11. számú tájirat

Helló, Kiválóság!

Leszüreteltünk volt a komákkal az Badacsonyban. A cukortartalom szegényes.
E nemes tájon észbe vettem ismét a Geómanczit. Nézém a somogyi
partot, valahol a Kisfaludy Róza budoárja mellől és aszúálisan termékeny nap után elmélkedém, az otthoni tájat meg az aktuálisat egybefödém. Segíte egy rezgő nyárfa (régvolt leánykori nevén: populus tremula).Mert ez jelkép ott és itt. Érzület keríte enmaga alá, mint
a múltban, mikoron a bosnyák hegyekből törtettem a nemlétező csodát várva:
Haza. (Ez is kialudt, megsárgula képzete az időben.) Az Alföldre belépve régvolt szomorúság, nyűgök, szenvedés és emberi kicsinyesség, meg nem élt életek keserű történetei zuhantak reám. E vidék kisugárzása szenvedéstől terhes. A badacsonyi Itália reneszánszát idézte föl. (Nagy szponzorom, Setét Milos számos turizmusba kényszeríte bele. Mostan az igéretes tüzes-játékot gondolám megtekinteni - kívülről...).

Matyari fő'd, a gazdit cserél(t). Marad a yankee Taszáron. Zósztria fellélegezhetik. Ütközési zóna eme sikság. A többi csélcsap ug(r)atás csupán.

Nos, Erős Pisti, a maradékot hol kívánja (le)tőteni? NATO támaszpont or Zerbischen gyarmat?

Ajánlja magát

a Liberós Futár!

P. S.

Fűtés koefficiens 0.135 (a Misztérium által még el nem fogadott).