Kovács Karolina
Gyertyafény és hamburger
 
"Ez a mi világunk!"
Reklámszöveg.
Fogyasztható,
beépíthető,
eldobható. Sej!
Téglafalra hányt
borsó gőzölög,
frissen mosott
fejek hajszáradnak
a sztrádán felvehető
stopposok ígérnek
mélyreható próféciát.
A hamburger
győzedelmeskedett.
Akkor hát Hambi,
a tíz éve rothadó
húsnak jó alibi,
hogy tudatlan disznótól
származik?
Kegyelmet neki?
Részesedést?
Igaz, csak a családod
felét nyírta ki,
munkanélküli a maradék.
Szépen, demokratikusan
daráld be, és
sötét zacskókba
mérd szét!
 
Odafelé
 
Ma már a harang
is csak úgy szól,
hogy giling-galand.
Amióta a szivarozó
kántor briliánsgyűrűs
kezével legyintett,
hiszek.
A hamisított
buszjegyben,
a sorbanállásban
a mindennapiban,
a korgásban, a
gyomorbéliben,
és a kenyérbéliben
elrejtett
üvegszemcsékben
villant fel újra, hogy
érdemes.
Amikor ökölbe szorult
szíved letekint, a
küszöbön várakozó,
négyéves, masnis
mosolyra.
 
A csatorna
 
Szenzációs hírek, akciós
áron!
Meglátogat Hun Peng,
három földreng,
a gyászmenetben
rajongók verekszenek,
Koreában kötelezően
integetnek.
Kétnapos csibe repülése,
Loch Ness-fitness
csoda időjárásjelentése.
Szavazz és légy barna!
A sztár mutatja az
újdonságot, hat után meg
Rosalinda hozza el a
boldogságot.
Hétkor médium és
szellemtemető,
az énekes műsorában
nyulat nyal a
műsorvezető.
Bezárod ajtód, kapud
és a kék nyuszi a
vécépapírról mosolyogja,
hogy ez veri gúd.
Ez a rím már sok és
rossz, de a fiad matricát
gyűjt majd naphossz.
 
Úgy szeretnélek
 
Ahogy a viasz lassan,
felhalmozódva legördül
a merev törzsön,
vagy vörösen beizzik a
kályha rudacskája, majd
percegve (elképzeled,
hogy rángatózva)
elalszik,
esetleg egy csordultig telt
pohár képe, amikor a
duzzadás gátat szab
magának,
meg amikor akaratlanul,
szájszélen, puhán
kicsordul a nyál.
 
Az élet nagy kérdései latinizmusokban
 
Milyen mélyre tudod
levinni hangod,
ha tettetett orgazmusod
hangján hallod?
A nők negyven
százaléka félfrigid.
Nem mindegy, hogy
csak kívül, vagy bévül
is kergetőznek
idegszálaid kapcsai.
Szét-szana, intettél rá,
fázás helyett, azt mondták,
inkább rendezd
kontextusod,
ritmusod szintézise
enyhítse hipomániád,
periodikus hisztériád.
Ne spekulálj!
Ne pesztráld tabuid
prűd perverzióját!
Lópikulát!
Legyintesz most rá,
jöttél egy reggelen
felhúzott redőnyök
vigyázzállásánál,
hisz a megoldás
kézzel fogható.
S azóta, hogy
volt merszed,
nyitott szemekkel élvezed.
 
Emlék-ül
 
Úgy állt ott az ajtóban
mint egy szentkép,
szégyenlősen forgatva
glóriáját rögös kezeiben.
A szobát betöltötte
a vasárnapi kalácsszag
és jóindulat.
Míg kőgalambként
rátelepszem a
márványlapra,
emlékezem:
Az idő felöltöztetett
jégfehérbe,
a vászonlepelbe takart
tivornyázó sereg-
középbe.
S, hogy Cerberus már
várja a vacsorát.
de intettél nekem a
Léthén-túlról-sóhajoddal:
"Nincs semmi baj!"
Azóta vagyok hajós
a feledés folyóján
folyton visszatérve
kinemmondhatom
érzéssel,
hogy csak maradok.
Nem kérdezik már,
nem simítják kezed
leellenőrizve
majd - örökségül-hagyott
karátjaidat,
már nem adnak a
hajósnak
egy szál virágot a
szájába útiköltségként
Csak ott marad
rátelepedve
márványbetűidre, míg a
szelek lassan,
lélegzetelfojtva
összeporlasztják.
 
Biztatás
 
Csak azt hallod
folyamatosan,
szaggatott
vonalszerűséggel,
hogy ne legyél
számontartva első
írásaidban,
ne legyél prizma,
prizma vagy
ne legyél túlzó értékelés
érzékelés megúgyse,
úgyse vagy
ne kisebbségi,
semmiség kérem
ne kérj, ne utánzást
átértékelést, át hát,
ne legyél
parabolateremtő,
vessző, fokozhatnád,
ne fokozd
ne legyél negáció
magad vagy
dualizmus és más se
ehhez hasonló
tudományos
felolvasásokon
ne legyél nem merni
ne tarts sarlót, ne jelképet
szimbólumról nem is
beszélve
minden inter- vagy ex-,
tehát nem vagy
és ne is legyél
élesen kirajzolódó,
nincs eredeti
találjak ki egy új nyelvet
vagy mi
kérdezhetnéd, ne kérdezd
és lehetne mindezt
igenlő formában,
ó a befogadó,
asszociálnál több
dologra,
ne tedd
ne legyél próféta,
ne utószó
kezdeni se tudod már
ne szórj szét
labirintusodban
minimalista képeket
csak prizma vagy
azt mondják
átlátszó,
ne legyél