Bognár Antal
A felhő és nálánál nagyobb árnyéka

A felhő és önnön előtte járó, nálánál nagyobb árnyéka nem könnyen felejthető kép még olyan, fegyelmezett szakmájába temetkezett orvoselmének sem, mint amilyen az enyém. A szöveggel, amelyből, bizonyossággal állíthatom, a fenti sorok vétettek, egy azóta már elhunyt páciensem ismertetett meg, aki kóborlási mániájából szerette volna kigyógyítani fiát. Ugyan csak futólag olvastam el az akkor irodalmi próbálkozásokkal vergődő kamasz hozzám átlapozásra az anya által kicsent feljegyzését, amely azonban őszinte meglepetésemre néhány, tűrhető kompozíciós érzékkel megformált történetkezdeményt is tartalmazott kusza ábrákkal és talányos emlékeztetőkkel elegyesen. Többek között a felhőről szólót is, amelynek nyitja csak jóval később világosodott meg előttem. Mint ennek alapján utólag megállapíthattam, a fiú viszonyulását anyjához ambivalens és beteges önféltés motiválta, amelyet azonban maga sohasem tudott manifesztté tenni.

A megfejtéshez születési kórlapja vitt közelebb, jóval később. A fiút magát - nevezzük B.-nek - e válságos korszaka kezdetén különös makacssággal foglalkoztatta öntudatlan életlének egy mozznata, amibe anyja puszta érdekességként avatta be a kórlap alapján.

Kevesen vannak tisztában vele, milyen gyakran kísérik párhuzamos fogantatások a később kihordottat. A befejezetlen ikerterhességek egy részében a kevésbé életrevaló sejtegyüttes-kezdemények egyszerűen felszívódnak. Sokszor azonban, és ilyesmi akár a sejtosztódás viszonylag előrehaladott stádiumában is előadódhat, a legerősebb "egyed" maga kezdi ki és kebelezi be alulmaradó társbérlőjét az anyaméhben.

A B.-vel való terhesség kihordása után anyjának méhlepényéből olyan szövetmaradványt távolítottak el, amely kétségkívül a nő annak idején teljesen fel nem szívódott ikertestvéréből származhatott, s amely beágyazódva ott várakozott felnövekvő szervezete mélyén mindaddig, amíg B. születése ezt végzetesen meg nem bolygatta.

Nem vehetem magamra annak ódiumát, hogy ennyi idő után eltorzítva idézzem vissza B. irományát, melyben a szó szoros értelmében "elemésztett" nagybátyja-nagynénje, saját anyjától való oktalan, de lebírhatatlan félelme s talán önnön rejtett kannibalizmusának valamiféle lázálma ölt testet. Erről azonban meggyőzött a tünetek és adatok kikerekedő együttese. Mindazonáltal páciensem sajnálatos balesete után a fiú kívül került látóteremen. Meglehet a kezemben megfordult feljegyzés nyomtatott közleménnyé érlelődött, ami támpont lehet különös esetének felfejtésében.

Prof. Dr. Med. Path. Marastoni Emil