Éri Aurél:
Vacsora a vízen

Meghívta volna vacsorára, gondolta csak üzen neki, hírt vihetne hozzá a márna, az úgyis feljön majd, amint repülni kezd a kérész. Fülébe súghat majd, amikor az a felszínre érve a vergődő rovarra rácsapva megfordul: hívd el hozzám a fenékjárót! Halkan, mégis érthetően, s egyetlen szuszra kell ezt neki végigmondania, mert mégiscsak testes hal, talán még kárt is tehet benne, vigyázni kell vele, mert keserű a vére is. Oda kell neki bökni, és aztán tünés el valamelyik tajték, hullámtaraj alá. El a bal fenéken. Szóval ily módon megoldható, de nem is ez a kérdés, hanem hogy - és ezen elgondolkodva talán ki is ejtené az alkalmi postás szájából a zsákmányt - mért is akarja a szélhajtó a fenékjárót vendégül látni? A küsz a küllőt? A választ reményében el is képzeli a vendégséget: ahogy az ázott légy fölött mélázva, lapos állát alátámogatva egyszer csak ugyanezt kérdezi a küsztől a fenéklakó. Lehetséges válaszok:

- Mégiscsak jobban nézel ki, mint egy réti csík, vagy egy lápi póc (ami viszont így nem igaz, mert ízlés és nézőpont kérdése);

- Szegről-végről rokonok vagyunk, legalábbis ezt mesélte nagyanyám (ami viszont igaz, lévén mindketten a pontyfélék családjába tartozók, amint a vaskos csabak és kurta baing is);

- Ne mondd, hogy lenézlek (ami viszont tökéletesen átlátszó kifogás, hisz a küszt élettere messze magasabb vízrétegekhez köti).

Sőt, ki tudja, lehet, csak az jár az eszébe, ahogy fölfele jövet meglátja őt a vendég az ég opálos üvegablakában. Hogy mért pont őt, mért nem a csillogó, sebes őnöket például, amelyek nem csupán szebbek, de impozánsabbak is, valóságos torpedók, az véletlenül sem magától értődő. Lehet, csupán azért, mert ilyen mélyről még soha nem közelítette meg a levegőt.

Az sem tévesztendő szem elől, hogy a küllőnek fülig hajló bajusza van, amelyet a csupaszképű kis szélhal akár irigyelhet is. Meglehet, abban bízik, hogy a fenéklakó a felszín közelébe érve a mélységi túlnyomásból kiszabadulva majd akár egy lámpáshal kifordul saját száján és szétdurran. Azonban egy hal sosem fog részletes beismerő vallomást tenni, mivelhogy nem is tud beszélni (ami persze azt is kizárja, hogy elsuhanva a kérészre szájat tátó márna mellett, fülébe súgjon egy továbbítandó vacsorameghívást.)

Ez viszont azt is kizárja, hogy a fenékjáró hívja meg a szélhajtót. Pedig egy ilyen találkozásnak is számos érdekes vonatkozása lehetne. Érdemes rajta eltöprengeni...