Fehér füvek
Szakmány Piroska
Hangod


túl korai a sötétség
záruló csend-lakat
az utca önmagába lép
feszĂĽl az alkonyat

túl gyakori a fájdalom
metsző a fagy
az árvaság templom
a szószék magas

és az éhség ahol
tĂşl marĂł Ă©s vad
árvaságban a hangod
déren szikrázó nap