Mészáros Zoltán
Az buta nyúlról, az illetlen vidrárul és az türelmes medvérül

Hajóra szálla az medve, az nyúl, és az vidra. Hordozá őket az hajó lefele az folyamon. A vidra illetlen állat vala. Sűrűn szólla durva és illem nélkül való szókat az medvének, aki mindezt tűrte. Az buta nyúl látá és hallá az vidra ocsmány beszédik, és maga is igen csúnyán szitkozóda az medve ellen. Az medve megsokallván megelégelé az szitkokat és mindkét állatot a vízbe dobá.

Az nyúl alásüllyedvén igen prüszköle és fulladoza. Az vidra látván az nyúl tusakodását, megkérdé, hogy vajjon tud-é úszni az nyúl. Mivel az utolsó erejével mondá, hogy nem. Mire az vidra szólván mondá:

- Akkor nem kellett volna az medvét ingerelned.

De az nyúl erre nem is tuda felelni, mert belefullada az víznek nagy árjába, a vidra pedig kiúsza a partra.

Értelme:
Ezen fabula értelme ennyi: Ember, ne kísértsd az Istent felette, mert ugyan nagy az Ő türelme, de az istentelen dúsok, káromlók és susárolók nem kerülhetik el méltó büntetésöket. Ha valamelly ember híjával vagyon a' bölcsességnek és az tudásnak, és ha követi az istentelenek útját, elébb elvészhet, mint az istentelenek. Ne kövesd hát, ember, a káromlókat, mert bennök nem lészesz kapandó segítőre az bajban. Így vagyon.