- Horváth Ida
- Állomások
-
- Út mellett a fák, állok
- aszfaltporlánc a bokámon
- kínos a megfosztottság
- talán ez a bilincs
- szenvelgő ma a szél
- ízleli az elsárgult
- grimaszok kocsányait
- számban azt eldübörgő vonatok
- kattogása: fémes rohanás
- felcsuklik
- kisiklott
- röhögnöm kell
- mert kacagtató ez a délután
- olyan táncoslábú balerina
- amilyen mindig is szerettem
- volna lenni én, igen én
- de úgy tűnik késő van
- ébenszárnyú karvajok koraestje
- karmaik sebeket ütnek
- angyal-testű fellegek homlokán:
- meglékelt, túlérett görögdinnye
- húsa csöpög:
- esik
- szemtelen ez a délután
- nem vesz föl senki
- persze nem csoda
- hiszen testemen piszkosak a ruhák
- emlékké rongyolódott tisztaság
- egyenként feszítem őket a fákra
- mint gyakorlott festő a vásznát
- kereteire, mondom, a ruhák
- az emlékek, a bilincsek, a kilincsek
- penészlerakódások a galléron
- kiszellőztethetetlenek
- azért én várok
- ami pedig annyi mint
- megkapaszkodni egy gyanútlan pillanat
- nyakában, tébolyodottan szorítani
- akár a testet, megölni, kiöklendezni
-
- Kéne új vászon
- ruhát lopni
- fázom
- nem jön senki
- tiszta lepedő kéne
- erős akarat
- aztán
- meztelenül elindulni
- hajat borotválni
- bolondosan felkacagni
- a félrenyelt szavakat
- megvárni a következő vonatot
- mindig felszállni, mindig várni
- mindig teregetni, mindig lopni
- amíg csak az éjszaka tikkadt hóhéra
- a hold, nem oltja szomját lefejezett
- tekintetem páraködéből szürcsölve
