Fehér füvek
Szögi Csaba
Ünnep
(Kelt az Úr 1993. esztendejében – Karácsony)

Mottó: Immáron leporolva a régi költemény
Csillámhoz ködöt elegyít zordon sarki fény

I.
Köd van. Ködben születtünk, te meg én, kedvesem,
s e sűrű magány mára sem oszlandó. Csupán a testünk, ami
foszlandó, de mondd, mit tehetsz, amikor a tücsök sem
pengetheti örökké fenséges hangszerének húrjait? Magány.
És iszony és bűn és gyarlóság. Szélsőség. A magány,
ami örök. És a többi. Félelem. Mondd, félsz, mikor
felhasít az éj?! A kín. Óh, mennyire szeretlek. Feljöhet
minden eretnek, de bástyáim hallgatnak. Hisz miről is szól
a dal? A vén zenész vándor gitárjával mit akar? Mert ki
nem érti, mi is a szeretet, legott éltéből ellophatsz egy
szeletet, úgy sem fogja fel a mindenható szeleket, s részéről
én akár kárhozatba mehetek. Mindegy. Jön majd új hétvége,
s ha iszom, talán jobb lesz nekem. Ám az angyalok már
nem sírnak velem, s a pusztulás elkísér. (Midőn meglelém
otthonom, anyám már aluszik, s a szakállam belepi a dér.)

II.
Aranyló fény cseppen a dióra, s ím feloszlik a köd,
nyomtalanul, csendben. Helyén zöldillatú álom öleli a tájat,
s míg egy árny átleng felettünk a sziporkázó csendben, mi ketten,
kéz a kézben hallgatjuk a Csoda Szózatát. Hószín éji látomás,
sebzett szárnyát maga mögé rejtve, felröppen a galamb. Midőn langy
illatát árasztva széjjel, új nap jő a Földre, s a szélben csillámló
mesét suttog a hószárnyú Kar, lelkedben lassan felsajdul a
gyémántajkú égi dal. Nézd, a galamb visszatért. Ajkán szelíd
mosoly, s egy olajágat szorongat csendben. Hála
neked, óh, Atyám a mennyben: Meglelém otthonom.

III.
Ő, a drága, rég szívembe zárta e mondatot:
Legyél jó. Nem szólt több szót, gyengéden az utakra bocsátott.
Csalóka út, legyél jó, hisz mit ér a szó, mikor a
szürke falak hallgatnak, s az ember szíve féktelen,
gyarló. Angyalkarmú farkasok lesnek az út kövén. Csonttá
fáradsz, porrá száradsz, tested belepi a hó. De
csakazértis, vért köpve is: legyél jó! Legyél jó.

IV.
Az csontszín utcán, rongyokba bújva, csöndesen
ballag a koldus. Szemben jő a pusztulással, mocsoktól
körülvéve, épen, makula híján. Az átgyalogolt
ezredek megtépték fényes köntösét, most cafatokban
lóg sovány, csikorgó testén. A Vándor ő, a Sötét Éj
Komédiása. Érdes, gyötört orcáját könnyek szántják.
Megáll a sarkon, arcát ütésre nyújtja. Te tőrt mártasz
a szívébe. Ezredszer is a hóba rogy, s némán esdekel
a lelkedért. Lenge szélben a fátyol, ekkor fellebben
a titok. Felnéz. Lassan térdre borulok.

V.
Ballagok a parton. A csillámporos fodrokat
bámulom mélán. Ajkamon még a tegnap sós íze sejlik.
S most lepkeszín fátyol surrogása hallik, a folyó habjai
kristályként pendülnek. Mellém ér. Lassan lehúnyja
szemét, s elém tárul az út. December van. Karácsony.

VI.
Köd van. Ködben születtünk, te meg én, kedvesem,
s e sűrű magány mára sem oszlandó. Csupán a testünk, ami
foszlandó, de mondd, mit tehetsz, amikor a tücsök sem
pengetheti örökké fenséges hangszerének húrjait.