Kopeczky László: Natália a tehén II.

 

E Z  M Á R  D Ö F I !

 

NATÁLIA,

SÜNI.

 

NATÁLIA:(fekszik magába rogyva)

SÜNI: (jön) Cin!

NATÁLIA: Ne gyere közelebb!

SÜNI: Haragszol rám?

NATÁLIA: Félek, hogy megszúrsz.

SÜNI: (cincog) A csintalan kis Gumilábú is meg akart símogatni.

NATÁLIA: Mért vagy olyan goromba?

SÜNI: És te mért vagy olyan bús?

NATÁLIA: Rossz passzban vagyok.

SÜNI: Passza meg az isten minden teremtményének lehet rossz.

NATÁLIA: (felkapja a fejét, majd visszaejti ) Azt hittem, valami disznóságot akarsz mondani.

SÜNI: Miféle disznóságot.

NATÁLIA: Sündisznóságot.

SÜNI: (szárazon) Ha - ha... Nem új vicc, de jó.Azt mond meg: mi bánt?

NATÁLIA: Hosszú!

SÜNI: Ráérek.

NATÁLIA: Tele vagyok tüskével ...

SÜNI: (élénken ) Na?! ... Nem látom. (közeledik)

NATÁLIA: Stop!

SÜNI: Hát innen nem látszik.

NATÁLIA: Szavakkal is lehet sebezni.

SÜNI: Ezt az érzést én nem ismerem.

NATÁLIA: Befelé is tüskéid nőtek?

SÜNI: Ez fájt!

NATÁLIA: Boccs!... Megsímogatnálak tudod, de....

SÜNI: Értem ... És mi fájt legjobban? A petrol lámpa

NATÁLIA: (felpattan, üvölt)Nincs semilyen petrol lámpa, hallod?!

SÜNI: Én is csak félig hittem... Pláne a nyuszik keresztelését.

NATÁLIA: Mennyire félig?

SÜNI: Éjfélig... Nem akartad,de erősebb volt nálad...Amúgy halad a térítés?

NATÁLIA: Senki sem törődik mi lesz velem.

SÜNI: És mennyi van még vissza?

NATÁLIA: Szűk két hónap.

SÜNI: Halasztás?

NATÁLIA: Semmi... Így is nyertünk már két napot.

SÜNI: Hogyhogy?

NATÁLIA: Úrnapján nem dolgoznak odafent.

SÜNI: Hű! ...És aki vidéken van? Vagy ha valaki pont akkor toppan, amikor elered a kéneső?

NATÁLIA: Nem törődhetek mindenkivel.Elég, ha az ittenieket megmentem.

SÜNI: Na, én azt sem bánom, ha odaégek.

NATÁLIA: Hogy beszélhetsz így?

SÜNI: Annyit szenvedek, egy kis napalm meg se kottyan.

NATÁLIA: Szenvedel? Mitől?

SÜNI: Próbáltál már egy kis sünikisasszonnyal szeretkezni?

 

I D E G E N

 

NATÁLI,

STRUCC.

 

STRUCC: ( a kerítésnél) Halló!

NATÁLIA: ( a kerítéshez kullog ) Mu?

SRTUCC: Nem tudná kérem megmondani : hol lakom?

NATÁLIA: El tetszett kószálni?

STRUCC: Nem volt szándékomban, de valami nagyott durrant a farakás mögött. Ijedtemben átugortam a karám korlátján és világgá futottam.

NATÁLIA: Záptojás lehetett .

STRUCC: Ki van zárva. A szalmafejű erre gondosan ügyel. Úgyszólván kalappal áll a fenekünk mögött, mikor tojunk.

NATÁLIA: Hát valamelyikőjük a kalap mellé tojt titokban.

STRUCC: Mért tenne ilyet egy komoly és ivarérett leányanya?

NATÁLIA: Struccolni akart.

SRUCC: indignáltan ) Na!

NATÁLIA: (elszégyelli magát ) Bocsánat ... vicc volt.

STRUCC: (ugrálni kezd ) Ahhahaha!...Ahhahaha... (elkomorodik) Aha...

NATÁLIA: Szoktam látni kegyedet a telepen, mikor ballagok haza a mezőről... Ön... kegyed...maga...kislány, vagy kisfiú?

STRUCC: Mutassam?

NATÁLIA: (ijedten) Nem...Kössz!

STRUCC: (píronkodva) Lány vagyok... Szalmafejű azt mondta az egyik látogatónak: "Eladó!" (ábrándosan) Talán holnap már jönnek értem ...

NATÁLIA: Ilyen az élet. Hozzánk is be-berontanak a stefusok...Üvöltöznek, színes papírdarabkákat mutogatnak...Hogy mit érzek ilyenkor, le sem tudnám írni.

STRUCC: (előzékenyen ) Kér egy tollat?

NATÁLIA: (elereszti a füle mellett ) Hetente búcsúzni kell valakitől... És a vágóhídról még senki sem tért vissza.

STRUCC: Mi az a vágóhíd?

NATÁLIA: Nem tudom... A Gumilábú szokta üvölteni mérgében: "Mégy a vágóhídra, te dög!''

STRUCC: Akkor azok a tufuk hullaszállítók lehetnek.

NATÁLIA: Nem hiszem. A dögökért a füsti fickók szoktak jönni.

STRUCC: Kik azok a füsti fickók?

NATÁLIA: A kormoskák .

STRUCC: A Szalmafejű el szokta őket zavarni.

NATÁLIA: Bocsáss meg barátném, hogy kijavítalak: nem a feje szalma,hanem a kalapja.

STRUCC: S ha már itt tartunk : a Gumilábúnak sem gumiból van a lába.

NATÁLIA: ( megdöbbenve ) Hanem?

STRUCC: Bocskor van rajta .

NATÁLIA: Á nem! Akkor se jön le, amikor alszik részegen.

STRUCC: Honnan tudod?

NATÁLIA: A szajkó mondta... Bejáratos. Pontosabban: kijáratos, ha nyitva felejtik az ajtót.Van neki odabenn aranyozott kalitkája a falon...Írígylésreméltó!

STRUCC: Én nem írígylem. Képzeld, hogy festenék a falon.( kacagnak )

NATÁLIA: Csak ne káromkodna úgy. Ő meg a Bocskoros.

STRUCC: Miket mond?

NATÁLIA: (körülnéz, a füléhez hajol) Sssssss...

STRUCC: De biz Kuba?... És mi az ...?

NATÁLIA: Csitt!... Ne többet erről ... Indulhatunk!

STRUCC: Aranyos vagy és tapintatos.

NATÁLIA: Tapintatos?

STRUCC: Igen. Te vagy az egyetlen, aki még nem kérdezte tőlem: szoktam homokba dugdosni a fejem?

NATÁLIA: Na és ...

STRUCC: (szemrehányón)Most dícsértelek meg!

NATÁLIA: (menti a helyzetet) Na és ...Na és te sem kérdezted: felrúgtam-e a petrolt?

STRUCC: Hát felrúgtad?

NATÁLIA: Szégyeld magad!

STRUCC: Jó.

NATÁLIA: Mért nem mégy inkább vissza Afrikába?

STRUCC: Mi az az Afrika?

NATÁLIA: Én sem tudom... A legelőn hallotam róla: " Ez is mért nincs Afrikában?"

STRUCC: (elgondolkozva) Néha megszólal bennem valami...

NATÁLIA: Ébresztő ...

STRUCC: Micsoda?

NATÁLIA: Öpf... vekker...

STRUCC: Nem lehet vekker. Azt még nem nyeltem.

 

A L U L R Ó L  J Ö V Ő  K R I T I K A

 

NATÁLIA,

ÜRGE

 

(kétségbeesett kiabálás: "Segítség!... Segítség!"Mikor a kép megvilágosodik, csak elfutó lábakat látunk.A szín közepén vizesköcsög )

NATÁLIA: (betrappol lihegve) Mi-hi va-han?...( a lyuk fölé hajlik, orrba spricceli egy vízsugár)

ÜRGE: (a lyukból)Meg akartak nyúvasztani!

NATÁLIA: (rázza magáról a vizet ) Mi-hi?... Ho-hogy?

ÜRGE: Mondom:megnyúvasztani!

NATÁLIA: Nem hallom!

ÜRGE: Hát tedd közelebb a szőröst.

NATÁLIA: (türelmét veszti)Nem tudnád kijelébb tolni a pofádat?

ÜRGE: Nédd'a milyen egy pokróc... Ki vagy te egyáltalán.

NATÁLIA: Natália, a tehén és egyáltalán...nagyon kivagyok a futástól...

ÜRGE: Az a bizonyos Natália?

NATÁLIA: (rosszat sejtve) Nem tom kire gondolsz...

ÜRGE: Hát, aki a nyuszikat körösztöli és lámpákat rúg föl.

NATÁLIA: (gőzt fú az orrlikán ) Hát már te is?!... Kitől hallottad?

ÜRGE: A szimpatikus mezei egerektől, akik,mindenütt ott vannak, ők pedig a házi pockoktól.

NATÁLIA: Hogy az a ... (gyorsan szájára csap a farkával)

ÜRGE: Ja, és azt is mondják: a görényt nem akarod a mennybe meneszteni,mert büdös

NATÁLIA: ( a fogai közt,vérbeforgó tekintettel) Gszm! ...dn...Gngg!

ÜRGE: Nem hallom!

NATÁLIA: (beleüvölt a lyukba) Nem azért mert büdös, hanem mert bűnös!

ÜRGE: (sikít) Jááááj!... Megőrültél?...Beszakad a szaru a dobomon...És egyáltalán, ki jogosított fel, hogy játszd itt az Enescut?

NATÁLIA: Muu??

ÜRGE: Vagyhogyhíjják ... Unesco...

NATÁLIA: Ki az?

ÜRGE: Aki, mint te a kisnyulakat dadajgatja.

NATÁLIA: (belesúg a lyukba) Fulladj meg!

ÜRGE: Szép kis szpiccs ... Én meg azt hittem, segíteni akarsz ... De úgy látszik struccon alul nem megy.

NATÁLIA: A struccot is a mezei Miki mondta?...Netán a paráznabillegetö?

ÜRGE: Tudom és kész!... És hadd mondjak még valamit: meg se próbálkozz, a világvégzős szöveggel, kénkővel, völgycsuszamlással. Úgy nem hiszek az egészben, ahogy van.

NATÁLIA: Jó vaknak lenni?

ÜRGE: (sértődötten hallgat)

NATÁLIA: (elszégyelli magát) Bocsáss meg... Elgaloppíroztam magam... Mondd csak mit ábrázol itten ez a vizes kandli?

ÜRGE: A Gumilábú...

NATÁLIA: Bocskor.

ÜRGE: Mi?

NATÁLIA: Semmi... Folytasd.

ÜRGE: A Gumilábú legkisebb és legkúrvább kölyke ki akart önteni. Meg is tette volna, ha nem érkezel időben... Köszönöm!

NATÁLIA: (szerénykedve) Ugyan ... semmiség.

ÜRGE: És hadd mondom neked: nagy marha vagy!

NATÁLIA: Úgy érted, mint fajtám egyede?

ÜRGE: Úgy értem, mint próféta.

NATÁLIA: Az anyád!... (felnéz az égre) ...kiszaladt...

ÜRGE: Itt vagy még?

NATÁLIA: Mert ha nem?

ÜRGE: Egy ökörrel kevesebb.

NATÁLIA: Huff!...(a földet kaparja mellső lábaival, farkával dühösen a vizes köcsögre csap, elvágtat )

ÜRGE: Hihi!... Huhu! (kuncog) (a víz folyni kezd a lyukba )

ÜRGE: Hé!... Hó!...Segítséééég!...Segí...glu... (kibukkan elázott feje,rázza magáról a vizet) E z h ü l y e !

 

G Y E R E K S Z Á J

 

NATÁLIA,

CINCI,

FINCI,

MIKI, a mezei

(Három egér az udvar közepén)

 

MIKI: Most képzeljétek: ez a lyuk.

CINCI: Persze.

FINCI: És Natália föléhajol?

MIKI: Távolabbról úgy tűnik, mintha fel akarná fújni a Földet,mint egy lufil.

FINCI: Közben karattyol.

MIKI: Furt.

CINCI: Szerinted, meg van huzatva?

MIKI: Hétszentség. Ha valaki ott tart, hogy a lyukba süketel bele, mert senki sem akarja meghallgatni.

CINCI: Miket mondott?

MIKI: Képzelheted .

FINCI: Azért csak modd.

MIKI: Hát ugye... Nem tartózkodtam túl közel... Így csak foszlányok...(hallgat)

CINCI: (megböki) Na!

MKI: Ne bökdöss Cincó, aztat nem csípem.Van egy barátom, aki folyton megbök, ha mond valamit, és az orrom előtt hadonászik.

FINCI: Mért ne hadonászna?

MIKI: Elriasztja a szitakötőket.

CINCI: Hát aztán! Eszel te szitakötőt?

MIKI: Szeretném kitapintani, miből van a szárnyuk.

FINCI: Tán repülni akarsz?

MIKI: (dacosan) A bőregérnek lehet?

CINCI: Na jó ... Foszolj!

MIKI: Micsoda?

CINCI: Halljuk a foszlányokat.

MIKI: Ja? ... (bele súg a lyukba )

FINCI: Nem hallom .

MIKI: (röhint ) Bujj a lyukamba .

FINCI: Mindjárt leesik egy pofon!

MIKI: Ez a fenenagy mezei-úriegér testvériség?

CINCI: Igaza van Mikinek. Viselkedj Finci! (Mikihez) Ne haragudj drága kuzin, inkább foszolj.

MIKI: (fontoskodóan megköszörüli a tokát) (háttérben Natália közeleg, de nem látják )

MIKI: (bekiált a lyukba )Javuljatok meg dögök!

CINCI: (ugyanúgy ) Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!

FINCI: ( a jó játék örömével) Május van, és májusban mindenki megvesz.

MIKI: Amott kerekedik egy kénköves felhő!

CINCI: Ha leszáll az éj, kicsikém kefélj!

MIKI: Hogy jön ez ide?

CINCI: Biztos ilyeneket is mond, ha senki sem hallja.

MIKI: Gondolod?

CINCI: Esküdni mernék .

FINCI: Én is .

MIKI: Egyáltalán nem rettegtek attól, amit jövendöl ?

CINCI: Ki figyel oda egy vén kerge tehénre! ... Az egész világ kikacagja a háta megett.

(Natália feje a korlátra horgad)

MIKI: Fenekébe röhögtök.

FINCI: Ha úgy tetszik.

MIKI: Én azért nyugtalan vagyok .

FINCI: Mert?

MIKI: A mezőn több kénes eső fog esni, mint a kamrában.

CINCI: (az égbe) Halló Főnök, a spájzba is egy dézsával!

(kuncognak)

MIKI: Úgy illene: elébe állni becsületesen, és azt mondani: "HADD ABBA!"

CINCI: Becsületes a hátsóudvarban?

FINCI: Mindenki útálja egymást.

MIKI: S joggal.

CINCI-FINCI: Hé!

MIKI: Pardon!

CINCI: És neked mezitlábas réti filozófus, van valamilyen jó ötleted?

MIKI: Hát jónak nem jó, de van ...Hajoljatok közelebb ...(súg. A tanyasiak bólintanak, egyszerre hajolnak a lyuk fölé)

MINDHÁRMAN: H A D D A B B A !

NATÁLIA: (közelebb lép, hátat fordít a dermedt egereknek)

Ez is egy lyuk. Ide is!

 

A  N A G Y  L I N G V I S T A

 

NATÁLIA,

LÓRI, a papagáj.

 

(Natália búsan hever a földön, Lóri a kerítésen tollászkodik)

LÓRI: Akarsz velem beszélgetni?

NATÁLIA: (szomorúan ingatja fejét )

LÓRI: Nem-nem...( megcsipkedi pihéit a hóna alatt ) Felfúvódtál?

NATÁLIA: (sértődötten) Öff!

LÓRI: Nem arra gondolok,hogy a gyerekek felbosszintottak...

NATÁLIA: Tfú!

LÓRI: (helyesbít) Felbisszentettek ...

NATÁLIA: (csap egy unottat a farkával)

LÓRI: Azt kérded: "hanem?"

NATÁLIA: (megrázza a fejét)

LÓRI: Hanem?

NATÁLIA: Hanem :FOGD BE!

LÓRI: Jó ... Lóri ért a sammiből is ... A friss fű nyomaszt?

NATÁLIA: (sóhajt) Nyomaszt engen az egész...(dühössen felkapja a fejét) Mi közöd hozzá!?

LÓRI: Engem már vittek madarászhoz, mikor szótlan gubbasztottam kalitkámban a klausztrofóbiától... Azt mondta: "Beszéld ki magad!...(Natáliához ) Neked is jobbat tenne, ha elmondanád, mi az, ami nyomaszt.

NATÁLIA: Nem a friss fű.

LÓRI: Pedig akkor mi?

NATÁLIA: Mi - mi?

LÓRI: Eh!... Reménytelen eset vagy ... A lyukkal bezzeg szivélyesen társalogtál.

NATÁLIA: NEM A LYUKKAL TÁRSALOGTAM!

LÓRI: Miki mondta.

NATÁLIA: Miki ott sem volt.

LÓRI: Kiszopta a kiskarmából.

NATÁLIA: Befognád végre?

LÓRI: (megvakarja fejét ) Be... És mit mondott a lyuk?

NATÁLIA: Nem a lyuk: AZ ÜRGE!

LÓRI: (meglepődve) Ürge?... Az ürge nem a fán lakik?

NATÁLIA: Ehh, okostóni!

LÓRI: (büszkeségében sértve) Nem Tóni - Lóri! ...Anyai ágról Üfügeneia -lány.

NATÁLIA: Hát idefigyelj ufu...üfü...Az ürge lyukban lapult.Vele beszélgettem.

LÓRI: Miről lehet beszélgetni azzal, aki szukkekszíve lyukban lapul?

NATÁLIA: A világvégéről.

LÓRI: S az nem tetszett neki?

NATÁLIA: Dühös volt, hogy valaki téli álmából fölveri.

LÓRI: Ki?

NATÁLIA: Ki - ki?

LÓRI: Az álomverő?

NATÁLIA: A Kiki.

LÓRI: Állj!... Lassabban... Én is szeretném érteni.

NATÁLIA: Ő a Bocskor legkisebb és legkomiszabb fia.Ki akarta önteni.

LÓRI: Kiönteni? Mint kalapból a vizet?

NATÁLIA: Nem. Úgy mint vizet a kalapba.

LÓRI: Valami nem megy a fejembe.

NATÁLIA: Ebben maradunk!

LÓRI: Nem értek valamit...

NATÁLIA: Valamit? ... Eddig még semmit.

LÓRI: ( elereszti a füle mellett) Ki az a Bocskor?

NATÁLIA: Ezt sem tudod?... Akitől a kockacukrot kapod .

LÓRI: Az nem potykacukor, hanem mitavin, hogy ne hulljon a farkam tolla ... Szóval a Kiki?

NATÁLIA: Üsmered?

LÓRI: Hogy üsmerem-é? Rázóládás kora óta... É N T A N I T O T T A M B E S Z É L N I !

 

A  J O B B  B E L Á T Á S  T Á V L A T A I

 

NATÁLIA,

ÖSZVÉR.

 

(a mezőben Natália, két elülső lábára támaszkodva, az eget kémeli álhatatosan

ÖSZVÉR: (előtte áll) Ne légy már olyan csökönyös!

NATÁLIA: Hagyjál!

ÖSZVÉR: Nem birom nézni,mikor valaki ilyen megátalkodott.

NATÁLIA: Törődj a saját sós zsákjaiddal.

ŐSZVÉR: Miféle sós zsákok?

NATÁLIA: Azt mondják, egyszer nem akartál indulni,mert nehéznek találtad a rakományt. Közben eleredt az eső, a só megszipta magát, és duplanehéz lett.

ÖSZVÉR: Ezt az a tüskezabáló terjeszti, mert van bennem egy csepp önérzet., őt meg a juhgyakó szamaragolja, pedig tök kényelmetlen, mert földig ér a lába... (idegesen)...Ne bámuld azt a felhőt, nincs mögötte senki.!

NATÁLIA: Útban vagyok netán?

ÖSZVÉR: KI NEM ÁLLOM A HIÁBAVALÓ DOLGOKAT.!

NATÁLIA: Neked hiábavaló dolog , hogy - többek közt - a te bőröd is meg akarom menteni?

ÖSZVÉR: Az én bőröm ne többek közt mentsék meg, hanem direkte.

NATÁLIA: Már értem, mért neveznek hajthatatlannak.

ÖSZVÉR: Mentsd abirkákat, azok mindenért hálásak.

NATÁLIA: (gőgösen) Ha tanácsodra lesz szükségen, majd jelentkezem nálad.

ÖSZVÉR: Al rojt!...(indul) Boldog Ádventot!

NATÁLIA: (gúnyosan) Fogytán az érvek?

ÖSZVÉR: Nem szeretek vitázni.A világ tele van olyanokkal,akiknek nincs igaza.

NATÁLIA: Nincs igazam?...Neked beszélhet az állat!

ÖSZVÉR: Nem rád gondoltam...illetve : is..

NATÁLIA: Na halljam!

ÖSZVÉR: (visszafordul) Ha elvégzed Neki (felfelé bök a fejével)ezt a protagandát, azt hiszed kapsz majd valamit?

NATÁLIA: (széles vigyorral bólogat )

ÖSZVÉR: Egy nagy túrót, azt!

NATÁLIA: Túrót? Hogy nézne az ki ...(méltatlankodva) A tehén megeszi saját túróját?

ÖSZVÉR: Ezt csak úgy mondom pár ekcelánc.

NATÁLIA: (transzban) Boldog leszek!

ÖSZVÉR: Náund? ... Az éjjeli pillangó is boldog, míg a lámpa ki nem süti a szemét.

NATÁLIA: Nem "olyan" boldog!

ÖSZVÉR: Boldogabb boldog?

NATÁLIA: Eh, nem érted!

ÖSZVÉR: Akkor magyarázd meg nekem.

NATÁLIA: K i n e v e z e t t boldog.

ÖSZVÉR: (felnyerít) Nyihán!

NATÁLIA: Mit röhögsz te betonfejű?!

ÖSZVÉR: (m.f.) Ki-hi-hi-ne-ve-he-he---!(felhördül)... Megyek összeesni.

NATÁLIA: (ijedten) Uram teremtőm!

ÖSZVÉR: ... a röhögéstől! (nyihog)

NATÁLIA: Azt mond meg inkább: mi az a juhgyakó?

ÖSZVÉR: (visszalopakodik) Pszt! ... Meghallhatja, s az én fejemre is húz a gamossal.

NATÁLIA: (ugyanúgy súgva) Itt van a közelben?

ÖSZVÉR: (mutatja) Látod azt a bokrot?

NATÁLIA: Látom, de nincs kivilágítva ...

ÖSZVÉR: Öpf! ... Te meg a pitykebokor... Mentem! ... (áll)

NATÁLIA: (csökönyösen) Mi az a juhnyakó?... Valami mezei izé?

ÖSZVÉR: Nem nyakó - gyakó! (az ég felé)... Kérdezd meg tőle. Én mentem. (áll) ... Mondom:MENTEM!... (nem mozdul)... A jó fenébe is! ... Most már magamnak is hiába beszélek?!

 

M E G  V A G Y O K  N Y Í R V A

 

NATÁLIA,

JOLIKA a barika

 

NATÁLIA: (kifelé bámul a korláton, elmasírozik előtte Jolika hímzett pruszlikban)

JOLIKA: Kezicsókolom!

NATÁLIA: Jó ég!... Hogy nézel ki?

JOLIKA: Nem tetszik?

NATÁLIA: Nem gondolod, hogy hülyét csinálsz magadból?

JOLIKA: Hogy tetszik azt érteni, hogy hülyét?

NATÁLIA: Hát, hogy ilyen maskarát öltesz magadra.

JOLIKA: Először is : nem öltöttem magamra. Rámhúzták.Másodszor is: nem számit.

NATÁLIA: Micsoda?

JOLIKA: A kegyed véleménye.

NATÁLIA: Ó!

JOLIKA: Mindenki mondja,hogy Natika néni felfogása olyan friss, mint az aszaltszilva.

NATÁLIA: Ú!... Szóval te is azt mondod, hogy ...

JOLIKA: E - e!

NATÁLIA: Még szép.

JOLIKA: Én nem mondom, hogy aszalt, csak...

NATÁLIA: Csak?

JOLIKA: Egy kissé fosnyadt.

NATÁLIA: A Bégető - család legédesebb sarja ...

JOLIKA: Nem én kezdtem.

NATÁLIA: És azt,hogy érted,hogy rádhúzták?

JOLIKA: Felkaptak, s mire az ijedségtől magamhoz tértem, már rajtam volt.

NATÁLIA: Csak úgy ripsz-ropsz?

JOLIKA: Hát volt egy kis zűr... A lábam alig tudták kidugni a karon.

NATÁLIA: S te csak tűrted birka módjára? Egyáltalán nem tiltakoztál az erőszak ellen?

JOLIKA: De. Kapálództam, amikor be akarták gombolni a hasamon.

NATÁLIA: Na végre, egy szemernyi önérzet!

JOLIKA: Önérzet? Csiklandós vagyok. Úgy fickándoztam, hogy a Gumilábúnak ...

NATÁLIA: Bocskor!

JOLIKA: Tessék?

NATÁLIA: (nagy lélekzetet vesz, aztán csak legyint a farkával) Hosszú! ...Mit csináltál a Gumilábúnak?

JOLIKA: A Bocskornak?

NATÁLIA: (türelmetlenül) Igen.

JOLIKA: Belefejeseltem a műfogsorába.

NATÁLIA: Honnan tudod, hogy mű?

JOLIKA: Onnan, hogy kiesett.

NATÁLIA: És

JOLIKA: És semmi. Felvette a porból,beletörölte a nadrágjába, és visszatette.

NATÁLIA: Nem mondott semmit?

JOLIKA: De... " Anyanyád pitháját! "

NATÁLIA: (magának, bosszúsan) Jó, hogy megkérdeztem!

JOLIKA: Kegyed tudja mi az?

NATÁLIA: (gyorsan) Beszéljünk másról...Nincs meleged ebben az izébe?

JOLIKA: Most, hogy süt a Nap, igen, de reggel bizony irtó jó.Mióta megnyírtak rengeteget tüsszögtem. Ha egy csepp víz csurran rám borzadok... Remélem nem szándékozik engem is megkeresztelni? Mármint azt, ami kilátszik belőlem.

NATÁLIA: (szigorúan) Először is: nem körösztölök senkit! ...Másodszor is, az ilyen kis bugyutákat kár lenne megmenteni...

JOLIKA: Félti a helyét tőlünk odafenn?

NATÁLIA: Honnan veszed ezt?!

JOLIKA: A róka mondta: " A menyország is birkákkal van tele!"

NATÁLIA: (fogait csikorgatja) Lecsavarom a farkát!

JOLIKA: Miért?

NATÁLIA: Mert ...(legyint)... Majd éppen egy birkának mondom meg,kit neveznek birkának.

JOLIKA: Akkor szaladok.

NATÁLIA: Hová?

JOLIKA: Találkozóm van a kis kossal... Meg akarom mutatni neki a pruszlikot...(szalad)

NATÁLIA: (utána kiált) Ne engedd, hogy kigombolja!

 

T R Ü K K Ö M - T R Ü K K Ö M !

 

NATÁLIA,

CSALAFFY, a róka

 

(holdvilágos éjben Holdat ugató sötét árnyék.Közelít egy másik)

NATÁLIA: Csendesebben!

CSALAFFY: (abbahagyja az ugatást) Tiszteletem!

NATÁLIA: (felismeri) Az ördögbe is!... Te vagy az,te vörös csirkefogó?

CSALAFFY: (sértődötten) Úgy teszek, mintha nem is hallanám ezt a goromba unszinuációt. (ugat)

NATÁLIA: (túlkiabálja) Milyen jogon ugatod te a Holdat Ugi helyett?

CSALAFFY: Csendesebben!

NATÁLIA: (önkéntelenül is lehalkítja hangját ) Mi az, hogy csendesebben?

CSALAFFY: Felveri a házat, kedves.

NATÁLIA: Na és a te ugatásod?

CSALAFFY: Az más. Ugatni szabad még a kéteshírű demokráciában is.Vagy fogalmazzunk így : megszokták.Sőt, közismert Ugi-műsor.

NATÁLIA: Na jó, de hogy kerülsz te a Holdfény - szonátába?

CSALAFFY: Hadd maradjon az az én titkom, asszonyom.

NATÁLIA: Ez nem egy válasz.

CSALAFFY: (idegesen) Ugatni jöttem, nem csacsogni!

NATÁLIA: Te, én mindjárt...!

CSALAFFY: Hallottam ... Le akarja csavarni a farkamat.

NATÁLIA: (megdöbbenve) Kitől hallottad?

CSALAFFY: Meg szeretném őrizni hírforrásom inkonyitóját.

NATÁLIA: Miféle ingombnyitóját?

CSALAFFY: Üsmeretlenségét, Mémé ...(ugat)

NATÁLIA: Ismerem én azt az "üsmeretlent"!

CSALAFFY: Na ki?

NATÁLIA: Ki - ki?

CSALAFFY: Ismeretlen.

NATÁLIA: (kitör) Az a ...!

CSALAFFY: Pszt!

NATÁLIA: (súgva)... lepcses szájú, laza erkölcsű, ledér ...

CSALAFFY: Közölhetem vele, hogy ezt tetszett mondani róla?

NATÁLIA: Még azt sem tudod, kire gondolok.

CSALAFFY: Az a laza - erkölcsű Bégető Jolika.

NATÁLIA: Pszt!...(mogorván) Inkább ugass .

CSALAFFY: Most már elment a kedvem .

NATÁLIA: S azt is mondta a kis szeleburdi, mért akarom lecsavarni?

CSALAFFY: S azt is.

NATÁLIA: Na mért?

CSALAFFY: (hangszínt változtat) Namért?... Én ezt nem értem...Én lenni itt idegen.

NATÁLIA: Hülyéskedel, a Hold meg mindjárt bemegy a felhő mögé.

CSALAFFY: Apropó... Felhő...

NATÁLIA: Ezt meg az a ló mondta!

CSALAFFY: Öszvér.

NATÁLIA: Úgy értem: ló,hogy nagy marha.

CSALAFFY: He-he!... A Felhő ezúttal mással beszélt.

NATÁLIA: Te persze egyáltalán nem hiszel a világvégében.

CSALAFFY: Én persz, hogy persze nem.

NATÁLIA: (kicsúszik) Dögölj meg!

CSALAFFY: Azt fogom tenni szives engedelmével, de nem 2OOO május 3O-án.

NATÁLIA: (resteli az iménti gorombaságot) Bocsáss meg... Kissé indulatos vagyok ... (témát akar változtatni) Nem mondtad még: mért ugatod a Holdat?

CSALAFFY: Mért, hát mért... Mert Ugi be van rekedve.

NATÁLIA: Mitől?

CSALAFFY: A mérgezett hús megsmirglizte a hangszálait.

NATÁLIA: Ugyan ki adott volna neki mérgezett húst?

CSALAFFY: A rabló, aki kirámolt két sonkát a füstölőből. Nyugodtan dolgozott, mert nem volt, aki megugassa.

NATÁLIA: (gúnyosan) S te olyannyira szereted Ugit, hogy most helyette ugatod a Holdat.

CSALAFFY: Olyannyira, hogy mikor a Gumilábú ...

NATÁLIA: Bocskor!

CSALAFFY: Hogy tetszett mondani?

NATÁLIA: Nem fontos ...

CSALAFFY: Ebben maradunk ... Szóval, amikor rám vadásznak Ugi mindig kitép egy marék szőrt a hátamból.

NATÁLIA: (gúnyosan) És most ugatsz helyette hálából.

CSALAFFY: Úgy látom, kételkedni tetszik.

NATÁLIA: Igen.

CSALAFFY: És milyen igaza van!

NATÁLIA: Egyáltalán, honnan tudsz te ugatni?

CSALAFFY: Egy rókának ez nem probléma...Utánoztam én már halat is.

NATÁLIA: Halat? Hogyan?

CSALAFFY: Hosszasan hallgattam.

NATÁLIA: (kuncog) Tudhattam volna (konokul) D e m é r t u g a t s z?

CSALAFFY: Még most sem jött rá?...Ha a gazdi meghallja,hogy a Holdat ugatja a rablóra meg rá se mordult, kirohan hálóingben, és úgy seggberúgja, hogy átszáll a kerítésen. (kéjesen csahol)

 

H O G Y A N  S Z Ü L E T I K  A  K Ö H Ö G É S

 

NATÁLIA,

KELEPINÉ , a gólya

FUX.

 

(a gólya támolyog be köhögve )

KELEPINÉ: Ühü-kühü!... Khö...khö!

NATÁLIA: (résztvevőn) Mi bajod Kele?

KELEPINÉ: Nézdd meg... khö...khö..a fenekemet...(odafordítja)

NATÁLIA: Mit nézzek rajta?

KELEPINÉ: Nem gyulladt ki?

NATÁLIA: Nem .

KELEPINÉ: (köhög) Khö-khö... köszönöm ...

NATÁLIA: Dehát, mitől gyulladott volna ki?

KELEPINÉ: Begyu...begyuhu...begyujtottak a mosókonyhában, és arra ébredtem, hogy füstölög a fészek... Debh kapokh levegőth...Csak úgy gomolyog a füst a tüdőmben... Khöhöhö

NATÁLIA: Várj! Kifújom belőle...( a csőrén át fújja, mint a lufit)

KELEPINÉ: (kissé meg is emelkedik, mint a lufi, fenekéből vékony füstcsík szivárog)

NATÁLIA: Most jobb?

KELEPINÉ: (hörögve szedi a levegőt, vadul köszörül) Azt hiszem ...kormos lett a torkom...

NATÁLIA: Ki érti ezt... Nem,hogy a konyhában, de még a hálószobában sem fűtenek a legdermesztőbb hidegben... Ki tehette veled ezt a galádságot?

KELEPINÉ: Nem tudom.

NATÁLIA: Nem láttál senkit arra ólálkodni?

KELEPINÉ: Nem...Illetve!...Mintha Rozika a fejőslány suhant volna el.

NATÁLIA: Gyufa volt nála?

KELEPINÉ: Natuskám drága, nem vagyok én sas, hanem gólya.

NATÁLIA: Azért gyullad ki a feneked... Ha szirten költenél...

KELEPINÉ: Belémfagyna a kelep. Így is trehomásak a térdeim.

NATÁLIA: (felkiált) Tudom már!...Egész biztos, hogy a Rozika lehetett!

KELEPINÉ: Mitől biztos?

NATÁLIA: Ő enyelgett a Bocskorral.

KELEPINÉ: Az ki?

NATÁLIA: A Gumilábú.

KELEPINÉ: Áhá!... Nem értem.

NATÁLIA: Mit nem értesz?

KELEPINÉ: Hogy jön a ketyere az alágyujtáshoz?

NATÁLIA: El akart zavarni a kéményről, fészkestül.

KELEPINÉ: (megdöbbenve) Engem az Ősrakóst?!... Dehát miért?

NATÁLIA: Errefelé a serdültebbecskék közül is sokan azt hiszik:a gyereket a gólya hozza.

KELEPINÉ: Én a gyereket?... (hahotázik, majd elkomorodva) Miféle marhaság ez?

NATÁLIA: Nincs kedvük és idejük megmagyarázni a kicsinyeknek, hogy kerül a pici a hasba.

KELEPINÉ: És énrám fogják.

NATÁLIA: Érkezel a pólyással a csőrödben, és szépen lecsúsztatod a kéményen.

KELEPINÉ: Esküszöm...!

NATÁLIA: Ne esküdjél, én nem vagyok ember, hogy ilyet elhigyjek.

KELEPINÉ: (búsan) Elköltözöm a szirtre.

NATÁLIA: És a térgyed?

KELEPINÉ: Basszaszent a térgyemet!

NATÁLIA: (mordul) Öpf!

KELEPINÉ: ( széttárja szárnyait) Kössz az infóért!

NATÁLIA: Miféle umfó?

KELEPINÉ: A baba-transzról ...(felemelkedik, elszáll)

NATÁLIA: (hosszan néz utánna. Egy kárörvendő hang mögötte: a bakkecskéé)

FUX: Ábrándozunk, ábrándozunk? Az én lelkem meg nem menti senki... Tudod te hónap van már, és hanyadika?

NATÁLIA: Elhallgass zabi-Lucifer!

FUX: Zabos vagy, mert nem tettél semmit.

NATÁLIA: Milyen ügyben nem tettem semmit?

FUX: Hát kedvenc vesszőparipád, a szeksz ügyében.

NATÁLIA: Nem-é? Tévedsz kecske!

FUX: Halljuk mit?

NATÁLIA: (elégedetten) Felvilágosítottam a gólyát.

 

F Ő  A M I  F Ő

 

NATÁLIA,

ULU, pulyka

PULULU, pulyka

 

(két pulyka tikácsol az udvar közepén )

PULULU: Nénikéd az a galuskazabáló!

ULU: (felszisszen) A nénikémet gyalázod,te kakatologató?! A nénikémet,aki... (elsírja magát) Karácsonykor puddingba ment...Mindjárt szétrúgom a farktollaidat!

PULULU: Azt szeretném én látni rozzant fazékszökevény!

ULU: Igen?... Hát nesze! (belecsíp)

PULULU: (felhördül) Az anyád! (visszacsíp)

ULU: A te anyádat! ( csíp)

PULULU: Azt ne merdd szidni,mert kivájom a hájogos szemedet!

ULU: Hájogos?...Te beszélsz csípás, aki a kukac helyett a biciklipumpa gumiját csipegeted?

PULULU: Te pincerém!

ULU: Félfejű sárkámy!

(ágaskodnak egymásnak)

NATÁLIA: (messziről)...Lányok!...Lányok!...(betrappol) Nem szégyellitek magatokat?!

PULULU: Cokeresz!

ULU: Pofa be!

PULULU: Mi szégyelljük magunkat egy ilyen parázna előtt?

ULU: Perverziló!

PULULU: Szodónia?

NATÁLIA: Miféle perverziló?...Miféle Szidónia?

PULULU: Azt hiszi,nem láttuk?

ULU: Smárolt a gólyával.

NATÁLIA: S már az mi?

PULULU: Csőrön csókoltad.

NATÁLIA: Csókolta a tehén!

ULU: (jelentőségteljesen) Erről van szó!

NATÁLIA: De nem! ...A füstöt fujtam ki a tüdejéből.

PULULU: Így is lehet mondani.

NATÁLIA: Nem hiszel nekem,te csüggőtokájú?

PULULU: Mondjam azt,hogy igen, mikor nem?

NATÁLIA: Mondj,amit akarsz, én ilyen cserfessel nem állok össze vitatkozni.

ULU: Óh,nem...A nacsasasszony strutymón alul nem adja.

NATÁLIA: Közönséges rágalom...Nekem minden állat egyforma.

ULU: Igazán? ...S akkor mért öntötte ki az ürgét?

NATÁLIA: Nem én öntöttem...Kiborult a veder.

PULULU: (álszentül) Az a hülye veder!

ULU: Aki büdös,az meg be se teheti a lábát a mennybe.

PULULU: Még szerencse,hogy a kisnyulakat megkörösztölte.

NATÁLIA: (nagy levegőt vesz) Hogy...! (elharapja)

ULU: (süketnek tetteti magát) Hogy?...Hogy tetszett mondani?

NATÁLIA: (kicsuszik)...az a magasságos!...(erőt vesz magán)... meg én is, csak pazaroljuk rátok a türelmünket.

PULULU: Hát igen... bezzeg egy ilyen, akinek az őse már a szenténekben is előfordul, szenteste...

NATÁLIA: Melyikben?

PULULU: (énekli) ,,Rá meleget a marha lehel..."

NATÁLIA: (sandán) De a Gumilábú....

ULU: (kijavítja) Bocskor!

NATÁLIA: Ezt is tudjátok?

PULULU: Meg még ... Csak azt nem, mit énekel Bocskora a Stille Náktban.

NATÁLIA: (rezegteti hangját) ,,Fenyőn gyertyát fújtam el, Jöhet már a pulykamell! "

PULULU: Natália és a Bocskor ikrek.

NATÁLIA: Hogyhogy?

PULULU: Úgy hogy ökrök.

ULU: Egyik :fel van szarva, a másil : le van szarva.

NATÁLIA: Nem értem...(hirtelen kapcsol)...Disznó!

ULU: Elnézést : pulyka.

PULULU: Beszéljünk másról...Ez az ...izé... már fix?

NATÁLIA: Mizé?

PULULU: Világvég...Kénzuhé...

NATÁLIA: Hát,ha nem vesztek erőt azon az undok, veszekedős természeteteken..

PULULU: (ártatlanul). Félre tetszik ismerni bennünket.Mi nem vagyunk veszekedősek. Ugye Ulu?

ULU: Igen, hogy nem, Pulu.

NATÁLIA: Csakugyan? ... És nem gonoszkodtok többet?

PULULU: Á! ...

ULU: Nincs az a daragaluska, amiért rosszat mondanók.

NATÁLIA: (megenyhülve)Hiszen ez nagyszerű! ... Na, csókóljátok meg egymást.

ULU: Ezer örömmel!

PULULU: (elragadtatással) I love you gólya!

ULU: A csőröd Kelikém!

NATÁLIA: (már elindult, de a gúnyolódásra visszafordítja fejét, elvigyorodik) Boldog Karácsonyi Ünnepeket kedveseim!

(a pulykák dühödt tikácsolása közepett, emelt fővel ki)

 

ÜDVÖZLET A FELHŐBŐL

 

NATÁLIA

HANG

GÁBRIEL

 

(fenséges gomolyfelhő a táj felett)

HANG: (a felhőben) Na ezt jól elszúrtuk!

GÁBRIEL: Megmondtam előre!

HANG: Olyan jámbor a képe, és mit tesz!

GÁBRIEL: Megmondtam előre!

HANG: Boldog karácsonyi ümmepeket kiván a pulykáknak,holott tudja,hogy tudják: az számukra a végső terminus..." Terminále!"..." Tout le monde descende!" Ilyet csinálni!

GÁBRIEL: Megmondtam előre!

HANG: (bosszúsan) Atyala-patyala!...Mondod utólag,hogy megmondtad előre... És ilyen beosztottakkal vagyok én körülvéve! Az egyik rosszul van informálva, a másiknak látomásai vannak....Zömmel a földről kapottak ...

(felcsattan) Csitt! Most én beszélek!... Azt akarod mondani: tudtad, hogy ki fog hátrálni a képből a görény magábaszállattatása helyett a szaga miatt.

GÁBRIEL: (csodálkozva) Megmondtam előre?

HANG: Te kételkedni mersz szavaimban?...Én úgy fenékenbillentelek... Azt hiszed nem vettem észre, hogy mifélével pusmogtok a hátam megett?.

GÁBRIEL: (felnyög) Megmondtam előre...

HANG: Hogy rájövök? ... Naná!...Én ott vagyok mindenütt...Én vagyok a Mindenhalló... Én vagyok a Mindenlátó!

GÁBRIEL: (letörve) Megmondtam előre!

HANG: Egen... S most azt játszuk,hogy a link Majkl ágált ellenem,de te figyelmeztetted: ne tegye...Hát ide figyelj te kis kétbilikomos! ... Az ilyet a magamfajta Főminden nem vesz be.

GÁBRIEL : (szipog) Megmondtam előre!

HANG: Ne picsogj,nézze meg a halandó!...Most fogod magad és alászálsz... Te leszel,aki közli vele...

GÁBRIEL: Megmondtam előre!

HANG: Únlak!

GÁBRIEL: Megmondtam előre...

HANG: Ehhh!...Ettől a trallalától megyek az éternek!...Ühh! Az idegeim!

GÁBRIEL: Megmo...

HANG: (ráripakodik) Shut up!...Most pattansz és közlöd azzal a kergével,hogy nem vagyok megelégedve.

GÁBRIEL: Megm...

HANG: És, ha még egyszer azt mondod: "Megmondtam előre! ", én úgy tunikán billentelek, hogy az eget kontrabasznak nézed!

GÁBRIEL: Me...

HANG: (tajtékzik) Arrete ton char Ben Hur! ...Stoped you idiót! ... Mond meg neki, hogy ne a kisnyulakat körösztölje, az ürgéket öntse, a szamárral közölje,hogy megcsalja a neje, részeg disznóval, sanda bakkecskével kísérletezzen... Ebből nem lesz semmi.

GÁBRIEL: M...

HANG: Tysina!

GÁBRIEL: (bólogat, de ez nem látszik a felhőtől)

HANG: ( stentori kocaj ) Ha-ha-ha!... Na most mond, hogy "Megmondtam előre!"

GÁBRIEL: (fejest bucskázik a felhőből, szárnya tarka pillangószárny) Stimmel!...

(belepottyan a vályuba, a legelésző Natália elé )

NATÁLIA: (megdöbbenve) Az angyalát!

GÁBRIEL: Stimmel...(csattogtatja szárnyait, hogy lerázza a vizet)

NATÁLIA: (elfogódottan) A felhőből?

GÁBRIEL: Stimmel... Jöttem szólni,hogy ...

 

CIA-CIA-CI!... CIA-CIA-CI

 

NATÁLIA,

ANTHUSKA, réti pityer

KUKULI , kakukkfióka

 

NATÁLIA: (búskomoran hasal egy sudár magas fa alatt.Hirtelen a fejére pottyan

Anthuska.Ijedtében kiejti szájából a margarétát)

ANTHUSKA: Jó esztét Nati néni!

NATÁLIA: Hát te Anthus triviális,alias pityer?

ANTUSKA: (bőg) Cia-cia-cihi!... Kukuji kijökött a fészekbőj

NATÁLIA: Ne pityeregj pityer . Mamád majd visszarak.

ANTHUSKA: (szipog) Mikoj?

NATÁLIA: (bizonytalanul) Egész biztosan hamarosan ... Mért mondtad, hogy ,,jó estét" picim?

ANTHUSKA: Mejt csak azt tanujtam. Mama mindig eszte jön haza.

NATÁLIA: És ezért lökött ki ez a csibész Kukuli a fészekből?

ANTHUSKA: A fészkesz fene tudja!

NATÁLIA: Ohó! Káromkodni már megtanultál.

ANTHUSKA: A ,,fészkesz" az kájomkodász?

NATÁLIA: (kiszalad a száján) Fenét!...(elszégyelli magát,torkot köszörül) A ,,fene" az egy csúnya szó.

ANTHUSKA: Kukujitól tanujtam aszt isz.

NATÁLIA: Szép kis testvér!

ANTHUSKA: Nem isz tesztvéj. Odatojták.

NATÁLIA: Tolták?

ANTHUSKA: Tojták! (mutatja nyögedezve)...Öh!...Öh!...Öh!

NATÁLIA: Na jó...Szállj le a fejemről

ANTHUSKA: (elpityeredik) Nati néni szem szejet...

NATÁLIA: Már hogyne szeretnélek...De félek,hogy odarottyintasz.

ANTHUSKA: Ninc isz mit kakájni.Kukuji mindent ejzabáj ejőjem.

NATÁLIA: Na majd lesz egy-két keresetlen szavam hozzá...(feláll, a magasba kiált) Dugd elő a képed te zsivány!

KUKULI: (kidugja borzas fejét a fészekből) Hozzám tetszik üvölteni?

NATÁLIA: Hozzád te kis bandita... Mért lökted ki hugocskádat a fészekből?

KUKULI: Mi köze hozzá?...Maga mindenbe beleüti az orrát...Úgy hallottam jött is a letoszás felülről.

NATÁLIA: (hápog) Hogy beszélsz te elvetemült?!

KUKULI: (pimaszul)Kakukk tájszólásban... De tudok pityerül is:Csia-csia-csi!

ANTHUSKA: Tetszik játni, cúfol isz.

NATÁLIA: Jobban tennéd pedig, ha csomagolnál, és huss vissza, ahonnan jöttél.

KUKULI: (tikácsol) Rohadt őslakosok! Egynek meg nem esne a szive a földönfutókon... Keresztény irgalmasság? ... Phö!

NATÁLIA: Te jössz nekem az irgalommal? Hugocskád kilökted az ősi fészkéből.

KUKULI: Ősi, trallala! ... Mi is itt voltunk már ERŐS TUKÁN idejében.

NATÁLIA: No né!... Hát ők is a rokonotok?

KUKULI: Írígyli, mi? ... A magáé a szarvasbogár lehet.

NATÁLIA: A téma be van fejezve! Ha még egy kistestvért kitaszítasz, úgy merázom a fát, hogy összemegy benned a madártej!... (beleakasztja a szarvát a fa karcsú derekába, és rázni kezdi )

KUKULI: (megijed) Se...se...seg...segítséééég!

ANTHUSKA: (kacag,veri a fenekit a földhöz )

KUKULI: Ne vinnyogj te tetves csóringer... Agyoncsíplek!

NATÁLIA: ( még jobban rázza a fát )

KUKULI: Abba-baba ha-hagyná na-nagysád?

NATÁLIA: És ez még csak figyelmeztetés... Mond meg tojóanyádnak,hogy fészket csinálni is lehet, nemcsak beletojni.( önérzetes léptekkel indul )

ANTHUSKA: (sírvafakad) Itt tetszik hagyni?

NATÁLIA: Mit csináljak? Én nem tudok neked kukacot fogdosni.

KUKULI: (utánarikácsol) Buzgo mócsing!... Fajvédő!

ANTHUSKA: (csatlakozik) Kőszinű... Jejketjen!

NATÁLIA: (búsan visszatekint ) T e  i s  f i a m  A n t h u s!?

(Folytatás)