Helyszűke – Elviszik jó hírünket

Bozóky József
Jó hír

Ráre, Rácz Rezső, véletlenül futott össze az idegenekkel a Ladik kocsma hátsó kertjében. A hátsó kert többnyire üres volt, akkor azonban egy nett kis űrhajó állt a kert sarkában, és körülötte három űrlény téblábolt. Láthatóan épp akkor érkeztek, és tájékozódni próbáltak.

Ráre tudta, hogy mi az illem, a Ladik törzsvendégei mind tudták. Köszöntötte őket a Föld nevében. Az űrlények örömmel fogadták, hátba veregették, és biztosították róla, hogy jövetelük oka tisztán tudományos megfigyelés, semmi egyéb. Népek barátsága és így tovább.

Rare lovagiasan meghívta a kutatókat egy korsó sörre a Ladikba.

Béla, a csapos és tulajdonos, gyanakvóan nyúlt a „zártkörű rendezvény” feliratú tábla felé, de Ráre jelezte, hogy az új arcok a barátai.

Az idegeneknek nem nagyon ízlett a sör, de udvariasan ittak pár kortyot, aztán megkérdezték, hogy a földlakók mivel töltik a napjaikat.

Rare elmondta nekik, hogy természetesen snóblival, lévén ez az egyetlen sport, a foci mellett, amely észt igényel. Az idegenek nyomban bemutatót kértek, mire ő természetesen megmutatta az alapfogásokat, majd játszottak néhány barátságos partit.

Aztán újabb partikat játszottak, mert az idegenek szerették volna visszanyerni az anyagelemző készüléküket.

Később már a speciális rádiójukat és egy microcomputert is szerettek volna visszanyerni, de Rare olyan kiismerhetetlenül játszott, hogy az űrhajó fő számítógépét is hiába hívták segítségül.

Kénytelenek voltak feladni a csatát, és csodálatukat fejezték ki az emberek szellemi képességei iránt.

Megígérték, hogy visszatérnek, mert az elnyert tárgyakra szükségük van. Rare helyeselte a visszatérést, és hosszan integetett nekik, ahogy űrhajójukkal elsuhantak Békásmegyer irányába.

Most hazamennek és elviszik jó hírünket.

| Kertai István: Húsz kisfröccs, egy hosszúlépés és hét kisüsti >