Fehér füvek
Harkai Vass Éva
fehér füvek 1
(alakuló változat)

ha reggel felkelek fövenyre lépek
a süppedő homoksárga szőnyegen
az ablakon túl hullámzik az út a járda
gépkocsik szelik a hullámokat
még nem úszom be egy ideig várok
amíg magasabbra emelkedik a nap
a hálószoba fövenyén túl a galéria nádasa
a fürdőszoba köves partjáról egy
lépés a tenger ahová nyáron
fürdőruha nélkül sétáltunk be
a konyha partja kavicsos
a keverőcsapból morajló vízben
hűtőszekrény és tűzhely úszik
körben lebegő bútordarabok

mire a nádas sűrűjén
átvágok tél és este lesz
a földszinti nappalira leszáll a dér
csendek csendjének mélyén
fehér füveken lépkedek
puha gyapjúszálak között úszom
mostani életemből ki a régibe be
ha lenézek a tenger ezüst mélye feldereng
ez már az éjszaka lefelé úszom
minél mélyebbre le
körmöm holdfélkörein
csigák kagylók és őskövületek

ha fentről nézed mindezt:
pannon tél sárga hold alatt
a fent és lent között kigyúló
csillagok és ablakok
a csillagok és ablakok alatt az utcán
holdezüst arccal vonulnak
ismerős és ismeretlen alakok
vízöntő voltam s újra az vagyok
vizet zúdítok perjékre porcfüvekre
zizeg a tél dagály van
dér kristálylik fehér füveken

mellékdal

mit mondjak: átrendeztem a lakást
rá sem ismernél – már
semmi sem az ami volt
a lépcsőre deszkaborítás került
és átfestettem a falakat
csak a nappali fehér füve
maradt a régi
éjjelenként lépteink alatt
miközben az álom vize mossa
mossa az ásványízű partokat