Makropolisz
Lakatos Mihály
Pannónia arca felderül

(folytatás)

25.

A császár és az aratás

Marcus Aurelius kíséretével egy búzaföld mellett halad el, amikor arató férfiakra és asszonyokra lesz figyelmes. A vágy, mely napok óta kínozza, hirtelen fokozott erővel uralkodik el rajta. Leugrik a lováról, a legközelebbi aratóhoz lép és kiveszi kezéből a sarlót. Mintha ördögöt látna, iszkol el a cserzett arcú földműves, hogy elrejtőzzön a búzatengerben.

A császár nevet.

A gömbölyűre koptatott sarlónyél engedelmesen simul a tenyerébe. Ujjaiban kéjes bizsergés. Határozott mozdulattal dönti meg a nyalábot. Adrenalinszintje a pacsirtával parolázik.

- Caesar, az isten szerelmére, ne!! - érkezik lihegve a praetoriánusok parancsnoka.

Az erőteljes vágómozdulat megtorpan és elporlad a levegőben.

- Miért ne? - kérdezi a kielégületlenségtől dühös ábrázattal.

- Felséged a világ ura, az istenekkel egyenrangú! - hadarja a parancsnok a hivatalbeli kötelességmulasztás sápadtságával az arcán. - Az embereknek lehetnek isteni vonásai, az isteneknek emberei vonásai nem!

Marcus Aurelius aznap este az alábbiakat írta naplójába: "Fiam, mielőtt császár leszel, tudnod kell: uralkodhatsz Róma és az egész világ fölött, az aratás öröme a legkisebb porfészek legutolsó földművesét is jobban megilleti, mint téged!"

26.

Az egér sohasem döglik meg

Platón arca elborult, amikor Dión hívóüzenete megérkezett. De nem tehetett mást.

Végül mégis sikerült meggyőznöm magam az utazás szükségességéről... Elsősorban önmagamat akartam megnyugtatni, hogy egy szép napon úgy ne kelljen majd magamra tekintenem, mint aki egész egyszerűen csupán elméletet kovácsol, de saját jószántából sohasem fogott hozzá egyetlen valamirevaló tett végrehajtásához sem.

Az est csöndes madarai előbb csak mocorogtak a tapétán, álmatag szárnymozdulatokkal kibillentették egymás egyensúlyát, aztán egyre hangosabb csörömpölés-szárnycsapásokkal sorra lendületet vettek, hogy egy soha nem teljesíthető küldetés kifürkészhetetlen útvonalain elinduljanak.

Felriadva, önkéntelen mozdulattal az egér után nyúlt.

- Leváltottak...

Elszégyellte magát. És a bátorság? Az önbizalom?

- Delete! Kirúgtak!

Az este a sötétben a számítógép fehér ablaka ragyogott. A semmi.

A vakító reggeli fényben hamuszürke arcát mutatja. A semmit.

"Mivel a számítógép nem szabályosan lett leállítva, egy vagy több meghajtón hibák lehetnek."

Hibák mindig is voltak és lesznek, de az eljárás az szabályszerű.

Szabályos hiba.

"Ha legközelebb el akarja kerülni ezt a képernyőt..."

Igen, elkerüli. Messzire. Ha a kurzort nem látják, majd azt hiszik, hogy megdöglött az egér.

De az egér sohasem döglik meg. Csak a kurzor.

Végül is Platónnak szerencséje volt. Bár a filozófia és a hatalom összebékítése harmadik próbálkozásra sem sikerült és el kellett tűnnie a szürakuszai udvar képernyőjéről, puszta életét legalább megmenthette.

Felvetődik a kérdés, szükségszerű volt-e, hogy - mint a filozófiai elmélet művelője - a gyakorlati politikába is beleártsa magát?

Úgy véljük, szükségszerű. A sasnak is meg kell közelítenie a földet, ha életben akar maradni.

Mindazonáltal, Platón sorsából okulva azt kell mondanunk, hogy az értelmiség kirekesztettsége természetes állapot.

27.

Önzetlen istenek

Az írás nem egyszerűen a gondolatok empirikus megjelenítésének módja. Isteni eredete kétségbevonhatatlan. Akárcsak az író ember mivolta. Az írás az isteni szándék megnyilatkozása.

De az istenek nem önzők. Bár a tartalmat saját privilégiumuknak tekintik, a formát nagyvonalúan az emberekre bízták. Ezért az írás immanensen tartalmaz valamit a világ különböző népeinek lényegiségéből.

A nyugati kereszténység írásjelei egyszerűek, szikárak, egymás kezét fogják katonás rendben, kevesebb hitről, több rációról tanúskodnak.

A keleti kereszténység cirill betűi díszesek, gömbölyűek, akárcsak sokkupolás templomaik, minden írásjelnek külön egyénisége van, több bennük a hit, mint a ráció, de érzelmeikhez az idegen ugyanolyan nehezen férkőzhet hozzá, mint ikonjaik kétdimenziós alakjaiéhoz.

A nagy műgonddal felcicomázott gyönyörű kínai írásjelek elkápráztatják a szemet. Akárcsak cifra pagodáik. Mintha hálateli szívvel, de túlzott buzgalommal készített ajándékok lennének az istenek számára, akiknek a létezéséről amúgy nincsenek meggyőződve.

Az arabok írását szemlélve, az egymáshoz nem kapcsolódó betűk lecsüngő szárairól, rögtön egy evezősgálya jut az ember eszébe. A betűk fölötti-alatti apró pontocskák a forró arab éjszakák csillagai. Hiába díszesek, hiába kunkorodnak jobbra-balra, mégis a rendezettség benyomását keltik. Évezredek óta tartó dermedt változatlanságot sugallnak, mintha a Korán hozta volna létre őket és nem ők a Koránt. Nem mellékes, hogy keletről indulnak és nyugat felé tartanak, mintha a mórok ösztönös vonzódását kívánnák jelezni a mégis leginkább ellenségesnek tekintett nyugati kultúra felé.

Hátradőlt a székén, elolvasta amit írt és azon tűnődött, hogy ez most az Ex libris rovat olvasottságát növelni fogja-e avagy csökkenteni...

28.

Álom

A környék utcalámpáinak javarésze zabolátlan kölykök csúzlijainak esett áldozatául. A városka ebben az órában megszépül, az utcákat elárasztó szemét jótékony homályba borul, csak egy-egy - a járókelők által felriasztott - kólásdoboz fémes méltatlankodása jelzi mindenüttvalóságát.

A negyedosztályú söröző légyszaros ablakai mögül a szerkesztőség jellegtelen épületét bámulta. Meghatottságot érzett és olyan melegség költözött a lelkébe, amilyen csak a lerobbant kocsmák gyérfényű sarokasztalainál lepheti meg az embert. Onnan kirúgták, de a Margó keblei által uralt szerkesztőségi szobákban még otthon érezheti magát.

A kockás abroszon kenyérmorzsák, koszos só- és borstartó, melynek fogantyúján éppen két tinilégy randevúzik. Másodpercekig mozdulatlanul szemeznek egymással, majd tétova mozdulatokkal helyet cserélnek. Végül a felajzott hím a nőstényre veti magát, amely halk zizegéssel tiltakozik. Felrebbennek, köröznek a levegőben, majd elbújnak egy kenyérdarab mögé.

Egy szerkesztőségi buli alkalmával, a harmadik sör után, merészen odavetette Margónak: "Nincs kedved duplahátú szörnyet játszani?" Margó elpirult, nevetett és nem válaszolt. A Király Éva-ügy akkor még lezáratlan volt.

A szomszéd asztalnál egy fickó olyan hangosan szólalt meg, hogy összerezzent, s a cigarettásdoboz a söröző csúszós-sáros padlóján kötött ki.

- A hülye állat, bazeg! Még hogy nem jön velem! - méltatlankodott a másik a cimborájának. - Egy éve gürizek, hogy elvigyem Görögországba, s akkor... De szájon törülöm, asszent!... Hogy a farkam akarom áztatni a tengerben... Mindenről lemondtam érte... Pedig, tudod... Hogy dögöljön meg!... Meg se nézte... Mert tudja, hogy évek óta ezt akarom...

Tudta, hogy reggelig itt ülhetne, az a szó, hogy "álom", nem hangozna el.

Elmosolyodott.

Valaki, aki nem tudja, hogy álmodik.

29.

Megkérdőjelezett utazás

Gagarin volt az első, aki a saját szemével láthatta, hogy a Föld milyen nevetségesen kicsi.

Az első ember, aki a világűrbe ment és szívében mélységes szomorúsággal érkezett onnan vissza. Arcán azonban csak örömöt és büszkeséget láthatott a világ.

A hatalom, persze, sietve eldugta ezt a lényt, aki már csak félig volt ember. Mivel a félistenekben ma még/már nem hiszünk, nem tudjuk, hogy mi lehetett a másik fele.

A rejtélyek tartják hatalmon a hatalmasokat.

A helyzet, hogy az oroszok kicsinylik a Földet, tűrhetetlen volt, ezért Armstrongék még messzibbre mentek, hogy még kisebbnek lássák.

Nem csalatkoztak.

Ez lett az alapja a poszthidegháborús amerikai mentalitásnak.

Az ellenkező oldal ekkor a tudományból visszamenekült oda, ahonnan érkezett: a hitbe.

Nem hitte el, hogy az amcsik a Holdon jártak.

30.

Négyszögletű tereink

Sörét az asztalon hagyva a negyedosztályú söröző nyolcadosztályú vécéjébe ment. A szűk, téglalap alakú helyiségben tolongtak a férfiak és sorba kellett állnia, hogy a húgy- és vízköves piszoároltár elé járulhasson.

- A vörösbor és a fehérbor után egyaránt fehéret pisilünk - emelte fel jelentőségteljesen a mutatóujját egy részeg hajnalon a főszerkesztő. - Ergo: érdemesebb pénzt adni a vörösborért, mert abból a miénk marad valami.

A sör utáni vizelet tiszta és átlátszó. És úgy tör elő, mint szénsavas ásványvíz a szódavizes palackból. Alighogy begombolkozott, máris érezni vélte a következő turnus nem kevésbé kéjdús ígéretét. De nem ábrándozhatott sokáig, mert egy türelmetlen könyök sürgető csapást mért a veséjére.

A mosdókagyló fölötti félvak tükörből homályos, kidülledt szempár nézett vissza rá. Mosolyogni próbált, de vonásai a részegség jellegzetes koreográfiája szerint mozdultak el, ezért inkább abbahagyta. Ebből is látható, hogy a részeg embernek is van méltósága.

Visszatérve elégedetten állapította meg, hogy asztalánál nem ül senki, félbehagyott söre érintetlen. Meghatódott. Az Európában, ahová a (pénz által) kiválasztott kevesek járnak, ez természetes. Itt, a negyedosztályú lokál negyedosztályú vendégei részéről egy ilyen gesztus a legmélyebb emberség és kölcsönös tisztelet parádés megnyilvánulása.

Ezek itt körös-körül mind szabad emberek, a kötelező jó hírnév és választékos modor ballasztja nélkül. Mostmár ő is szabad ember. Munkanélküli. (A rovatvezetést két okból sem tartotta munkának: 1. élvezte 2. nem lehet megélni belőle. Vajon, Nicola Niccoli is munkanélkülinek tartotta magát?) Szabadon csellenghetne az utcákon, tereken, a környező erdőkben, mégis legszívesebben a szobájában vagy a sörözőben kuksol.

Tényleg, miért van az, hogy a végtelen fizikai térből kiszabdalt négyszögletű tereinkben érezzük biztonságban magunk? Ideig-óráig kimerészkedünk a bizonytalan körvonalú terekre, végtelen utcákra, de igazán nyugodtak csak akkor vagyunk, ha kattant mögöttünk az ajtó kilincse. Letesszük a táskát, kabátot és megkönnyebbülten felszusszanunk.

És miért éppen négyszögletűek, holott háromszög, hatszög, netán kör alakúak is lehetnének ?!

Szülőszoba.

Óvoda.

Iskola.
Ház.

Munkahely.

Koporsó.

Ki döntött így, mikor és miért?

31.

Kincsem

Kincsem világhírű versenyló, a magyar lótenyésztés legnagyobb büszkesége. Négy évig tartott versenykarrierje alatt 54 győzelmet aratott, s egyszer sem győzték le. Nemcsak Magyarországon diadalmaskodott minden ellenfelén, hanem Németországban, Franciaországban és Angliában is. Kincsem a szívósságnak, acélosságnak és a kitartásnak olyan példaképe volt, amilyen sem azelőtt, sem azóta nem akadt.

Más szóval: egy igazi profi, aki tudta, hogy istenadta tehetségét nem fecsérelheti el társadalmi szerepvállalásra, erkölcstelen tivornyákra, hajnalig tartó lakomákra és mulatságokra. Sem arcképét, sem kétségkívül impozáns alakját nem adta soha semmiféle reklámhoz, noha tisztában volt ezek szinekúra mivoltával. Hiába kísértette őt több hamburgerforgalmazó és automobilgyártó cég seregnyi marketingszakembere, a sportban szerzett dicsőségét nem volt hajlandó aprópénzre váltani. A kortársak feljegyzései szerint soha nem találkozott Ferenc Jóskával, így sem konzulként, sem közlekedésügyi miniszterként nem mérettetett meg, bár többek szerint - erkölcsi tartása okán - alkalmasabb lett volna rá, mint a legtöbb politikus, aki ezen tisztségeket betöltötte.

Kincsem Blaskovics Ernő tápiószentmártoni ménesében elletett 1874 márc. 17-én.

Apja, Cambuscan, és anyja, Waternymph, akiket egyik angliai turnéja alatt nyelt el a szalámigyár, úgy vettek búcsút a földi léttől, hogy ivadékukban, aki Pannónia legjobb versenylovává nőtte ki magát, beteljesülni látták minden álmukat.

Megnyerte egyebek közt az osztrák derbyt, a baden-badeni nagydíjat (ismételten), a Goodwood-Cupot (Angliában), a Prix de Deauvillet (Franciaországban).

1880-ban befejezte pályafutását és ménesbe került.

Az emléke előtt tisztelgő utókor később szobrot emelt neki és róla nevezték el a tápiószentmártoni lovasparkot is.

Tény, hogy a jó menedzselés már akkor is számított és ilyen téren sokat köszönhetett az intelligens és a számára jó érzékkel nevet választó Blaskovicsnak. Kései pályatársa, az igen tehetséges, de manapság ismeretlen Pardon már nem volt ennyire szerencsés. Az ő tulajdonosa ugyanis, báró Königswarter Herman, először a Petőfi névvel illette, s csak amikor a sajtó ezt az elnevezést kegyeletsértőnek találta, adta neki a bocsánatkérő új nevet. De ekkor már késő volt. Aki kiesik a sajtó kegyeiből, annak a továbbiakban semmi egyéb dolga nincs, mint várni, hogy belepjék a felejtés láthatatlan, de sűrűn záporozó homokszemcséi.

Szó mi szó: Kincsem neve napjainkban is közszájon forog, ellenben Blaskovicsot - akárcsak báró Königswartert - mára mindenki elfeledte. Szemmel láthatóan - legyenek tehetségesek avagy kétbalkezesek - ez a szürke eminenciások sorsa.

32.

Éjjeli őrjárat

- Szeretem az alkonyt - mormogta maga elé édeskés szomorúsággal a hangjában, s a Heliosz búcsúzó sugarai által véresre festett tetőket bámulta. De vajon alkony-e ez vagy épp ellenkezőleg: a hajnal? A két egypetéjű ikertestvér okozta érzéki csalódás néhány pillanatig annyira tökéletes volt, hogy hirtelen nem tudta eldönteni, melyiküket látja maga előtt.

Aztán a szemközti ablakkeretben bekandikáló utcalámpa kezdetben halvány fénye egyre erősebb körvonalakat nyert, míg végül szoros gyűrűbe nem fogta a minden irányból fenyegetően özönlő sötétség.

Akárcsak Rembrandt Éjjeli őrjárat-án.

Miféle őrjárat lehet ez, amelyet ekkora tömeg végez és mit keres a kép baloldalán oly élesen megvilágított kislány a kedélyes ábrázatuk ellenére marcona hatást keltő fegyveres férfiak között? Nyomasztó érzés fogta el, amikor először megpillantotta az amszterdami Rijksmuseumban. Mintha a háttér lándzsaerdős sötétjéből folyamatosan özönlenének az emberek és összeroppantással fenyegetnék az egész kompozíciót. Keze önkéntelenül a kislány felé lendült, mintha ki szeretné menteni a katonák lábai alól. Még képesek összetaposni azt az angyalkát...

Rembrandot - noha kezdetbén elárasztották megrendelésekkel - nem igazán zárták a szívükbe a hollandus köztársaság nagyhatalmú, de főként dúsgazdag kereskedői. Az ő ízlésük színpompás, fennséges képeket diktált volna, de a mester ecsetjéről furcsa mód mindig leperegtek a színek. A fennségesség helyett pedig a drámaiság telepedett a vásznaira. Namármost, ki az az agyalágyult, aki saját pénzén szorongást vásárol magának?!

Így a mester valahogy kirekesztett maradt, ami festők esetében az anyagi csőd édestestvére.

Az utcalámpa fénye az arcára hullt, a berendezés tárgyai alaktalan masszává olvadtak össze körülötte.

Összerezzent.

Az ablakhoz sietett és a sötétítőt Pannónia fekete arcára húzta. Visszafelé egy pillanatra megállt a számítógép előtt, majd legyintett és bekapcsolta a tévét.

Egy éjszakai adó pornófilmeket sugárzott.

- Szeretem az éjszakát - motyogta és a távirányító "sleep" gombjával aktiválta az alvásprogramot .

Álmában Király Évával és Margóval szeretkezett egy szobában és élete első gruppenszexe kéjes örömmel töltötte el tagjait.

< Miloš Latinović: Pannónia arca felderül | Miloš Latinović: Janus másik orcája >