Balkán Magyar Irodalmi Klub – Balkanski klub mađarske književnosti
Korpa Tamás
In Dresdner Zoo

a másodperc – mikor felrobban az első
ketrec – telenövi a levegőt. kitágul a tűrés-
határ. belelóg a pánik. és az ég vákuuma szívja
fel-fel az üvöltéscsíkokat. tapintatlan zajszennyezés ez:
serceg az Óváros zsírja. az Állatkerti Idősek Otthona
udvarán olvadt elefántormányt borzol a légnyomás.
szétszóródott okapi-tejfogak. és mindenütt
perzselt teveszőr. Drezda, a hálás bedroom,
füstbe ment. pedig csak pettingnek indult ez
az egész, a tűzzel. Drezda szívén barokk dackorszak
romjai. a két épségben maradt szökőkút sztereója
nyílt provokáció. ezt a prédán kuporgó fekete
özvegyek nem tűrhetik. nekik rontanak:
legyen épp tabula rasa a tér. Drezda lerobbantott
koponyájáról a légtünemény-tan nem beszél.
a kritikus tömeg? újratemetetlen szavak és a túlélők
egoizmusa: miért pont én…?
végigsimít a központozás hideg varratán.
letámasztja mellé az üvöltést.

S mađarskog prevela Draginja Ramadanski