A Tisza-víz minőségét, ha megszakításokkal is, de rendszeresen 1991. óta ellenőrizzük - követjük.
Sajnos, a legutóbbi sorozatos mérgezések nem egyedi jelenségek. Kisebb - nagyobb halpusztulásoknak eddig is szemtanúi voltunk valamennyien, akik a Tisza mentén élünk, de méreteiben a 2000. februári ciánmérgezés minden eddigit fölülmúlt. Félhivatalos értesüléseink szerint, Magyarországra érve a Tisza vizében a CN- koncentrációja elérte a 30 mg/l-t. Részben a folyón levonuló kezdődő árhullámnak, részben a magyarországi vízügyi szakemberek intézkedéseinek köszönve, Jugoszláviába érve az előzetes mérések szerint a folyó vizében a CN- legmagasabb koncentrációja nem haladta meg a 0,8 mg/l-t. (a III osztályú folyami vizekben a legmagasabb megengedett koncentráció 0,1 mg/l). Ez az érték megfelel a Zentánál általunk végzett mérések eredményeinek.
A második hullámban érkező nehéz fémekkel történt mérgezés nem okozott olyan látványos pusztulást, mint a ciánmérgezés, de következményeiben talán még veszélyesebb.
Az általunk végzett mérések alapján elmondható, hogy Zentánál a levonuló szennyezett víztömegben a Fe++ és Cu++ legmagasabb koncentrációja kb. 5 illetve 6-szorosa volt a null-értékhez viszonyítva. Ugyanakkor az Pb++ koncentrációjában nem tudtunk kimutatni kiemelkedett szintet.
Olyan mérgezésekkel állunk szemben, melyek távolabbi következményeit jelen pillanatban lehetetlen felmérni.
A cián-mérgezést követően számítani kell arra, hogy a folyó medrében áttelelő halak (harcsa, kecsege, ponty félék stb.) egy része elpusztult. Az iszapban maradt haltetemek a folyó vízhőmérsékletének emelkedésével bomlásnak indulnak. Így egyrészt vérható a nitritek, nitrátok és NH3 koncentrációjának növekedése, másrészt fennáll a bakteriális fertőzések veszélye is.
A nehézfémekkel történt mérgezés következtében lehetséges a folyó medrében és az elöntött árterületeken a talajban a Cu++, Fe++ és a Pb++ felhalmozódása.
Hogy ezek a folyamatok milyen méretűek lesznek és milyen veszélyt jelentenek a környezet élő világára, jelen pillanatban nem lehet megmondani.
Nagyon fontos lenne a víz minőségét folyamatosan ellenőrizni - az O3, nitritek, nitrátok, NH3 koncentrációját, a pH értéket, a permanganát fogyasztását és száraz anyag mennyiségének meghatározását hetente elvégezni.
Az árhullám levonulásával meg kellene határozni a folyó medrében az árvíz sújtotta területeken a talajban valamint a halakban és kagylókban a Fe++, Cu++ és Pb++ koncentrációját. A kapott eredményeket mindenképpen a széles nyilvánossággal is közölni kellene.
Ily módon választ kapnánk a következő kérdésekre:
- a folyó vize alkalmas-e vagy sem locsolásra, fürdőzésre
- a halak fogyaszthatóak-e,
- az elöntött árterületek használhatók-e vagy sem mezőgazdasági termesztésre.
Ez úton is szeretnénk felkérni a Tisza mentén lévő ásott kutak tulajdonosait, hogy fennáll a kútvizek cianiddal való tartós mérgezésének veszélye.
Végezetül szeretnénk tudatosítani a közvéleménnyel, hogy a hasonló szennyezéseket, mérgezéseket csakis nemzetközi összefogással, a különböző üzemek, gyárak, bányák stb. megfelelő tisztítóberendezéssel való ellátásával lehet megnyugtatóan rendezni.