10. számú tájirat
Tájtalan
Tájam
és iratom, önmagával is összeférhetetlen, belém sulykolható két személyi adatom.
harcoknak mezejitül szabadultan szakadoztam szakadatlam (ahogy a béka mondja: há' most szakadjak ketté?) kettejüket magamba vetkezőn, táj volt (s maradt) az is, mit, midőn, s hogyanst, holott feljegyeztem.
hol?
ott.
tájtalan, betájolatlan iratok, akár egy-egy illuminált halmazállapot, úgy lelnek kibúvókra, hogy kibúvóik nem is láthatod.
kibúvópatakokat csapol le tájamból a sör.
magamat vélem felfedezni.
magamra ismerek: kilencven miliméterben a lyukakat mérik, s nem a repedést a falban.
azok bez'eg tájak voltak ott.
tájak voltak tájtalan.
augusztus 7-én, pénteken írtam a naplót. "a hétfői mérleg: / 2 pancirno-obeležavajuća / 5 trenutno-fugasna / 41 puščana". és szeptember 1-én, kedden írtam a naplót. "tegnap: / 8 trenutno-fugasna".
métereket yardokba oltva át, messze volt honba lát, számíthatatlanok távolságunk yardjai, nem vonzott a táj.
a megálmodott yardokat hozzácsapva, egyveleg, mi egyre megy, a hamuban, pörnyében ott egykor volt otthonod szenveleg.
és egyébként is estve van. ha az ablakon kinézek, csak a nagyváros végzetét, a külváros fényeit láthatom. balra van a szántóföld, jobbra vagyunk mi. a rádió váltságstábokról recseg, új sajtótörvényt szavazott meg a parlament.
tájiratommal már bele sem férhetem abba, kettembe szakadozottan, hármamba akadozva sem, lánctalpas bakancsom azokat a tájakat járta, melyek.
melyek?
melyek?
mert a gyomornak szájtátva van.
angyalbőrét hántva.
segít majd a: verses nyelvezetű kombinatorika.
vërejte - opomena
faturë për shërbime komunale - račun za komunalne usluge
konsumatori - potrošač
muaji - mesec
gjenda - stanje
afati i pagesës - rok uplate
harxhimi - fogyasztás
çmimi - ára
haspira - prostor
sipërfaqet për bartjen e mbeturinare - površine za iznošenje smeća
koha - idő
akkulore - fagyi
szellőztetni maximum.
egyébként csak komputeres ablakokat nyitogatok védtelen a vétkemen.
http//www.a.bűnben.magamra.lelve/error/felszaporodó.ablakokba.mentegetve.lefele.léptemben.a.szellem.félúton.lemarad/error/elmarad.
visszajáró@lélekként.már.ismert.helyeken.keresem.az.izgalmat.hotmail.com.
letöltögetem@a.hálózaton.fel.nem.lelhető.önmagam.eunet.yu.
www.wisszakézből@csap.pofán.a.rejtekem.tippnet.co.yu.
ezek @ztán jó @bl@kok (tudh@tod, hogy nem www.agy ott.), nem nézhet vissz@ senki rám, @kit nem www.@k@rok.
tájamtalan.
tájtalan.
tárgytalan?
az ablakon, amelyiken ki kellene nézzek, nem tehetem, keresetlen fészkek, kereshetem félszeg, illuminált jóslatok, hacsak fel nem függesztem valahol az udvaron, a kertben.
azt az egy száll tetőablakot.
mely ott hever a padlón, a földön, a hajópadlaton, mit még a nyáron szögeltünk oda.
s mind odébb.
hol sok a panasz?
a ravasz?
mind meghúzva már.
nincs ki beszerelje.
azon az ablakon kellene tán, hogy kinézzek, többedmagával sorakozva becsben, amelyiken apám teheti meg azóta is, minden nap, valahogy így este, mielőtt aludni menne.
amelyiken évtizedeken át bármikor megtehettem.
s amelyiket te is mindennaposan láthatod, kevergő utaidban, kerekezve, ablakom alatt várhatod, leshettem én is, selydesely, "jobb sorsodat", sarokvégen, szukba néztem, át a réven.
amelyik a Tiszára néz (melletted épp), a töltésre, ahová tavaly felépítették.
azt.
oda..
pont az ablakom elé, a házunk elé, a tiszapartra.
a háromszáz esztendőnek szúrjuk ki a szemét valamivel, ünnepelni kék, zöld, sárga és piros, oszlopfőd néz, harangláb rugdal, körüljártamban már rám sem ismer, hogy megdöbbenni még oka volna, hogy "hát véget ért?", hogy "hát itthon vagy?", hogy "hát. így meg úgy?", hogy "hát."
hol panaszból állnak az ablakok.
hol a szunyoghálót rágyújtották lányomra éjjel.
szövettan gyanánt.
 
tájamba íratkozom ezennel
mindezen túl
(s benne)
mindezzel
szabókuraczpalaczkrastavaczattila
s csokoládézom,
Dumásom, édesem,
összesereglett
összes homlokod
haránt.