Szögi Csaba

Tegnap este

 

voltaképpen nem teszek mást, csak otthagyom mocskos nyomaim a szűz papíron

 

* * *

 

csigabiga

 

lassan múlik a nap, ott tartunk, ahol tegnap ilyenkor, meg egy hónapja, vagy akár kettő, három, nap mint nap, nincs változás semmi

 

most egyébként tiszták vagyunk, aránylag persze, de már nem írok másról, nem is érdekel most már semmi más, csak ez adja a kielégülést és gondolkodtam én már azon jó sokat, hol is a helyem, mi a hivatásom, míg végre rájöttem, a válasz, narkós

 

úgymond professzionális

 

nem a filozófiája érdekel a dolognak, csupán a fiziológiája, ahogy átjár a szer, erre csodálkozom rá minden egyes alkalommal, a világ számomra nem más, mint ez a szoba (nomeg még egy, legfeljebb kettő) annak minden tartozékával, kár, hogy WC-csészét nem dobtak hozzá ezekhez, minden esetre már csak itt érzem jól magam, s most várjuk, hogy száradjon az anyag, majd mesélek még

 

egy kis üregben meghúzódó féreg vagyok

 

élvezem

 

* * *

 

debby drágám az imént valami filmre hívta fel a figyelmemet, azaz próbálja, de már a ceruzát sem tudom igazán tartani és ő is alkotni próbált a mielőbb, amin aztán kitűnően szórakoztunk, persze megvolt az első, ahh

 

és jöhet is a következő

 

* * *

 

ó, hát ez az est is jóra fordult, mesémnek vége ennyi, s még elbűvöl az éj, ahogy megindul és álmokat sző körém, míg én éberen csodálom

 

(2002.10.13., Zenta)