Csomor Pál
Pingvinparadicsom

Az Antarktiszi Glacialista Jégköztársaság Fókaparlamentje már évek óta nagy gondban volt a pingvinek járandóságait illetően. A halban gazdag köztársaság ugyanis, bár gazdasága töretlenül fejlődött lefelé irányuló ívben, nyilván a külföld meg nem értése miatt nem rendelkezett elegendő kaviccsal.

Tudvalevő pedig, hogy a pingvineknek a kavics nélkülözhetetlen fészkük építésében; a lenyelt kavics megakadályozza, hogy a viharos szelek a tengerbe fújják a őket, valamint lehetővé teszi nekik a gyors merülést, és ezzel az eredményes halászatot. Továbbá a pingvinek honpolgári kötelessége volt a fókáknak adót, pótadót, főadót, alapadót, mellékadót, ideiglenes adót, örökös adót, visszajáró adót, vissza nem járó adót, látszatadót, tényleges adót, céladót, különleges adót, közönséges adót, összetett adót, egyszerű adót, egyszeri adót, többszöri adót, jelenkori adót és mindenkori adót fizetni, éspedig a következőket: házadót és telekadót, lakásadót és légadót, padlásadót és pinceadót, kéményadót és kapuadót, tűzadót és vízadót, gyermekadót és gyermektelenségi adót, családadót és nőtlenségi adót, ingatlanadót és ingóadót, forgalmi adót és forgalomhiányi adót, útadót és folyóadót, kereseti adót és nyugdíjadót, napfényadót és esőadót, hóadót és jégadót, örökösödési adót és ajándékozási adót, nyereményadót és veszteségadót, kamatadót és kamatmentességi adót, luxusadót és nyomoradót, zajadót és csendadót, valamint az ún. ABC-járulékokat, ti. a-tól zs-ig, továbbá az illetékeket, tarifákat, díjszabásokat, jattokat, kenőpénzeket, hálapénzeket, halpénzeket, pinkapénzeket, helypénzeket, apanázsokat, alimentációkat, kegydíjakat és hegydíjakat.

A pingvinek egy része már hónapok óta nem látott egy árva kavicsot sem, mások kaptak ugyan havonta belőle, de igen keveset, megint mások azt a havi keveset is csak több havi késéssel kapták kézhez. Akár így, akár úgy, a pingvinek az évek múlásával egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Éhesen jártak dolgozni, teljesítményük leromlott, emiatt a fókák gyakran felmondtak nekik, a nyugdíjas pingvinek meg nem győzték élve kivárni nyugkavicsukat. A pingvinpárok nem rakhattak kavicsfészket, az ifjú pinvinhölgyek késve rakták le tojásaikat, így a pingvinfiókák a leghidegebb évszakban keltek ki, ha egyáltalán kikeltek, és a hideg megtizedelte őket. Sokan a tengerbe vesztek, vagy nem tudták éhbérüket halászattal kiegészíteni. A fókák már attól tartottak, hogy a pingvinek kivándorolnak az Északi-sarkra, vagy hogy a közelgő választásokon nem rájuk, hanem az ott lézengő emberekre fognak majd szavazni.

Sürgősen tenni kellett valamit.

Hosszú tanakodás után a fókák úgy döntöttek, hogy tanulmányutat szerveznek melegebb vidékre, hátha ott már rájöttek az ilyen nehézségek megoldására. A küldöttség költségeinek fedezésére céladót vetettek ki a pingvinekre, merthogy az ő érdekeiket szolgálja a tanulmányút, majd a 100 tagú küldöttség útra kelt. Mivel a jó munkához idő kell, a tanulmányút öt évig tartott. Az eredetileg begyűjtött összeg nem bizonyult sajnos elegendőnek, ráadásul más országok nem fogadták el a kavicsot, mint fizetőeszközt, viszont a kavics váltási árfolyama igen kedvezőtlen volt, így a pingvinekre kirótták a céladó pótadóját.

A küldöttség röpke három év alatt elkészítette jelentését, melyet a kormány egy évi tanulmányozás után elfogadott, sőt elkészítette a pingvinjárandóságok kifizetésének tervét is. Ennek értelmében előszöris megalapította az Egyesült Jégtermelő Részvénytársaságot és az Általános Légyfogó és Légykereskedelmi Kombinátot, majd az idős pingvineknek elmaradt járandóságuk fejáben ún. igazolásokat adott, hátlapjukon a következő szöveggel: "Az igazolással jég vásárolható, valamint az eddig vásárolt jég kifizethető az Egyesült Jégtermelő Részvénytársaságnál. Amennyiben a jogosult légyfogásra is kívánja használni az igazolást, úgy azt felmutatja az Általános Légyfogó és Légykereskedelmi Kombinátnak, melytől további papírokat kap, azokat elviszi a Részvénytársaságba, ahol mélyhűtik őket. Az így kezelt papírokat a jogosult visszaviszi a Kombinátba, ahol kiolvasztják azokat, majd a Kombinát szakértői légytelenítik a jogosultat, amennyiben biztosítja hozzá az üzemanyagot."

A pingvinek eleinte nem értették, miért kell a jégért fizetni, de a fókák a Jégköztársaság Hivatalos Közlönyének jégtábláiba vésett rendeletre hivatkoztak, melynek értelmében a jég a teremtésig visszamenőleg az állam tulajdona, amely azt egyenesen Istentől kapta, és templomot épített érte a tenger fenekén 3000 méter mélységben. A pingvinek azt is kifogásolták, hogy legyet még csak soha nem is láttak, de a fókák állami újságjai megmagyarázták, hogy különleges, csak a fókák szemére illő szemüveggel a legyek igenis láthatók.

Dacára az ilyen jóindulatú, alapos és meggyőző magyarázatnak, a pingvinek eléggé le nem ítélhető módon mégis vonakodtak együttműködni az említett állami vállalatokkal. Erre azok felhívták a pingvinek figyelmét arra, hogy az igazolásokban szereplő összeget mindenképpen a pingvineknek kiutalandó jégre fordítják, ha tetszik nekik, ha nem. Egyes pingvinek még ezután is megkíséreltek önkényesen jéghez jutni, ám ezt az erre a célra importált, és az éghajlatot jól tűrő jegesmedvék megakadályozták.

Ezután egy ideig látszólag jól ment minden, de idővel az olajban és gázban gazdag országok többé nem voltak hajlandók kavicsért üzemanyagot szállítani, így leállt az állami jégtermelés. A vállalatok már csak devizáért adtak volna jeget; azzal pedig a pingvinek nem rendelkeztek, így jég híján nem volt miből édesvizet kiolvasztani.

E súlyos helyzet rákényszerítette a különböző jégtáblákon élő és egymással rivalizáló pingvineket, hogy mellőzve a köztük fennálló különbségeket, félretéve az ideológiai ellentéteket, valamint dacára a jegesmedvék fegyegető fellépésének, kivonuljanak az állami jégpaloták elé jeget, meg a fókabarát kormány lemondását és tagjainak melegebb vidékre való tartós távozását követelve.

E drámai eseményekről eddig Jeges Jegor, kiküldött különleges tudósítónk írt jelentéseket, de most őt a fókák kiutasították, így a további fejleményeket sajnos a jövő homálya és az antarktiszi tél és erkölcs sötétsége borítja, mi pedig hasonló nehézségek megtapasztalásának híján aligha leszünk képesek kellő pontossággal megjósolni a harc kimenetelét.