FehĂ©r fĂŒvek
KarĂĄcsonyi Lili
NĂĄszruhĂĄban a reggel

Azon a reggelen gyanakodva hĂșzta fĂ©lre az ablakot borĂ­tĂł vastag, zöld vĂĄsznat. Érezte, most nem az ismert kĂ©p fogadja, nem a megszokott szĂ­neket lĂĄtja. A kopott sĂĄrgĂĄt Ă©s zöldet nĂ©mi ködfĂĄtyolba burkolva, amelyen megprĂłbĂĄl ĂĄttörni a napsugĂĄr hideg fĂ©nye. Óvatosan pillantott ki. Derej – mondta hangosan, inkĂĄbb csak önmagĂĄnak, hiszen a konyhĂĄban rajta kĂ­vĂŒl senki sem volt. Meztelen talpĂĄt szinte sĂŒtöttĂ©k a kƑlapok. Vizet engedett a kĂĄvĂ©hoz, aztĂĄn visszabĂșjt az ĂĄgyba. Pedig tudta, mennyire felesleges ezt tennie, hiszen a gĂĄztƱzhelyen pillanatok alatt felforr a vĂ­z. RĂĄadĂĄsul a helye is kihƱlt közben a paplan Ă©s a rĂĄterĂ­tett pokrĂłc alatt. Milyen kifejezĂ©st is hasznĂĄlt az imĂ©nt? Derej? Elmosolyodott. Ezt a szĂłt a lĂĄnya hagyta a csalĂĄdra. Így nevezte a fehĂ©rsĂ©get, amikor totyogĂł csöppsĂ©gkĂ©nt elƑször pillantotta meg a deres tĂĄjat. A „riri” szintĂ©n tƑle szĂĄrmazik, ma is ezt hasznĂĄljĂĄk, ha a tĂĄvirĂĄnyĂ­tĂłra van szĂŒksĂ©gĂŒk. És az ebĂ©djel! TegyĂ©l ebĂ©djelet! – követelte egyszer az akkor mĂĄr ĂłvodĂĄs vagy kisiskolĂĄs gyermeke, miközben a szĂŒletĂ©snapi meghĂ­vĂłk Ă­rĂĄsĂĄban segĂ©dkezett. TermĂ©szetesen nem Ă©rtette, mit szeretne, de aztĂĄn közösen megfejtettĂ©k a rejtĂ©lyt. ElƑzƑ Ă©vben a rokonoknak szĂĄnt szöveg a következƑ mondattal zĂĄrult: EbĂ©dre vĂĄrunk titeket! Mivel az ĂŒnnepeltnek, aki egy-egy rajzzal dĂ­szĂ­tette a papĂ­rlapokat, mindent gondosan fel kellett olvasni, fejecskĂ©jĂ©ben valahogy kiegyenlĂ­tƑdött az ebĂ©dre valĂł invitĂĄlĂĄs a felkiĂĄltĂłjellel. MielƑtt jĂłlesƑen összĂ©bb gömbölyödött volna az Ășjra kellemesen meleggĂ© vĂĄlĂł lepedƑn, eszĂ©be jutott a vĂ­z. Kirohant, lekapta a kis piros lĂĄbast a lĂĄngrĂłl. JĂłl meg is sĂŒtötte az ujjĂĄt. IsmĂ©t teletöltötte, de most mĂĄr nem hagyta ott. Egy-egy kanĂĄl kĂĄvĂ©t Ă©s tejport rakott a nagymĂ©retƱ, fehĂ©r bögrĂ©be. PĂĄr perc mĂșlva gƑzölgƑ csĂ©szĂ©vel a kezĂ©ben vonult vissza a szobĂĄba.

A teraszajtĂł felsƑ rĂ©szĂ©n nem volt teljesen becsukva a zsalugĂĄter. KikukucskĂĄlt az egyik rĂ©sen Ă©s szƱziesen fehĂ©rnek talĂĄlt mindent. Vagy legalĂĄbbis azt, ami a lĂĄtĂłszögĂ©be kerĂŒlt csĂ­kon belĂŒl volt. Úgy lĂĄtszik, most mĂĄr vĂ©gĂ©rvĂ©nyesen nyakunkon a tĂ©l – gondolta. Amin Ă­gy, december vĂ©gĂ©n, mĂ©g csodĂĄlkozni sem kellene. Csakhogy egy-kĂ©t hĂ©ttel ezelƑtt ismĂ©t gĂłlyahĂ­r nyĂ­lott a hĂĄzuk elƑtt. Annak a lakatlan Ă©pĂŒletnek az udvarĂĄban pedig tovĂĄbbra is narancssĂĄrgĂĄn virulnak, duzzadnak a ragadĂłs levelƱ körömvirĂĄgok. Itt lenne a tĂ©l? AmirƑl egyre inkĂĄbb azt kell hinni, hogy soha nem is mĂșlt el. A legnagyobb nyĂĄrban sem.

Amikor kilĂ©pett az udvarra, megnyugodva Ă©szlelte, a deres fƱ jĂłtĂ©konyan elrejti a fehĂ©rre kemĂ©nyedett kutyaszart. Amit pĂĄr napja mĂĄr elfelejtett összeszedni. A gangszerƱ fedett folyosĂł szĂŒrke betonjĂĄn csomĂłkban ĂĄllt a kutyaszƑr. Összekeveredve a futĂłrĂłzsa fagycsĂ­pte, foltos leveleivel, amelyeket besodort a szĂ©l. Lehajolt, felemelte az egyik könnyƱ, fehĂ©r pamacsot Ă©s a pĂĄr lĂ©pĂ©ssel odĂ©bb ĂĄllĂł dobozhoz vitte. Szinte mĂĄr szĂ­nĂŒltig volt szemĂ©ttel. A kutya, kĂ©nyelmes, bĂ©lelt dobozĂĄban, Ă©ppen csak annyira emelte fel a fejĂ©t, hogy szeme a hĂĄlĂłhely pereme fölĂ© kerĂŒljön. A lĂĄtnivalĂłt azonban nem talĂĄlta kĂŒlönösen Ă©rdekesnek, ezĂ©rt visszahĂșzĂłdott.

Az utcĂĄn hirtelen a következƑ verssorok jutottak az eszĂ©be: „MĂĄr vĂ©nĂŒlƑ kezemmel / Fogom meg a kezedet, / MĂĄr vĂ©nĂŒlƑ szememmel / Ɛrizem a szemedet.” Maga sem tudta, miĂ©rt, hiszen a fehĂ©r hidegsĂ©g, a deres fƱszĂĄlak sohasem az elmĂșlĂĄsra emlĂ©keztettĂ©k. Mintha inkĂĄbb mennyasszonyi köntöst öltöttek volna a fĂĄk Ă©s bokrok. SzĂł sincs alvĂĄsrĂłl, csendrƑl vagy halĂĄlrĂłl. NĂĄszra kĂ©szĂŒl minden, hosszĂș mulatsĂĄgra, reggelig tartĂł zĂŒllött tivornyĂĄra, fĂŒlledt, izgalomtĂłl Ă©s idegessĂ©gtƑl gyönyörƱ, ĂŒgyetlen elsƑ Ă©jszakĂĄra. Mert a fehĂ©r maga az Ă©rintetlensĂ©g.

BelĂ©pett a liftbe. Nagyon meglepƑdött, mert a tĂŒkör egy fehĂ©r tincsekkel keretezett arcot mutatott. HajszĂĄlain megtapadt a dĂ©r. A valĂłsĂĄgban tĂ©nyleg ƑszĂŒl, de azt a hajfestĂ©kkel sikeresen leplezi. Milyen furcsa. A termĂ©szet jĂĄtĂ©kĂĄban megƑszĂŒlt gyep nem szomorĂ­tja el, de a sajĂĄt Ƒsz hajszĂĄlait kĂ©ptelen mĂ©ltĂłsĂĄggal viselni.

NĂ©hĂĄny Ăłra mĂșlva, amikor hazaindult, hiĂĄba kĂ©szĂ­tette fel lelkĂ©t a lĂĄtvĂĄnyra, a dĂ©r eltƱnt. Minden sĂĄros szĂŒrkĂ©vĂ© vĂĄltozott. Most mĂĄr valĂłban tĂ©l volt, Ă©s csend Ă©s halĂĄl. Majdnem, mint a költƑnĂ©l. Csak a hĂł hiĂĄnyzott. De a hĂł fehĂ©r