Bakos András
Közös háló

Séta esőben, agyagos úton. Lassan távolodni

azoktól, akiket nem is ismerünk, akikkel

ideutaztunk, akik abban a hitben indultak,

hogy még mindig üzemel a Szikla Büfé.

Aztán közeledni megint. És hiába

minden igyekezet, hosszú idő után erre a két

napra megint nevetséges lettem, amikor

az udvaron egy recés éttermi késsel vágtam le

a hónom alól a szőrrel együtt a rágógumit, amit

egyikük éjjel rám ragasztott. Közös hálószobánk,

a tanterem ablakából látni az esőtől csillogó

ösvényt, ahová a közös vacsora után

még visszamegyünk. "Jó utat", szól utánunk

valaki az asztal mellől. A többiek hallgatnak.

Jó, hogy a sötétben kavicsok ropognak a cipő

talpa alatt. A gyalogút, melyen körbejárható

a falu, az egyetlen panzió teraszán át, fehér

kerti asztalok, csukott ernyők között vezet.