innen nézvést kiáll
az asztalból az agyvelő
pisszeg és csönget
néha csepeg
valószínűleg tévedésből
került a költeménybe
innen nézvést
már nem is tudom
talán ez a pisszegés
csöngetés csepegés
vezetett tévútra
bár hogy mi nem
tévút már nem
tudom valószínűleg
tévedésből kerültem
a költeményembe
írja mihelyett hogy írna
ahelyett. szürke napsütés
helyett. no szép. lángra
lobbantva. a legtöbbet amit
prózavonalon éppen elérhet
életveszélyesen vagdosva
csonka halálával. írja
tegnap. végig érni gondolja.
törött füvekkel teli zord
fülekkel emlékezve a
behalkuló tágas
helyzetre. makacsul
kilengő bizonyos tájék.
ahelyett mihelyett talán
valaki alaposan berámázza
a letördösött szélszerű
élőlények stb. írja hogy
elkezd összefüggeni.
szürke fülelésekkel teli
aztán. megannyiszor így.
a villamos költészet nehézségeiről
apámnak, szeretettel
az éjszaka villamos
állatai ülepüket
csattogtatva kúsznak
elő a villamos
éjszakából fejemre
könyökölve villamos
éneküket hallgatom
villamos költemények
patakzanak rólam
mint villamos
levelek a fákról
villamos éjszakán
mintha villamos
sírba lógna lábam
és én villamosan
kacagnám
Mielőtt lábrakapna, felszakítom a szöveget.
Leggyengébb láncszem anyám nyelve, erről később.
Már másnap meggondoltam magam, de a kutyák széthordták.
Csak a balta maradt.
Ha kikerekedik itt valami, csak anyám mellbimbója.
A sötétség rossz tanácsadó, és viszont.
Szólítsatok fiamnak.
Alig győzöm mondattal.
Lábszára véres lett, letörölgettem.
Még meleg, mintaszerű, ömlik belőle a semmi.
Rajta dolgozom.
A munka:
"A balta merev volt, akár anyám mellbimbója. A sötétség a kreatúra szükségszerű örökrésze, még meleg, mintaszerű, ömlik belőle a semmi. Alig győzöm mondattal, te győzz le engem, ismeretlen."