- Király Ernő
			- Péntek
			
 hajnalban
- vérem
			- majdnem
			- elcsorgott
			- a keresztúton
			- egy részeg drótlovas nekivágtatott
			- reggel
			- a szürke részem azon bosszankodott hogy
			- magamat
			- nagyon trágyás talajra fújták a zsémbesek
			- délelőtt
			- a táncosnak elfogyott az esze
			- holnap
			- holnapután
			- sziszegte izzadt trikója
			- a gomb-balettet akasszuk a szegre
			- vagy csináljunk rá csak zenei kollázst
			- délben
			- amint beléptem a hídba mindjárt éreztem hogy
			- fekete nyomom
			- megposhadt
			- a bagoly még nem volt ott de kivártam
			- gondoltam
			- addig lenyelem
			- a négy lókötőt
			- amelyet
			- vérem
			- biggyesztett ki
			- a symposionkirakatba
			- de a torkomon akadt
			- többet
			- és
			- egyformát kell
			- okádni
			- a tezga
			- nem idevaló szó
			- huhogta
			- levél érkezett
			- a szűz nem indulhat nászra
			- délután
			- szülöm
			- a zsémbe hegyével
			- megkocogtatta minden porcikám
			- nem bírtam sokáig
			- estefelé
			- a nap
			- alvadt
			- nyálától
			- bedugult a pipám
			- egye meg a fene
			- éjjel
			- lementem a bárba
			- ott
			- strip-teasere feszítettek
			- hogy
			- darabokra
			- köphessem
			- magam
			
 Újvidék, 1965. november 5.
 
 Intermezzo
 remegett a húr
- vonója alatt
			- szivacs testem
			- magába szívta
			- a hangokat
			- minden lyuk
			- behegedt
			- egyszer
			- rést hazudott bennem
			- elcsorogtam
			
 Újvidék, 1967 január 13.
 
 te
 mért vagy olyan fehér mint egy orgpinkton tyúk
- ajkad úgy díszeleg mint a piros taraj
			- ólamat testeddel bevilágítod
			- sárga harisnyádat ha nyúzom enni kívánlak
			- kottyogásod hörgésembe fúl
			- fazekamba kívánlak
			- párnámba kívánlak
			- pelyheidet tenyeremből ablakom rácsára fújnám
			- hogy árnyékában gubbasszak
			- kádamba kívánlak
			- forró habokban kopasztani
			- száraz fuvolámba facsarni
			- hogy nedvedtől dagadtan rikoltson az éjszakába
			
 Újvidék, 1968. augusztus 19.
 
 fohász
 sivár vagyok
- mint nyári délelőttönként a falu
			- csak néhány fogatlan öregasszony
			- hessegeti bennem kotlósait
			- karóba húzott köcsögeim
			- poros tenyerem
			- szőke esőért meredeznek
			- zörgő boronák
			- tülkös kanászok
			- törjétek fel nyájtalan legelőim csendjét
			- zúduljon belém
			- a falu minden ekéje
			- az aratók minden kaszája
			- és pengjen bennem
			- hangorkánt
			- hogy szivárványpántlikát fonhassak
			- fakó üstökömbe
			
 Udvarnok (Bánát), 1969. május 26.
 
 nem az első eset
 arcát nem tudtam megformálni
- amint vájni kezdtem
			- megolvadt
			- vastag hangjával összekötöttem minden tagját
			- de elrágta
			- minduntalan érzéki zónáit marcangolta
			- és eboli hercegnő sárga ruháját tépte sebeire
			- az iránytűt leverte az asztalról
			- megírta az üdvözlőlapokat kortársainak
			- és hosszan mesélt a csodálatos villanycsengőről
			
 Újvidék, 1968 június 7.
 
 tengerparton
 egy meztelen lány
- csigát szúrt a napba
			- s az égbolt kékje
			- tenyerébe csorgott
			- egy sün
			- a medúzák szikráit
			- kagylóba zárta
			- s az éjben
			- skorpiók hada göndörödött
			
 Turanj (Dalmácia), 1969. augusztus
 
 (karcolat)
 zöld torony ágaskodik bennem
- búbján piros galamb
			- tövében
			- fehér lányok citeráznak kecsesen
			- hej
			- el ne riasszátok piros madaramat
			
 Kecskemét, 1969. szeptember 21.
 
 ringató
 anyád nyomorát nyakamba varrta
- csillogó szemeit sárga ingért adta
			- ringó csecseit szakállas leszopta
			- gyenge karjait országúton hagyta
			- havi vérét tegnap néger szőre itta
			- tarka szőttesinket mind összetopogta
			- esti meséidet kocsmákba hurcolta
			- éjféli álmodat árnyak elé szórta
			- testvérkéd temetik szőrös kurafiak
			- temető kapuján átkozom azokat
			
 Újvidék, 1968. szeptember 15.
