22. számú tájirat:
Első: Mionica. poros, vagy telente sáros táj, egy fehérre meszelt épület a kövesút mellett, ahol lakunk. Az épület mögött gazdasági udvar, amelyet balról istálló határol, jobbról szintén istálló, de a traktorok meg a különféle mezőgazdasági gépek istállója. Kedvenc helyem volt ez, máig is csodálom, hogy nem valami gépészeti szakmában kötöttem ki. Ezeken túl hosszú és széles szántás a jellegzetes szerbiai dombos vidéken. Szüleimmel az emeleten laktam egy kis, kétszobás lakásban, melyet mint agrármérnökök kaptak hivatali lakásként. Velünk szemben laktak Živana meg Milić, akikhez olyan előszeretettel jártam enni, hogy édesanyám a végén oda vitte a frissen főtt ebédet, amire otthon rá sem akartam nézni, ott pedig tisztára nyaltam a tányért. A két lakás között keskeny folyosó, amely a szűk és meredek betonlépcsőre vezet, onnan pedig az imént említett udvarra. A többi részlet nagyon homályos, itt ugyanis három és fél éves voltam.
Második: Banatsko Veliko Selo... nagy sarki svábház, amely a jó forradalmár szokások szerint (persze minden építészeti hozzáértés nélkül) ketté lett osztva. A miénk volt a sarki rész. A hatszögű sarki szoba, amelyben alig volt bútor, keletre nézett és csak nekem szolgált, ugyanis ott lehetett legjobbakat forogni körbe-körbe a kis tömöttkerekű biciklimen. Szédülésig. A ház udvarán baromfiól, benne lelki szemeim előtt most is ott ülnek a mesterek, akik építették, keveredik a friss tapasztás meg a szalonna illata. Az ól mögött kert. Amögött a szomszéd ház fala. A ház előtt nyárfák, az útig árok, benne nagyobb esőzések után víz és békák. A szemközti sarkon lakott Milena, a szőkeség, első nagy szerelmem. Öt éves voltam itt.
Harmadik: Zenta... kinézve az Ady Endre utcai, elsőemeleti lakás ablakán keletre, nem lehetett sokkal többet látni a hosszú utcán kívül, legfeljebb a szomszéd udvarát, ott pedig semmi érdekes nem volt. Néha ott volt Tibi, olykor lementem én is rugdosni a labdát az udvarba. Fél évet töltöttünk ott.
Negyedik: A negyedik emeleti lakásból, amit édesanyám sokszor galambdúcnak nevezett, igazán impozáns látvány tárult a szemlélő elé. A konyhai ablakból a város északi része, a vasúti töltés, mögötte a Népkert, a tiszai töltés, a híd, meg a fennséges Tisza-kanyar, amelynek a parti erdők, mint egy szeszélyes nőnek, mindig új hajviseletet adtak: zöldet, sárgát, pirosat, hol meg szürkét. Az utcai ablakból meg a teraszról odalátszott szinte minden, még a csókai templomtorony is. Lent a betonlapokkal kirakott udvarban estek meg a legjobb lábteniszpartik, a jobbról fekvő Tisza-moziban meg az első igazi filmizgalmak. Hosszasan tudtam nézegetni a plakátokat és visszaidézni a filmjeleneteket. Az óvoda kb. egy percre volt a lakástól, csak át kellett menni az Indiánmezőn, ahol a fűtőház volt. Nekem és Ákosnak az Indiánmező név tűnt legalkalmasabbnak, teljesen logikus és magától értetődő volt, ugyanis nagyon sok hasonlóságot mutatott Karl May tájleírásaival, úgy találtuk. Itt laktunk tizenkét éves koromig
Ötödik: A következő lakás ablakai délkeletre meg északnyugatra néztek. Mindkét oldalon a város házai voltak láhatók, északnyugaton a Szent Ferenc templom volt a tájmeghatározó, délkeleten pedig a Homok tömbházai. A vöröslő tetők sokasága, itt-ott egy bádogtetővel, a monotónia ellen.
Ettől a ponttól a kockák megsokasodtak: újvidéki albérletek és egyetemistaotthon, Budapesten a kolesz meg az albérlet Icánál a Pajkos utcában, zentai Tisza-parti alagsori lakás, szabadkai albérlet a Strossmayer utcában...
Sokadik: a konyhaablakon reggel meg koradélelőtt délkeleti irányából süt be a nap kellemes hangulatot adva a reggelihez. Aztán fordul egyet és a két szobát tölti meg fénnyel és meleggel egészen napnyugtáig. A szobák ablakai meg az erkély egy tágas mezőre néz, így a lakótömbi hatás telejesen elmarad, mivel a következő tömbház csak százötven méterre van. Víztükör sajnos sehol sem volt lakóhelyem előtt, ez a mostani kilátás számít a legjobbnak. Titokban azt tervezem, hogy egyszer, nyugdíjbavonulásom előtt veszek egy bungallót a Ferenc Jóska csatorna partján, a Sebesfoknál, ott majd az orrom előtt lesz a víz.
A harmincnegyediket taposva ez a rezümé - feng-sui módra.
A játszma hossza nem előre meghatározott, de a második félidő minden bizonnyal lassan elkezdődik...
Zoran Dukić