9. számú tájirat

Macskák, galambok szórakoznak

A víztükör és a déli kilátás szinte stimmel. A harmadik emeleti lakás a Duna felé néz, vagy inkább csak a szemeit meresztgeti akárcsak én, szemüveg nélkül, mert ide bizony nem látszik a folyó, eltakarja a NIS-Naftagas márványpalotája, melynek üvegkupolája, mint a Föld kéklik, ha a Holdról tekint le rá az ember, mondta egyik barátom egy betépett éjszakán. Az égiek viszonyulása is rendben, mégis, néha zörögnek fentről - szomszédaink, éjszaka van, ne zajongjunk, térjünk nyugovóra. Kétszer a rendőrség nyomatékosította kívánalmaikat.

A déli kilátás is csak majdnem. Részben keleti, a nap ébreszt, ha tönkremegy a roló, és nem merjük leengedni éjszakára. Csak délelőtt, ha derült az ég és vakít a sugár, íróasztalomon, ami az ablak alatt van, dolgozni képtelenség. A rolót lehúzni meg vétek lenne, kivált ha még rossz is.

Egyesek szerint római kert - lehet - , szerintem dzsumbusz az, ami a tömbház lábánál terül el: sok apró ház egymásra nyíló udvara, melyben elburjánzott a gaz. Néha kapálnak asszonyok, gumiabroncsot égetnek férfiak, ha elfogy a széna, macskák, galambok szórakoznak. Guanó a teraszon, meg én, ha játszom az angolt ötkor, és teát iszom. A komšija minden nap az autóját szereli az udvaron, nagyon el lehet romolva, valami gépzsír pedig nyers izzadságszagot áraszt.

A város zaja elkerül, pedig ez itt a központ, vagy majdnem legalábbis, néha egy-egy Piranha riasztó belekezd autóvédő vinnyogásába, újgazdagok egymás pajeróját lopják. Néha kisgyerekek hívogatják pajtásukat: "Fićo, Filipe!" - , de csak őt, más se lakik errefelé. Nincs utánpótlás, kihal az emberiség.

Ez eddig a nyár. A tél egy másik tájirat. A meleg radiátorok búgó szava, festékszaga megnyugtat, befagy a folyó, a piranhák hallgatnak, hógolyóval eltalált macskák, galambok szórakoznak.

Pressburger Csaba-Saul