Neville Tyler
Sweet dreams

(ARE MADE OF THIS)

Az óriási napkorong vérezve merül alá a horizonton. Az éj sötét árnyai vonják feketébe a kicsiny padlásszobát. A fiú álmosan átfordul a másik oldalára. Ránéz az órára, halkan felszisszen, és idegesen beletúr izzadt hajába. Kitörli szeméből az álmot, és körültekint. Ruhákkal teleszórt kanapé. Özönvíz előtti zenegép. CD lemezek és képes rock újságok színes összevisszaságban. Képek a falon. Talán túl sok is. A legtöbb a fiú ágya fölött foglal helyet. Újságkivágások, poszterek, plakátok, zászlók. A szoba felér egy kisebb múzeummal. Valamennyi kép mind-mind egy bandát ábrázol. Se többet, se kevesebbet. Ők a fiú abszolút kedvencei. Az énekesük jelenti a fiú számára a legnagyobb ideált, a nagybetűs példaképet. Megtestesít mindent, amire a fiú valaha is vágyott. A Sztár. A fiú lágyan végigsimítja az egyik posztert.

"Ma látni fogom Őt..." - suttogja mámorosan maga elé. - "Még csak pár óra, és..."

Nyújtózik egyet, feltápászkodik, és az asztalhoz sétál. Gyertyát gyújt, majd megkezdi a készülődést. Felöltözik, lófarokba fogja haját, és lesétál a földszintre. Megigazítja a nyakában lógó medált. Markában gyűrött koncertjegyet szorongat. Abban a pillanatban ez a kicsiny papírdarab többet ér számára a világ összes kincsénél...

Autóduda szakítja félbe elmélkedését. A fiú felkapja fejét a hangra, és rohan a kapu felé. A többiek már várják.

- Gyere már, te lajhár! - kiabál rá az autóból egy baseballsapkát viselő srác. - Nem érünk rá egész nap! Még a végén megint miattad fogunk elkésni! - rivall rá a másik csávó.

A fiú kinyitja az ajtót, és beszáll a kocsiba. A sapkás srác gázt ad. Kiérnek a főútra. A hangulat lassan oldódni kezd...

- Hé, kölyök! - kiált a sapkás a fiúra. - Megvan még a jegyed?

- Melyik? - kérdez vissza amaz.

- A színpadi belépőd! - vigyorog vissza a másik.

A fiú elmosolyodik.

- Még szép, hogy meg van. El sem hiszem, hogy ez megtörténhet velem...

- Csávókám, ne nagyon éld bele magad! - oktatja ki a sapkás. - A Sztár soha nem szokott beszélni a rajongóival. Csak leadja a műsort, felmarkolja a pénzt, és irány a következő turnéállomás...

- Engem fogad. Érzem, hogy sikerül majd beszélnem vele... - makacskodik a fiú. - Sikerülnie kell...

- Te beteg vagy, haver... - jegyzi meg beszélgetőtársa. - Még nálam is betegebb...

A sapkás lefékez a kocsival. Megérkeznek a koncert helyszínére. A fiú csodálkozik, hogy a Sztár miért éppen a város legkisebb és legfüstösebb klubjában kíván fellépni. Kis város volt ez amúgy is, először fordult elő, hogy egy ilyen népszerű együttes látogasson ide... A klub bejáratánál két nagydarab biztonsági őr foglal helyet. A fiú remegve húzza elő a belépőjét. Az őr elveszi tőle, és bólint, hogy bemehet. A levegőben alkohol és marihuána illata terjeng. A sapkás srác türelmetlenül megböki a fiút, hogy igyekezzen. A közönség elkezd befelé tolakodni. A srácok előre állnak. A fiú hitetlenkedve megérinti a színpad peremét. Azt hiszi, álmodik...

Lassan múlik az idő. A Sztár már megint késik. A tömeg egyre türelmetlenebb. A vandálabb arcok sörösüvegeiket a porondhoz vagdossák. A fiú összerezzen, ahogy egy flaska ripityára törik a lába mellett. Múlnak a percek, múlnak az órák. Még mindig semmi. Az előzenekar kimegy, csend ereszkedik a helyiségre. Felizzanak a kékes reflektorok. A zenészek elkezdenek kifelé szállingózni a porondra. Helyet foglalnak a hangszereik mögött, a technikusok felszerelik a mikrofonokat. A Sztár még egy ideig áll, és szemléli a tömeget, majd letépi magáról a kabátot, és a színpad elejére sétál. Alul skarlátvörös bőrnadrágot visel, fekete acélbetétes bakanccsal. A felsőteste teljesen meztelen, jól láthatók a sebek a mellkasán. Hosszú fekete haja a vállára omlik, és keretbe foglalja földöntúlian szép arcát. A fiú szíve nagyot dobban. "Hát, mégis eljött..." A koncert majd' két órás, de a fiúnak mégis úgy tűnik, hogy túl hamar vége lett. A társaság többi tagja már csont részeg, igyekeznek ki a friss levegőre. A klub pár perc múlva bezárja kapuit. A fiú még mindig elöl áll, és kapaszkodik az emelvény deszkáiba. Vár, amíg a technikusok összeszedik az szétvert hangszereket, és letűnnek a színről. Már csak néhány ember tartózkodik a helyiségben. A fiú hátranyúl, és előhúzza a farzsebéből a belépőjét.

- Most vagy soha... - suttogja maga elé, és felmászik a világot jelentő deszkákra...

A fiú hamar megtalálja az öltözőbe vezető ajtót. A keze már a kilincsen van, már éppen arra készül, hogy benyit, amikor a háta mögött egy férfi elüvölti magát:

- Fogják el, betolakodó!

A fiú megpördül maga körül, mint akit darázs csípett meg. Két izomagyú testőrrel találja magát szemközt. Két oldalról megragadják a fiút, és már éppen azon vannak, hogy kipenderítsék a klubból, amikor...

- Hagyjátok! - szól egy ismerős hang a díszletek homálya mögül. Az őrök kérdően néznek a hang irányába.

- De, Uram, hiszen ez egy betola... - szabadkozik az őr, de a Sztár a szavába vág:

- Azt mondtam, eresszétek el!

A szorítás enyhül a fiú kezén, majd végül is elengedik. A Sztár kilép a sötétségből. Az egyik őr nagy nehezen megszólal:

- Bocsásson meg, Uram! Mi nem tudtuk...

- Elég a szóból! - rivall rájuk a Sztár, és odalép a fiúhoz.

A fiú a földön ül, még mindig sokkos állapotban az őrök hirtelen felbukkanása miatt. A Sztár lehajol hozzá, és két kezébe fogja a fiú arcát. Mélyen a szemébe néz, a fiúnak szinte fáj a pillantása.

- Vigyétek a szobámba. - utasítja az őröket.

- És ha valamelyiktek megint zavarni merészel, annak személyesen taposom ki a beleit! - teszi hozzá, majd elviharzik. Az őrök vállat vonnak, és újból megragadják a fiút.

- Nem szeretnék a helyedben lenni kölyök... - suttogja az egyikük, de a másik lepisszegi. Lassan elérik a szobát. Kinyitják az ajtót, és vadul belökik rajta foglyukat.

A fiú valami puha szőnyegen ér földet, egy koromsötét szobában. Jóformán fel sem fogja magában, hogy tulajdonképpen mi is történik. Semmit sem lát, mindenhol nagy feketeség...

A fiú szeme lassan kezdi megszoknia sötétséget. Lassan kirajzolódnak előtte a szoba körvonalai. Szekrény, asztal, a falon egy óriási tükörrel. Az asztalon megcsillan valami. A fiú már éppen indulna, hogy megnézze mi az, amikor fordul a kulcs a zárban. A fiú megretten, és az ijedtségtől ismételten a földön találja magát. A Sztár belép a szobába, és belülről bezárja az ajtót. Csak pár méterre áll a fiútól. Sokkal magasabbnak látszik, mint különben. Csak úgy sugárzik belőle a hatalom és az erő. Meg sem mozdul, csak áll, és figyel. A fiú ámuló szemekkel néz fel rá. A Sztár int, hogy keljen fel. A fiú nagy nehezen feltápászkodik, és leporolja ruháját.

- Mit keresel itt? - kérdezi a Sztár.

- Én... Én csak... - kezdi a fiú, de nem tudja folytatni. Előhúzza a belépőjét, és átnyújtja a férfinek.

A Sztár elveszi, szemügyre veszi, majd egy laza mozdulattal kettészakítja. A fiú kissé felháborodik, értetlenül néz, de nem szól egy szót sem. Nagyon fél.