21. számú tájirat:

Kilátás - rendezés alatt

 Alig pár órával a bombázások bejelentése előtt régi barátomnál, Ottónál tettem látogatást. Úgy tetszett, akár vége szakadt a hányattatásnak, lezárult ezzel Odüsszeiánk, hazaérkeztünk, csak Pénelopét kell megszabadítanunk duhaj és részeges kérőitől. Az idő ugyanazon hely újbóli előfordulása folytán (ismét Újvidéken voltunk) alkalmasnak kínálkozott a mitikus magánkorfordulóra.

Hármasban ültünk a panelben, ott volt Alexandra is, Ottó felesége. Amikor az ízléses lakást méltattam, a rokonszenves fiatal házaspár megjegyezte, a Dunára nézne ablakuk, ha nem takarná el a kilátást a párhuzamosan húzódó tömbház. Sebaj, fűztem tréfálkozva hozzá, ez a perspektíva még módosulhat. Ne is mondd, szólt Alexandra, és elmesélte: szarajevói gyerekszobájának is ilyen hibája volt, latolgatta is sokat az ablakbeépítést, aztán egy nap a gránát kibontotta az egész falat.

Egy másik barátom, akivel szintúgy ritkán találkozom, szintén új albérletbe költözött. A nyáron jártam nála utoljára, s ami a látogatás óta nem hagy nyugodni, hogy a bérlemény egyetlen ablaka az épület szellőztetőaknájára nyílik. Messziről, föntről szivárog a fény, s ha az ember a párkányra könyököl és feltekint, akárha kútból hunyorogna az égre. Ha futólag vízszintes pillantást vet, a méteres kilátás a tégla habarccsal megkötött tengerére tárul. Bíztattam is házigazdámat, írja meg nekem ezt a perspektívát az Óriástájiratba, ez ideig azonban mindhiába.

Persze lehetne még ennél is rettenetesebb a kilátás. Mondjuk, ha ablak tárulna ott szemben, az akna túloldalán is, s azt kellene tapasztalnod, hogy a rebbenő függöny mögül leselkednek, és az is megeshetne, hogy amikor hársvirágzás idején kihajolnál lélekgyógyító illatokat szippantani, kis híján összeérne homlokod a trikós, tetovált, mezítlábas cigarettát szívó szomszédéval. Egy ideig nyilván kerülnéd tekintetét. Ám mikor már meguntad bagóját szagolni, s nem tudsz már félig visszafojtott böfögéséről tudomást sem venni, mégiscsak a szemébe nézel, s a téglarengeteg kráterablakában könyöklő trógerben önmagadra ismersz. Maga tanult ember - merengne a nyálas csikket szájából kiemelve -, de azt tudja-e, miért is ütött ki ez a háború? Hát egy nő miatt - adná meg a választ is rögtön, némi hatásszünet után.

Ugyanezt az ablakot, amelyet, ugye, akarnok képerővel a kitekintést elrekesztő téglafalon létrehoztunk, képzeljük most elhagyatottnak. Üvegcserepek, ragasztószalagok, keresztbe szögezett deszkák. És a tábla, mint egy kirakaton, amelyben mezítelen bábuk, kitekeredett nyakú babák állnak, szerte pedig csonkolt végtagok, egy elegáns kézmozdulattal semmibe mutató kar, molyrágta parókák hevernek. Kilátás - rendezés alatt.

Beszédes István