Tartalmas festészeti kiállítást láthatunk. A munkákon a különféle stílusirányzatok elemeivel építkező képzőművészet kifinomult eszköztárát fedezhetjük fel a spontaneitás, a vitalitás, s a belső harmónia jegyeinek megjelentével. Az In memoriam Geriub Gepleki nemzetközi társulása a "képzőművészeti értelem" és a vizuális kifejezés közlékenységével szólítja meg a nyilvánosságot.
A többnyire már befutottnak számító fiatal képzőművészek ezen a nyáron immáron harmadízben szerveztek közös művésztelepet, az itt látható művek zöme ennek során jött létre. Személyes erőfeszítéseiknek köszönhetően, annak hogy egy különös, feszes viszonyt alakítottak ki a tanya, a szerény, szinte észrevétlen örökkévalóság Tisza-közeli környezetével. Ez végül misztikus hajlamot eredményezett, a festői fortélyok váltakozását, képzelet szülte képeket, és meditatív-reflexív művészi benyomások sokaságát a térről, valamint másodhasznosítású tárgyak és anyagok beemelését, amelyek addig elhagyatva és eldobva hevertek, ám a festői, vagy nem pusztán festői eszközök és módszerek onnan felemelték őket. Máraival: tökéletes egység és összhang van minden élő és létező között.
A Geriub Gepleki csoport és az ugyanilyen nevű művésztelep tagjai urbánus központokból érkeznek, akadémiai műtermeket és tanári katedrákat hagynak maguk után, hogy egy rövid időre rendezett udvarra és kertre látó csinos kisházban üssenek tanyát. Feloldódnak a felfedezett lakatlan tér kínálta lehetőségekben, magukra maradnak festői vágyaikkal és megújuló mesterségükkel, melyet a tér, a fedetlen látóhatár kitágít, mégis: az egyéni elképzelések, az elvek, a dilemmák és a meglátások, valamint a kísérletek, itt is sikeresen érvényesülnek.
Ne feledkezzünk meg a teoretikus Wilhelm Woringer gondolatáról a tönkretett és lefokozott XX. század elejéről. Arra ad választ, a művész mért torzítja el saját alkotását. Azért, feleli, mert a külvilágot az alkotó ellenségesnek véli. A művész kiválik belőle, miközben saját világát körvonalazza, azt, amelyben mint egy óvóhelyen, magát végre biztonságban érezheti.
Évtizedek óta párhuzamosan két mederben fut a művészet, a tárgyi és a tárgytalan, a valós és a "láthatatlan" medrében - ezeken az alkotásokon mindkét világ megjelenik. Az alkotók világa pedig szánt szándékkal ilyen barátságtalan, hiszen mi, itt ma este - rendkívüli körülmények között élve - egymásra is bizalmatlanul tekintgetünk. Ma estétől mégis a művészet hiteles válaszait kapjuk, mikor a gonoszság, a romlottság, a fékevesztettség csapásaira, a nyílt színi magányosságra keressük a választ, hiszem ma titokzatos nyugalmával üzen a Geriub Gepleki. A Geriub Gepleki stimulált és szimulált mentális folyamata, a gyermekarcú művész érzelmi kötőszövete, más néven: Ábelovszki Róbert, Ágoston Lóránt, Jacob Gábor, Jacob Péter, Kiss Ferenc, Kószó Ferenc, valamint barátaik, Molnár László és Kanyó Ervin.
(Elhangzott 1999. Szeptember 17-én, a kanizsai fürdőben rendezett kiállítás megnyitóján.)
Fordította: B. I.