Cservenák Ildikó versei
 
Unalom
 
Utálom az unalmat, mert
lelomboz és elaltat.
 
Csak ülni egy hideg széken
s figyelni oly keményen.
 
El nem szökhetsz,
meg nem szűnhetsz.
 
Hát marad az unalom, mely
úgy érzem, agyonnyom.
 
 
Magány
 
Bánatosan és elhagyatva
bandukolt az utcán az
öreg sátán.
 
Csak egy-két otthontalan
macska szaladt el mellette
vonítva.
 
Bizonytalanul lépdelt az
értéktelen utcadíszek színes
forgataga között.
 
Hűvös szél süvített, felkavarva
e különös és citromédes
szemétcirkuszt.