Biopoétika

Steiner János
3viálisok

I. Barbaro nouva

A percben,amikor ellentéteinket semmivé mosolyogta az őszi nap, az idei bor mustrálgatása békességet szerzett az ezerhangú fenyő alatt, amikor mellém szegődött minden örömöm, és a bánat magába roskadva elült rejtekén, üzent nyájas falusi szomszédom. Kesernyés gyászjelentést küldött lehullott diófalevelek utolsó fojtogató lehelletén. Egymásra néztünk apámmal. Ő sem szólt,én sem.

II. Aqua vitae

Hallgatom erdőink maradékában a szapora ritmus-szekciót. Gyakorlott,erős fejszecsapások, majd nagyot sóhajtva búcsúzik a szellős magasságtól a fészekrejtegető egetmarkoló. Másnap körüljárom a síremléket. Csak a törzs kellett. Csonkítás maradványai hevernek szerteszét. Szégyenlősen takaróznak az enyészet kiterjesztett szárnyai alá, lehellve az elmúlás kesernyés illatát, rejtegetve a néhai szabad lándzsavető ősök mostani utódainak kapzsi hitványságát.

III. Katonák

Finn barátom,széles mosollyal válaszol :
- Hadsereg? Nekünk az nem szükséges! Nézd ezeket az erdőket,ezek a mi légióink...
Meggyőződéssel szólt,hangja töretlenül csengett.''Csak a fáktól tűrjük el az elnyomást !''

IV. Ökoemigráció

Gondolatát már régóta dédelgetem. Oda, ahol a környezet még töretlen,a víz tiszta és a szűkeszű haszonelv még nem vert tanyát. E gondolat és az  életveszély mozdíthat el csupán őrhelyemről.