Azon a szombat estén az Aranyhalban Jovica nyelvén egy kifejezés pörgött minduntalan. Moderato Cantabile, Moderato Cantabile, ismételgette, mint valami elvet, saját zenei hitvallását.
Csak később, otthon sikerült áttörnöm a két, hangszálakon gombolyított, könnyen gördülő szó dallamát, csak otthon sikerült leállnom e dalfoszlány kényszerítő ismétlésével.
Mit találunk a naiv zenetörténeti tankönyvekben és lexikonokban, a Moderato címszó alatt? Mérsékelten. Mérsékelten. Megszűnt a gördülékenység. A szó kristálytiszta, lényegretörő. Nem éppen a mérsékletességet célozzuk a külső és a belső közti ingadozásainkkor?
Mit értünk mérsékletességen? Az őszinte, belülről fakadó érzés követését. Soha nem átlépve az általa parancsolt határt. Mérsékletesség? A dolgokat nem kisajátítani, nem a külső világot képviselő saját művünkként tálalni. Következetesen befelé hallgatózni. Magunkban állandó nagytakarítást végezni. Megállapodni, tisztulni, az önkorrekciót fenntartani, egyensúlyt építeni. Ez is benne van a mérsékletességben.
A népzene lényege az egyszólamúságban van. Ez az egyszólamúság a zenében nem más, mint domborműszerűen vájt dallam-vonal. Évszázadok alatt dolgozott rajta a nép, kiigazította, változtatta, faragta, formálta; a fölöset elhagyta, a lényeget megtartotta. Az idő volt az eredendő zeneiség legjobb gyűjtőmedencéje, az idő melyet a nép kivételesen tisztelt, vele összhangban élt. Akár az isteni kezekben lévő szita, mely a gazdag folyóból az aranyszemcséket kimossa, tisztázza, szitája alján a kész rögöket őrzi. Az iszaposodó idő árjában később már minden harmóniai illesztés, szerkesztés kísérlete szertefoszlik; az önmagukba maró csinálmányok áthullottak az isteni szita hálóján - maradt csak az örök, az alapvetés: az egyszólamú zene.
Az ember hangján, a nép legközvetlenebb hangszerén, a mindig jelenlévőn, mellyel együtt élt akár a földdel, az éggel, a levegővel. Az énekhang volt az egyetlen hangszer, amely a népi dalkincs tisztaságát elbírta, azt a maga teljességében hozta. Ezért áll minden népzene alapjában az ének.
Ha ma a zene szent terében szeretnénk maradni úgy a népi példát kell követnünk. A zenét a közvetlen hangon, a dalon át megélni. Énekelve. Cantabile.
1995. szeptembere