K a n j i ž a * K a n i z s a

2001. IX. 13-15.

JAZZ, improvizovana muzika...

JAZZ, improvizatív zene...

JAZZ, improvisative music...

 

IX. 13. četvrtak / csütörtök Bioskop / Mozi, 20,00 h

 

FUERA DUÓ (F)

Jean Louis Matinier - harmonika

Renaud Garcia - Fons - kontrabas / nagybőgő

 

A legritkábban hallott, lélegzetelállító szépségű muzsika a Fuera duó zenéje. Méltán váltak világhírűvé rövid idő alatt. Csupa napfényes kis csipke, símogató hullámzás, lelki rebbenés, szívet melengető dallamok mérhetetlen bősége - és egy percig sem édeskés, egy percig sem andalító. Szóval körül nem keríthető.

A mediterrán Szellem szívet gyógyító muzsikája.

"A mi duónk egy improvizációs szeánsz alkalmával született. Egyszerű muzsika, amely 10 éve számtalan változatban él. A harmonikával és nagybőgővel elért harmonikus zenénk tisztán tapasztalati úton jött létre. Ez a fajta muzsika tulajdonképpen énekelt zene. Muzsikálás közben úgy képzeljük, mintha egy 1000 hangszerből álló óriási szimfónikus zenekar szólna megannyi árnyalattal és amelyet a mi szívünk fog össze, sző egységes zenévé. A szerzeményeink különböző dolgokat fejeznek ki: érzelmet, hangulatot, éghajlatot... A mi ihletünk, átfűtöttségünk elsősorban a mediterrán napból táplálkozik, noha úgy is fogalmazhatunk, hogy mindez az esősebb égtájakig is elér. Stílusunk nem behatárolt. Átléptük a hagyományos kifejezési módokat. Hangszereinken keresztül előtérbe került a lírikus kifejezésmód és a ritmika hangsúlyossága."

Jean Louis Matinier

Renaud Garcia - Fons

 

Muzika neviđene lepote. Za kratko vreme su zaslužno postali poznati u svetu. Čipkasta, topla, sunčana muzika. Neverovatno bogatstvo prelepih melodija, nežni dodir treptajućeg duha, koja nijednog trenutka nije sladunjava. Neopisiva muzika za jedinstven doživljaj.

Muziku Mediteranskog Duha, koja leči bolešljivo srce ovoga doba, nipošto ne treba izostaviti.

"Naš duo je rođen na jednoj seansi improvizacije. Jednostavna je muzika, koja živi preko mnogo varijacija. Harmonija naše muzike je stečena preko iskustva harmonike i kontrabasa. Ova muzika je zapravo muzika pevanja, muzika vokala i tradicije kantabile. Za vreme muziciranja zamišljamo da sviramo sa jednim ogromnim simfonijskim orkestrom od 1000 instrumenata, i svaku nijansu naše srce spaja u jedinstvenu celinu. Naše kompozicije izražavaju osećaje, atmosferu, podneblje... Naša temperatura muziciranja i nadahnuća rađa se od sunca, mada možemo reći da dopre i do kišovitih podneblja. Naš stil nije ograničen."

Jean Louis Matinier

Renaud Garcia - Fons

 

Délen tudják, hogy az életnek zenének kell lenni, mint ahogy Kínában mondják, az embert a dal ébreszti fel, az erkölcs erősíti meg és a muzsika teszi tökéletessé.

Délen...a fény az embert is átsugározza, a dolgokba belevilágít és a gyümölcs íze is világosabb. Dél... erről az oldottságról ismerhető fel.

A Mediterrán,... a Provence... a Földközi-tenger határain és partjain átugrik a hegyeken és messze felsugárzik északkeletre. (...) Nem véletlen, hogy e helyet (Pannóniát) a rómaiak olyan könnyen foglalták el és oly természetesnek tartották, hogy (...) a birodalomhoz tartozik. (...) E táj költői délhez tartozónak érezték magukat. Kisfaludy Sándor hangját a Provence-ban találta meg és mintája Petrarca volt, Berzsenyi mestere Horatius, Zrínyié Tasso.

Hamvas Béla

 

 

IX. 13. četvrtak / csütörtök Bioskop / Mozi, 20,00 h

 

MUZIKA SREDNJEG VEKA / A KÖZÉPKOR ZENÉJE (H+YU)
Jugoslovensko-mađarska muzička radionica /
Jugoszláv-magyar zenei műhely

Lachegyi Imre - flute / frule / furulya

Žorž Grujić - zurla, pipe / gajde / duda, flute / frule / furulya, genshorn / kravlji rog / tehénszarv

Saša Borović - trubadurska viela / trubadúr viéla

Kobzos Kiss Tamás - koboz, lant / laut, vokal / ének

 

Prvi put u istoriji šire regije pravi se muzička radionica sa središtom improvizacije u stilu srednjovekovne muzike. Zapravo u Evropi srednji vek je bilo zadnje doba, koje je imalo jedinstven muzički svet, jedinstvenu muzičku auru. Naravno sa svim svojim regijskim varijantama, nijansama, koje su živele preko sredstva improvizacije. To je bio zadnji trenutak u Evropi kad je stari kontinent imao jedinstvenu duhovnu auru.

Posle XX. veka, kad je u ukamenjen svet bele civilizacije na muzičkom planu najvažniji događaj bilo je pojava arhaizma, koji još nosi pečat duhovnosti sveta, kao Jedinstvenog, zatim sve širija pojava improvizacije, koju možemo zahvaliti pojavi jazz-a. Muzičari su se nanovo ozbiljno okrenuli prema umetnosti srednjeg veka.

Muzičari naše radionice duže vreme žive sa svim ovim važnim strujanjima: to jest oni sviraju arhaičnu narodnu muziku, jazz, savremenu improvizativnu muziku, muziku srednjeg veka. Ako ponovo hoćemo pronaći jedinstvenu auru, pod kojom u pravoj duhovnoj zajednici mogu da žive najrazličitiji ljudi, onda sve te faze duhovnosti, o kojima smo pričali, moramo preći i preko muzike. Za budućnost civilizacije.

 

Szélesebb régiónkat tekintve első ízben tartanak tájainkon olyan középkori zenét ápoló műhelyt amelyben az improvizativitás központi, kiemelt helyen áll.

A középkor volt tulajdonképpen az utolsó olyan kor, amelyben Európának egységes szellemi aurája, egységes zenei nyelvezete létezett. Egységes zenei világa, végtelen számú árnyalattal, és amelyeket pont a rögtönzés szült és éltetett.

Ez volt Európában az utolsó olyan pillanat, amelyben az egész kontinens egységes szellemi világban élt, valós létet biztosítva mindenkinek.

A XX. század végletesen megkeményedett világába zenei téren az első és legfontosabb rést az archaizmus, azaz a népzenék ütötték. Ide tartozik a XX. század népzenéjének is titulált jazz, amely a rögtönzést, a szerves zenei szülés eszközét terjesztette el a világon. A civilizációnk, és ezen belül a zenénk, megújításával párhuzamosan a középkor zeneisége ismét a figyelem gyújtópontjába került.

Zenei műhelyünk muzsikusai egyaránt művelik a népzenét, a kortárs improvizatív zenét, a jazzt, a középkor muzsikáját. Amennyiben szeretnénk hozzájárulni egy új, egységes európai szellem megszületéséhez, zenei téren az említett muzsikák világába le kell merülni. A szellemi utakat végig kell járni,hogy a jövő Szépséges zenéje megszülethessen.

 

 

IX. 14. petak / péntek

Park, Vigadó 17,00 h

Ritual tihe muzike / A csöndös zene szertartása (SWE / YU + H)

Domonkos, Benkő, Burány, Mezei

 

Movie / Bioskop / Mozi, 20,00 h

DOMONKOS - BENKŐ DUÓ (SWE / YU + H)

Domonkos István - trombone

Benkő Róbert - kontrabas / nagybőgő

 

Igazából mindig az válik emlékezetessé, netán mítikussá, aki soron van. És a kiválasztott általában menekül a szerepétől. Hogyisne, hiszen kínnal, vérrel, óriási felelőséggel jár ez a mindenki szeme láttára történő, másikért való önégetés. A fizetség pedig korunk természete szerint a vesszőzés, a száműzetés, a kiátkozás. A legfájóbb mégis az értetlenség. Az, hogy ez az áldozat most senkinek sem kell. Mégis, hogy igaz költőnk, Domonkos István több évtizede a svéd erdők mélyére bújt, nemcsak benne, de mindannyiunkban sebet ejtett. Hiánya, lírája, dala, eldugult füleinkben bévül zúg. Nemcsak azért, mert ő ma az egyetlen éneklő költő a magyari tájakon, az egyetlen trubadúr - belőlük pedig a világon sem sok van -, hanem mert az a gyermeki tekintet tűnt el előlünk, amelybe öntudatlanul is mindig kapaszkodtunk. Kevés költő teszi rá életét manapság a művészetre: csak a szavak szaporodó halmazai, a nyakatekert bűvészkedés béna akrobáciája, a példányszámok, a díjak, a hírnév, a név ... és sehol a teremtő szó csöndes zengése, a szó mögötti szív hitele. A tiszta szív tisztása. Nagy az ára, ha a költő elnémul. A szív beleszakad. A költőé is, a közösségé is.

Most jött el az ideje, hogy költőnk közénk visszajöjjön közénk és harsonáját fúvva összehívjon minket.

Földijeim, Domonkos István fog muzsikálni, a költő...

 

Malo je pesnika u Vojvodini postao mit u svojoj sredini. I taj naziv "mit" moramo uzeti sa rezervom. Premala smo sredina za to. Ali šansa postoji. Domonkoš Ištvan za vojvođanske mađare nešto je više od pesnika. Jeste, nestao je iz naše okoline više desetljeća, zavukao se u velike, švedske tamne šume. Ćuti sam daleko, blizu Severnog pola. Nije lako u sebi biti pesnik. Bez pesme. Domonkoša mlađi sećaju se, kao trubadur pesnika, koji ide iz gradića u drugu sa gitarom i peva svoje pesme. Peva čudno, nekako savremeno, nekako starinski. Peva tako da svi mi drhtimo, peva tako da nam suze liju. Ali još stariji sećaju se Domonkoša, kao jazz muzičara, boema uz vrućih improvizacija. Svakako bilo, ali ga nismo nikako čuli desetljećama. Jeste citirali smo ga mnogo puta za vreme ovih ratova: "Ne živim, ako se plašim, od vas lepinje..."

Sunarodi moji: vraća nam se trubadur, improvizator iz srca, duvaće nam pozan, fanfar jazz-a - nemojmo to propustiti!

 

 

Léphaft Pál

Bőgő

Benkő Róbert jazzkoncertje

 

Mint egy őshüllő karcsú nyakívén, ül az almárium színű testen a barna csigafej. Mozdulatlanul. Akár egy kopjafa mered az ölelő karok fölé. Milyen csodálatos azonosulás, mondhatnám intimitás bőgő és bőgős között.

Összefonódnak. Talán egyetlen hangszerrel sem lehet annyira intim a zenész, mint a bőgővel. Miként is fogal maz hat nám meg e titokzatos, emberszabású elefánthangszer és az em ber kapcsolatát. Talán Ady segítségével. Héja-nász ez. Benkő ölelésében alig hallhatóan lélegzik, szűköl a hangszer. A népdal kö nyörgő dallamát sóhajtja.

Vörös-fekete szövésű ördögtérdes, kígyós, tulipános dal lamfoszlányokat sző a könnyed improvizáció. Mintha brácsa szólna, később gardon. Csoma Gergely csángó könyve jut eszembe, benne Lakatos Demeter fájdalmasan egyszerű soraival.

"Ot vagyand a mük

országunk

Tud meg iul

Ot hul a nap minden eszte

Leszentul."

A hangszer testén fájdalmasan feszülnek, csattognak a nehéz húrok. Száll a lófarokpor.

A hamvas hurokkal kipányvázott porcelángombos almáriumból, hullanak a bőgőből a vasalt ingek, a kemény gatyák, a hófehér pruszlikok hangemlékei.

Csak csodálni tudom azokat, akik e titokzatos "építményeket" így tudják szólásra bírni.

Csodálni és csodálkozni. Nekünk, tudatlanoknak ez maradt. S nem elég ez ?!

 

 

X. 15. subota / szombat Bioskop / Mozi, 20,00 h

SAM RIVERS TRIO (USA)

Sam Rivers - sopran i tenor sax, flauta / fuvola, klavir / zongora

Doug Mathews - kontrabas / nagybőgő, basklarinet / basszusklarinét

Anthony Cole - tenor sax, bubnjevi / dob, klavir / zongora

 

RIVERS, SAM - 1930. szeptember 25-én született az oklahomai El Renóban, Egyesült Államok. Alt-, szoprán- és tenorszaxofonos, fuvolás, zongorista, zeneszerző. Rivers intenzív zenei tanulmányok után a negyvenes évek végén a Massachussetts állambeli Bostonban és környékén kezdte pályafutását. A hatvanas évek végén olyan muzsikusokkal folytatta a lemezfelvételeket mint Donald Byrd, Bobby Hutcherson és Julian Priester. Ez idő tájt kezdett tanítani és kezdte ötesztendős együttműködését Cecil Taylorral, akivel európába látogatott. Azóta is tanít, komponál és igen széles skálán dolgozik, így például a San Francisco Symphony Orchestrával, saját kisegyütteseivel és Dave Hollanddal. Rivers igen tehetséges zenész, aki a tanításra és eredeti zenei koncepciók kidolgozására fekteti a fő hangsújt, amelyek nem nagyon teszik ismertebbé a nagyközönség előtt. Igen sok jazzstílusban működik, amelyek a bluestól az avantgarde-ig terjednek. Rivers alkalmilag fuvolán és szopránszaxofonon is játszik, hangszereivel könnyed, táncos stílusban zenél. Előadóként és komponistaként figyelemre méltó invencióval alkot, ez művészetétek legjellemzőbb vonása.

 

SAM RIVERS - Multiinstrumentalist Sam Rivers rođen je 1930. u Oklahomi; roditelji su bili članovi spiritual-grupe Silvertone Quartet. Rivers je s godinama tečno naučio svirati šest instrumenata: tenor i sopran-saxofon, bas-klarinet, flautu, klavir i violu; ovaj poslednji instrument svirao je na Boston Conservatory of Music, gde je studirao kompoziciju. U Bostonu je upoznao bubnjara Anthonyja Williamsa koji ga je preporučio Milesu Davisu, pa je Rivers 1964 s Milesovom grupom poduzeo turneju po Japanu (Miles in Tokyo), ali ju je napustio jer mu se njena atmosfera učinila isuviše konzervativnom. Riversove skladbe, poput njegova muziciranja, odišu sviješću o neprestanoj evoluciji jazza, pa njegovi izleti u efekte buke i tonske clustere nikada nisu mehanički nakalemljeni. Za razliku od mnogih eksperimentalnih glazbenika tvrtke Blue Note, Rivers nikada nije napustio istraživanja jer ona su prirodan okvir za njegovu kreativnost.

Na Montreaux Jazz Festivalu 1973. Rivers je vodio trio u kojemu su svirali Cecil McBee, bas i Norman Connors, bubnjevi; u začuđujućih pedeset minuta glazbe (Streams) svirao je tenor-saksofon, flautu, klavir i sopran i uspeo zadržati koncentraciju publike u toku cele izvedbe. Iste godine snimjen je izbor kraćih izbedbi trija (Hues), a zatim album s velikim orkestrom koji predstavlja njegov jedinstveni skladateljski talent (Crystals).

Razvoj Sama Riversa dosledan je, nikada jalov i zatucan, uvek predan. Već nekoliko godina vodi Studio Rivbea koji je otvoren svim eksperimentima i afirmiran na njujorškoj glazbenoj sceni.

Koncerti Sam Riversa na takozvanom podiju loft scene, to jest tavanskih muziciranja u New York-u bili su izuzetni događaji. Danas je to sastavni deo moderne istorije muzike. Iz ove scene rodio se nov način muziciranja, jedan novi pogled ispred očiju mladih, koji su iz večeri u večeri strpljivo slušali ove teške, sadržajne muzike. Otac i mecena ovih modernih jam sessiona, gde je kreativni duh autorske slobode bio zapravo Sam Rivers. Duge improvizacije, svitske kompozicije Riversa uvek su imale unutrašnju logiku, i bogat harmonijski i ritmički svet, koje su ove kompozicije digli na nivo klasike. Bilo je ovo doba ritualnih koncerata izuzetno važnih za budućnost savremene muzike. Rivers je bio mecena i otac mladih muzičara. Bez njega 2. čikaška generacija Braxton, Jenkins, Leo Smith, AECH i drugi nikad ne bi postali ono što su sada: nezaobilazni deo savremene muzike XX. veka.

 

JAZZ AKTUEL

 

Sam Rivers koncertjei az úgynevezett New York-i padláskoncertek rendkívüli eseményei közé tartoztak. Ma már mindez a kortárs zene történelmének szerves része. Egy új szemléletmód csírázott ki a 60-as végén, a 70-es évek elején a padlás zsúfolt terében törökülésben összekuporodó fiatal hallgatóság előtt. Ennek az örömzenének, szabad találkozások kreatív légkörének valódi mecénása, alkotói szülője volt Sam Rivers. A hosszú, néha többmenetes Rivers kompozíciók belső logikája, hangszerelési és ritmikai gazdagsága klasszikus értékeket adott ezeknek a rituális koncerteknek. De Rivers volt a fiatal korosztály felfedezője, motorja és atyai támogatója is. Nélküle a II. chicágói korosztály, Braxton, Jenkins, Leo Smith, AECH és mások sosem lettek volna azzá, amivé mára váltak: a XX. századi kortárs zene megkerülhetetlen tényezőivé.

 

JAZZ AKTUEL

 

Ritam je život kroz koji proigrava vremenski prostor.

Ne postoji muzika bez reda - ukoliko ta muzika dolazi iz čovekove unutrašnjosti. Ali taj red nije neophodno povezan ni sa jednim pojedinačnim kriterijumom u pogledu onoga što bi red trebalo da bude kao nametnut spolja. Ovo, dakle, nije pitanje "slobode" kao nečeg što stoji nasuprot "ne-slobodi", već je to pre pitanje prepoznavanja ideja i izražavanja reda.

Cecil Taylor

 

 

PREPORUKE

 

Festival "Jazz, improvizovana muzika...", pratim u Kanjiži od njegovog osnivanja. Započet i održavan u kontinuitetu, ovaj festival je zaista bio SVETIONIK za umetnike, kulturne poslanike i publiku u godinama najtežim za kulturne delatnosti. Originalna koncepcija omogućila je na ovim, multinacionalnim prostorima, uslove za najotvorenije prožimanje muzičkih tradicija, koje su davale "nove sorte" vojvođanskoj umetničkoj riznici. Istovremeno, festival je bio i "kritičar i ogledalo" svoga vremena, vršeći uticaj na kulturni život u celoj zemlji.

Nastavljajući s metaforama, on je bio i "prozor u svet", nudeći svojim sadržajem uvid u novo stvaralaštvo, pokatkad na nivou zagrebačkog Bijenala, ali i Ali Babina pećina-riznica vekovnog blaga, od Baha do crnog džeza.

Na kraju, za mene je festival "Jazz, improvizovana muzika...", Atlantida, svet, ne izmišljen, -već svet u kome ja ŽIVIM. Zato se nadam da će svi koji su u mogućnosti, i koji su za to nadležni, omogućiti uslove za nastavak i razvoj festivala "Jazz, improvizovana muzika..."

16. 07. 2001.

Novi Sad

Jovanka Beba Stepanović

 

 

JAZZ, IMPROVIZOVANA MUZIKA..., KANJIŽA

Svaki čovek želi da pripada negde. Želi da pripada nekoj porodici u kojoj ima mogućnosti da nađe i ostvari sebe. Nama u Srednjoj Evropi pripadanje jednoj porodici retko kada znači pripadanje samo jednoj genetski omeđanoj sredini jer živimo pod aurom, koja za nas znači prvobitno multikulturu i evropske vrednosti, bilo da se radi o izvornom narodnom melosu iz Šumadije, o crnačkoj bluz muzici ili muzici Dresch Mihalja. U našem materijalno i kulturno osiromašenom životu manifestacija "JAZZ, IMPROVIZOVANA MUZIKA..." koja se evo već sedmi put priređuje, znači onu porodicu kojoj mi rado pripadamo. Jazz festival koji u stvari znači kompleksan kulturni događaj, nudi mogućnosti da čovek naše sredine iskorakne iz mikrokosmosa jedne regije i da virtuelno pripada onim vrednostima koje se ne mogu omeđati granicama. Po mom mišljenju multikulturalna manifestacija "JAZZ, IMPROVIZOVANA MUZIKA..." u KANJIŽI, po svojim vrednostima, nivou i uticaju znači jednu od najznačajnijih manifestacija ne samo u regionu nego i u Jugoslaviji. Ovaj festival je za proteklih godina davao šansu svima nama da sačuvamo zdrav razum čak i onda kada je to bilo iluzorno.

Ovaj festival treba pomagati i sačuvati jer nam kultura daje šansu da i pod najtežim uslovima budemo deo sveta.

Lephaft Pal

16. 07. 2001., Novi Sad