ha éltet -
Belesüllyedek a búba.
Nem tudni, melyikünk vesztett:
Én-e vagy a csontos dúvad?
Alkonyat. Unott por kering.
Vértelen fülek hevernek.
Újabb néma éj jön megint -
Mikor lesz már vége ennek?
(3) Nyűg; nyög ő
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ,
S ragyog a kék fültemető,
Mint megcsonkított, torz pofák.
Leragadnak a szemhéjak,
Boltok redőnyét lehúzzák.
Keselyűk köröznek s héják,
Megtépik az alvók húsát.
Hol vagyunk? Hova jutottunk?
Mi ez az átkozott homály?
Vagyunk, akik még futottak -
Néma, elveszett tartomány.
