dr. Máriás

fekete levegő

éjjelotthonkint
fekete a levegő
határ feszül

fejem a hurokban
mindegy
hogy ide vagy oda ránt

fekete a levegő
belélegzem nyugodtan
kúszok tovább

egyre sötétedik
kutyák
jönnek

lábam alatt
üres üvegek
agyonvert idő

fekete a levegő
táskámban arc
az őr kinéz

fekszem
várok
továbbmászok

minnél messzebb vagyok
annál erősebb a határ
itt gyenge

lábam alatt üres üvegek
ő nem érti miről beszélek
üvöltést hallok

fekete levegő
beragadunk az élőkátrányba
az éjszakába

valaki szembe jön
kezében pisztoly
ő tüdőnlövi

fekete levegő
nem tudunk megmozdulni
félünk

az összeesik
mi futni próbálunk
de nem tudunk

fekete levegő
tüdőnkbe rejtjük
a hulla nem mozdul

futni akarunk
fújást hallunk
futni akarunk

ahogy megmozdulunk
a hulla nőni kezd
lépéseinkkel pumpáljuk

éjjelotthonkint
a test egyre nő
süllyedünk a kátrányba

a test egyre nő
ruhája szétszakad
bőre felhasad

elfutni nem tudunk
pumpafújást hallunk
futni nem tudunk

odakúszunk
ballonjának ujjába kapaszkodunk
ő lebegni kezd

lassan felemelkedik
félünk
biztosan megláttak bennünket

ahogy lépünk
a test még nagyobb lesz
eltakarja a fekete eget

a fejünk felett
lebeg
arca hiányzik

tudjuk
hogy hamarosan
megérkeznek

a test lassan
emelkedik
és elszáll

magával ránt
a tett színhelyéről
bennünket is

így nem kell
megmagyarázni
a sajnálatos eseményt

a hulla
száll el
egyre zsugorodva

marad a határ
a határölő
a fekete üvegek

fekete levegőben
agyonvert éjjelben
a hulla én voltam

arcomat
a táskában
nem keresték

(1999)