Saša Peršić
Diófák

A gesztenyét ugyan ismerem, mi azonban diófáktól övezetten élünk.
Csodálom, hogy a dió milyen rendes.
Termése akkor érik, amikor feltámad a szél.
Termése akkor érik, amikor megéheznek a mókusok.
Termése akkor érik, amikor nagymama kalácsához kell a dió.
Lombja akkor a legsűrűbb, mikor a nap hét ágra tűz.
A diófa mindenre odafigyel..

Ágaiból Noé flottája kél ki, s ahogyan most is,
elbújik a lombban, csak az eső jöttével veszik az útjuk délnek a bárkák, párat
féreg rág ki majd, párat más éhes száj nyel el. A többi hajózik tovább.
Mindegyik saját öble felé. Egy se téved el.
Ama lenti dió sarjadéka a fentinek.

Egyesek szerint: ez a fa a múlandóság tanúja.
Szerintem: ez a fa az örökkévalóság tanúja.

(Danyi Zoltán fordítása)