Az utolsó út
(Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél)
Rég holt idő, mely zárt tenyér
Ló és lovasa botorkál
Ködszítta táj e szív - henyél
Kincs vár az utolsó sornál
Szem nem rebben, térd nem roskad
Könny, ha serken, nem sajnálom
Nézz szét, mely utat tapostad
Mely végén hí a halálom
(Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább)
Vár rám az éj, s langy messzi szél
Holt költőt ajz víg lakoma
Vízzé a bor, kővé kenyér
Bohóccá pap - óh, mily csoda
Tucat bálvány ül le hozzám
Nyála csordul bősz istennek
Szemnek tükre megtört oltár
Régi szentek nem ismernek
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át
Három kóbor csillag fénye
Szórja utamra bánatát
Gyöngy szemednek szép ösvénye
Így inal a bátor tovább
Hamvas bőröm nem sajnálom
A megfagyott rőt tűzön át
Tárt karokkal egyre várom
A végső megnyugvás borát
