Indulj el!
Indulj el!
Vedd föl a kabátod
és ne gondolj másra!
Lehet, hogy elmúlik
a düh,
amit érzel,
s amely súlyos teherként
nehezkedik rád.
Indulj el!
Fuss, rohanj
mind távolabb!
Érezd, ahogy
zakatol a szíved
és, ahogy halántékodon
lüktet a vér!
Indulj el!
Mert lehet,
hogy azon a sarkon
ő áll
s egy szál virág
lesz a kezében.
Megsímogatja arcodat
kezed felé nyúl,
és azt mondja:
induljunk el!
Furcsa gondolatok kavarognak bennem
Kedvenc színem a kék.
Míg kicsi voltam,
az álmom is ilyen volt - kék.
S a Jézuska csupakék
karácsonyfát hozott
csak nekem.
Vergődöm, mint kalitkába
zárt madárka,
s néha, amikor kinyílik az ajtó,
mire odaérek,
kattan a zár.
Úgy érzem, nincs cél,
mely felé menjek,
mert mi ma könnyű, holnap
már nehéz,
s félek, hogy nem
lesz erőm.
Kék az ég, és zöld a fű,
de ez nem igaz,
mert az ég inkább szürke,
és hol látsz te zöld füvet?
Ma rossz napom van,
s ilyen furcsa gondolatok
kavarognak bennem.
Leírom őket,
s később, ha elolvasom,
nem értem, mit is akartam.