Vass Tibor
Tízperces vers

"Tíz perc múlva elborította az álom, mint valami sötét víztömeg" (Borges)

Tíz percem van,
hogy megírjam ezt a verset,
 
négy óra lesz tíz perc múlva,
négykor szoktam indulni
fiamért az óvodába,
 
tíz percen belül meg tudom járni
háromszor gyalog
a hetedik emeletet oda-vissza,
minimum
egyszer elélvezek
és meg tudok főzni egy kávét,
 
eljutok hazulról
gyalog a belváros szívébe,
 
befúrok egy lyukat
a panelba,
 
ennyi idő alatt kihozom
a nőből a kihozni valót,
 
apámat többször
a béketűrésből,
 
leérek
a Bosnyák térről a Gyarmat utcára,
de nem szoktam sietni,
gyönyörűek a fenyők
a Gyarmat utcában,
tíz percnél rendszerint tovább
csodálom a Gyarmat utcában
a gyönyörű fenyőket,
 
tíz perc alatt
kijön a kajám a büfékocsiban,
 
a teve száz liter vizet
feliszik,
 
betömik
egy fogamat,
 
kiegyenlítenek egy meccsen
és átveszik a vezetést,
 
ennyit adnak
egy beszélőn,
tízóraira
két tanítási óra között,
 
tíz perc szellőztetés
elegendőnek bizonyul
a lakásom
teljes levegőmennyisége
kicserélődésére,
 
a mélyfagyasztott ételt
ehetővé lehet varázsolni,
 
nagyanyámnak nem került
tíz percébe a saját halála,
azt mondta, jaj Juliskám,
azt mondta anyámnak nagyanyám,
nem telt bele
a jaj Juliskám után
tíz perc
és nagyanyám meghalt,
 
annyit szánt nagyanyám
a saját halálára,
mint én erre a versre,
 
négy óra van,
eltelt nem egész
tíz perc,
indulok a fiamért
az óvodába,
tíz perc,
míg odaérek általában.