Aleksandar Šaranac
Nyerő lapok

A kocsit az autóbusz-pályaudvar közelében hagytam, és gyalog indultam a Köztársaság tér felé. A kötetek közül csak a Phenomenologie und Theologie-t vittem magammal.

A viszonteladó ott várt, ahogyan megbeszéltük. Nem volt egyedül. Egy bácsika állt mellette a maga nyolcvan évével, és akit dr. Jurij Vjazanycevként, mint a Novoszibirszki Egyetem nyugalmazott professzorát, világhírű Heidegger-szakértőt mutatott be. A kupec biztos akart lenni a dolgában, ezért hozta magával, legyen kivel felbecsültetnie a kínált portékát.

Ez kellemetlen helyzetbe hozott. Bármi közvetlen eszmecseréről szó sem lehetett, mivel az illető aggastyán a németen és az oroszon kívül más nyelven nem beszélt, én pedig e kettő közül egyiket sem ismerem. A kupec lépett a tolmács szerepébe.

A szakértő majdhogynem kitépte kezemből a Phenomenologie und Theologie-t, majd hosszasan szemrevételezte, simogatta a lapjait, vizsgálgatta a borítóját. Végül vagy öt percig bámulta az ajánlást, mintha valamit eszébe szeretne idézni.

- Wie heißt dein Großvater? - kérdezte végül.

Elsápadva néztem rá.

- Hogy hívják a nagyapját? - fordította le a viszonteladó.

Válaszoltam, nem értve még mindig, miről is van szó.

- Herr Professor?

Akkor esett csak le a tantusz. A szakértő ősz volt már, de valamikor bizonyára szőke lehetett. Magas volt, amolyan ária-típus, egyetlen Belső-Szibériára jellemző mongol arcvonás nélkül. Fogadni mertem volna rá, hogy nekem sem kevesebb orosz vér csörgedezik az ereimben. A sors a nagy átverések mestere, én pedig az ő kegyeltje vagyok. A nyerő lapok ismét az én kezembe kerültek.

Igenlőleg bólintottam. Dr. Vjazanycev a kupechoz hajolt, és nekem szánva mondandóját, németül valamit hosszasan magyarázott. Halkan beszélt ugyan, de eléggé hangosan ahhoz, hogy megüsse a fülem a Großvater, Herr Professor Svraka és a Krieg szavak ismétlődése. Végül a kupec bólintott egyet, és kijelentette, a sorozatot megveszi nem firtatva az árát.

Tudtára adtam, hogy nekem is vannak elővigyázatossági intézkedéseim, s ezért sohasem viszem magammal a vásárlóval történő első találkozásra a teljes sorozatot. Azonban szívesen felkeresem a jövő héten Kragujevacon, hogy nyélbe üssük az adásvételt. Ami az árat illeti, azt javasoltam, a professzor hadd maradjon még pár napig Szerbiában, és hogy ő határozza meg, mit ér, miután az egészet szemügyre vételezte. A viszonteladó egyetértett.

Miután hazaértem, először is töltöttem magamnak egy pohár whiskyt, és emeltem azt a sorsra.

A következő szombaton elmentem a bolhapiacra, és ott egy cigánytól darabonkénti tíz dináros áron egy egész kartondoboznyi kommunista és forradalmi témájú könyvet vásároltam. A szomszédos pultnál egy hosszú vezetésre szánt sikamlásgátló fekete sofőrkesztűt vásároltam.

Szerdán a bolhapiaci könyveket a hátizsákba raktam (Heideggert természetesen otthon hagytam), és Kragujevacnak vettem az irányt.

Alig, hogy a topolai úton beérkezünk Kragujevacra, a város bal oldali bejáratában áll a kupec háza. Könnyen felismerhető: ez egy modern kétemeletes, csupaüveg villa, gipszfigurák gyűrűjébe zárva.

Az udvari bejáróhoz parkoltam, a csomagtartóból kivettem a könyvekkel teli hátizsákot, a kesztyűt pedig a kezemre húztam.

< Danyi Zoltán: Együtt a tizenkilenc | Danyi Zoltán: Váratlan fordulat és befejezés >