Bagu László
Zea Mays
(ha róluk akarsz tudni, kérdezd inkább a hobbykertészt, kinek
potroha van hosszú lába és ferdén áll a szája mikor mosolyog)
vannak közöttünk akik csontmalomban
születnek csontmalomban mondom s már
igen kicsiny koruktól beszélni tudnak
méhhel darázzsal mindenféle bogarakkal
lábuk egy s cellulóz sok szemük sárga
soraikba ha beférkőzöl azzal néznek
maguk közül ki s szólnak fojtott hang-
jukon paraszt te szomorú paraszt
velük élsz mégis vagy csak eljársz
hozzájuk húsuk' megkívánod
felépíted házuk őket lesed
a földön táncolni mezítelen
mikor béna kis karjaikat az ég
felé lendítik hónaljuk kivillan rendre
köd szitál onnan s tűnődve
lep be az okkerszín harmat
ha abból iszol hét napig álmodsz
ha abban fürdesz nem halsz meg soha
ha abból iszol hét napig álmodsz
nem halsz meg soha ha abban fürdesz
a béna karok úgy hullanak vissza, mint rákkalapács. monoton puffanásuk hívja az árnyékrakógépet. a kertész emlékezetéből kihull' a nadrág, amit tőled kapott. te se tudj semmit. tagadj meg háromszor, ha kérnek. (az lesz fejadagod, a szokásos dózis.) leheletedben a harmat szól - sárga apoteózis.
néha egy kéz máskor egy láb
rajzszögek egyre vékonyabb bélben
Isten aki nem figyel mint
úsznak el a sárga lében
duzzog a hírhedt nyálmirigy
madarait hogy földarabolta
helyettük repül miattuk köp
nagyobbakat a földi porba
lefelé néz s felfelé lát
lelkén a folttal száll a Napba
ha továbbmégy még fölszegez
egy ezredvégi papírlapra
jó-e a jó senki se kérdi
hogy elmentél kihűlt a fészek
így tűnnek el az éhezők s
szaporodnak az ehető részek
a falon alszom fogszabályozók között s mikor
a hatodik csigolyámnál viszketni kezd a mész
rángó mozgásba kezdek úgy vájom magamat
egyre beljebb ahogy féreg szokott szólni pedig
egy általános támfal ürügyén alig tudok azért
figyelj jól aki fát növeszt embereket
zsugorít ahova lép sár van s ahova
nyúl arcodat azzal keni tükörbe hiába
nézel magadra nem ismersz s nem
tudhatod ki vagy de ha búza másnap
kövek közt ébredsz ha madár a kövek
ébrednek benned félúton ég és föld
között annak okán ha padlót fogsz
ügyelj hogy pelyva közé ne keveredj
víz mellett ne hálj s csak annak higgy
kinek egyébként nem hinnél ha így te-
szel mosolyod szép lesz senki se
mondja majd mi az hogy csorba mi az
hogy maradék s elgondolkoznod sem
igen kell szögallergia vagy ferde falak
ürügyén azért
itt a falon drótkávák között szememmel köve-
tem aki hátrál fejem zöld testem csenevész de
ha látnál vályogba falba belegyúrva gyanítanád
nem fehér a mész
legyen tied mengele könnyű éjszakája
dalát visszhangozza minden barlang s
ne is értsd miről beszélek én csak fordulj
felém farlag éhes cipődnek enni adj
és sírj ha hívnak holtakaró szentek
lábukon csizma szájukon por
hallgasd meg csöndben miket üzennek
kik nagyokat köpnek már álmaidtól
(vizük - az égi - majd arcodba hull)
[ah, obszcén istenek]
zajjal töltünk meg albérletet, lakást
testünk hőjét loccsantjuk bútorokra
míg ferdén néz ránk a politúrozás
ha van rajtad bőr, csontig rágjuk azt
s ha hús van rajtad, azt is csontig rágjuk
csak tartson bennünk még a láng
hogy kapaszkodjunk egymásba aléltan
állkapcsunk mind összébb s összébb zár -
tudjuk már, ki kezdte s ki a vétlen
egymás torkát így szakítjuk át
(a heverőn meg elfekszik az álmunk)
zárt terek már nem fogadnak ránk
nem siratnak és mi sem kiabálunk
[zajjal töltünk meg albérletet, lakást etc.]
zebrák féllovak közt fekszem
próbálom elbagatellizálni
zulu igét mormolok és
menjünk kedves afrikázni
lehet hogy nincs se víz se ének
hűlt helynek mondják ott kvázi
a forrófejű homokdombot -
menjünk kedves afrikázni
a tél is nyár; az öreg busman
meggyűlöl ha nem vagy házi-
asszony s hogyha nem kérleled
nem fog veled afrikázni - - -
vérünk alvad lepedő-hóban
tanganyika elkezd fázni
tegyük bele a protokollba:
velem fog végül afrikázni