Beszédes István
Közel a felhőszakadás

Lásd még: Szalma László

Egyrészt a simogatás, a csók, a harapás

keresi rendeltetését a forgatagban,

bár meglehet, mindőjük előbbi volta

céltalanabb annál, ami most van,

és mint a lehető része kavarog:

fogalmak, álmok, kacatok

- a teremtés rendje még ilyen,

s közel a felhőszakadás.

 

Másrészt viszont még dehogy is tiszta,

a föveny, a zuhatag és a szikla

hová kerül, ha elül a hallgató

örvénylés, meg az ősharag,

amellyel valaki helyrerak,

elhelyez minden mozaikkockát,

s mosollyal jelzi: készen ez,

rajta, statiszta, éljenezz!

 

Onnan tudni, nem éjjel ez,

hogy leszáll a simogatás a fövenyre,

hogy a zuhatagba a csók belevesz,

és hogy sziklán koccan végül a harapás,

hogy egyik sem történhet nyitott szemmel,

mindhárom esetben a szemet lecsukta

az összpontosítás - egyenletesen lélegezz,

s ne lásd, üvegcserép közt lépegetsz!

 

El sem vált dolgok összegén

alapul minden új nap, azzal

hogy valami végül összeér,

és aki megélte, létezett.

Vagy neki köszönve érintkezett,

s hogy elmúlt, egy halállal több lett,

nem tudni még, mi lesz az összeg,

a legnagyobb közös többszörös...