Fehér füvek
Karácsonyi Lili
Nászruhában a reggel

Azon a reggelen gyanakodva húzta félre az ablakot borító vastag, zöld vásznat. Érezte, most nem az ismert kép fogadja, nem a megszokott színeket látja. A kopott sárgát és zöldet némi ködfátyolba burkolva, amelyen megpróbál áttörni a napsugár hideg fénye. Óvatosan pillantott ki. Derej – mondta hangosan, inkább csak önmagának, hiszen a konyhában rajta kívül senki sem volt. Meztelen talpát szinte sütötték a kőlapok. Vizet engedett a kávéhoz, aztán visszabújt az ágyba. Pedig tudta, mennyire felesleges ezt tennie, hiszen a gáztűzhelyen pillanatok alatt felforr a víz. Ráadásul a helye is kihűlt közben a paplan és a ráterített pokróc alatt. Milyen kifejezést is használt az imént? Derej? Elmosolyodott. Ezt a szót a lánya hagyta a családra. Így nevezte a fehérséget, amikor totyogó csöppségként először pillantotta meg a deres tájat. A „riri” szintén tőle származik, ma is ezt használják, ha a távirányítóra van szükségük. És az ebédjel! Tegyél ebédjelet! – követelte egyszer az akkor már óvodás vagy kisiskolás gyermeke, miközben a születésnapi meghívók írásában segédkezett. Természetesen nem értette, mit szeretne, de aztán közösen megfejtették a rejtélyt. Előző évben a rokonoknak szánt szöveg a következő mondattal zárult: Ebédre várunk titeket! Mivel az ünnepeltnek, aki egy-egy rajzzal díszítette a papírlapokat, mindent gondosan fel kellett olvasni, fejecskéjében valahogy kiegyenlítődött az ebédre való invitálás a felkiáltójellel. Mielőtt jólesően összébb gömbölyödött volna az újra kellemesen meleggé váló lepedőn, eszébe jutott a víz. Kirohant, lekapta a kis piros lábast a lángról. Jól meg is sütötte az ujját. Ismét teletöltötte, de most már nem hagyta ott. Egy-egy kanál kávét és tejport rakott a nagyméretű, fehér bögrébe. Pár perc múlva gőzölgő csészével a kezében vonult vissza a szobába.

A teraszajtó felső részén nem volt teljesen becsukva a zsalugáter. Kikukucskált az egyik résen és szűziesen fehérnek talált mindent. Vagy legalábbis azt, ami a látószögébe került csíkon belül volt. Úgy látszik, most már végérvényesen nyakunkon a tél – gondolta. Amin így, december végén, még csodálkozni sem kellene. Csakhogy egy-két héttel ezelőtt ismét gólyahír nyílott a házuk előtt. Annak a lakatlan épületnek az udvarában pedig továbbra is narancssárgán virulnak, duzzadnak a ragadós levelű körömvirágok. Itt lenne a tél? Amiről egyre inkább azt kell hinni, hogy soha nem is múlt el. A legnagyobb nyárban sem.

Amikor kilépett az udvarra, megnyugodva észlelte, a deres fű jótékonyan elrejti a fehérre keményedett kutyaszart. Amit pár napja már elfelejtett összeszedni. A gangszerű fedett folyosó szürke betonján csomókban állt a kutyaszőr. Összekeveredve a futórózsa fagycsípte, foltos leveleivel, amelyeket besodort a szél. Lehajolt, felemelte az egyik könnyű, fehér pamacsot és a pár lépéssel odébb álló dobozhoz vitte. Szinte már színültig volt szeméttel. A kutya, kényelmes, bélelt dobozában, éppen csak annyira emelte fel a fejét, hogy szeme a hálóhely pereme fölé kerüljön. A látnivalót azonban nem találta különösen érdekesnek, ezért visszahúzódott.

Az utcán hirtelen a következő verssorok jutottak az eszébe: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Maga sem tudta, miért, hiszen a fehér hidegség, a deres fűszálak sohasem az elmúlásra emlékeztették. Mintha inkább mennyasszonyi köntöst öltöttek volna a fák és bokrok. Szó sincs alvásról, csendről vagy halálról. Nászra készül minden, hosszú mulatságra, reggelig tartó züllött tivornyára, fülledt, izgalomtól és idegességtől gyönyörű, ügyetlen első éjszakára. Mert a fehér maga az érintetlenség.

Belépett a liftbe. Nagyon meglepődött, mert a tükör egy fehér tincsekkel keretezett arcot mutatott. Hajszálain megtapadt a dér. A valóságban tényleg őszül, de azt a hajfestékkel sikeresen leplezi. Milyen furcsa. A természet játékában megőszült gyep nem szomorítja el, de a saját ősz hajszálait képtelen méltósággal viselni.

Néhány óra múlva, amikor hazaindult, hiába készítette fel lelkét a látványra, a dér eltűnt. Minden sáros szürkévé változott. Most már valóban tél volt, és csend és halál. Majdnem, mint a költőnél. Csak a hó hiányzott. De a hó fehér…