- Vass Tibor
Falumbéli vers
-
- Ebben a menő faluban a nők
arca szép, nehezen tűrik,
- ha abban a hideg sarokban ülve meresztem rájuk a
szemem.
- Pediglen meresztem, nehezen
tűröm,
- hogy csak,
- hogy rájuk, a szemem. Nem én ülök abban a hideg
sarokban,
- ők ülnek ott, a
kalauz
- telepszik melléjük, nem én, pediglen, abba a hideg
sarokba.
- Ezekbe a hideg sorokba írom,
- napirend előtti
felszólalás,
- ebben a faluban miszter
Korrum Pál a kalauz, a nők arca szép.
-
- [A helyjegyet négyre rendeli szép arcú, falumbéli
asszonyom,
- Hernádkakból, hogy egy
világfalu nevére konkrétan ráerősítsünk.
- Telefonon intézi, úgy mondják ezt, lefoglal,
- oda- és visszafelé, úgy mondják ezt, retúr,
helyjegyet.
- Hazafalé menet, érthető
ugye,
- tehát nem oda, mert oda jól adják, vissza már nem,
- ötre szól, nem nézem. Baj van az önkormányzatommal.
- Ebben a faluban elérem a négyest, a hibás én vagyok,
- baj van a helyjegyemmel, az
enyémmel van a baj, későbbre szól, ötre,
- egy órával később
lennék itt bejelentett lakos.
- Ő kérdi, a kalauz pali,
papírt legyen-e róla.
- Innentől nevezzük polgár-
- mesternek. Szemébe nézek, onnan látom,
- járatosan teremt hasonló helyzetet. Mestere a
csúsztatásnak.
- Mennék, ezeröttel hivatalosan. Nyilatkozom, ebben a
faluban
- ez nem az a hely, ahol a papírhoz ragaszkodom.
Kialakulnak pár-
- beszédes helyzetek, mennyi a károm, rögvest tudakolom.
- Azonnali kérdések és
válaszok őrája:
- azt súgja, legjobb, ha felezünk. Szabad a
választásom,
- ezrest adok, nyolcszázból, mondom,
- azért mégiscsak menők
vagyunk, a jatt kötelez.
- Személyleírást a
főnökének négyszemközt adok,
- írjon mélemre, aki
főnök, ezúton tanújelét adom a valló-
- másomnak.]
-
- Nem élek ezekkel a
falumbeli nőkkel, világnak villamos ága,
- ezekkel a falumbeli nőkkel
nem én élek.
- Áramszedőik elébem
nyúlnak,
- néha leágazzák rólam, ami szerintük jövet-menet
rendszerint
- jár nekik, töltekezhetek Zuglóban újra. Zugló
világlófalu, hol e sorok
- jegyzője tiszteletbeli
lópolgár. Hol nem az.
-
- Hideg van abban a sarokban,
ahol ők ülnek, ülésük zárt,
- enyémek a melegebb égtájak.
- Ég a gyomrom, kiírok magamból egy népsavazást:
- fölmérem, arcukra hogy fagy a mosoly.
- Mintha szabad lenne a
választás: úrné vagy úrnő a hozzájuk járulás.
- Van honnan fölnézniük,
- úgy olvasnak, föltartják az újságot, szóval a
kalauzt, nevezzük Pálnak.
- Jegyüket jó helyre, szemügyre veszik.
- Lengedeznek a kezek, ez a hideg-
- lelés, a szemek az imbolygás ívét híven követik.
- Kétrét hajtják, vagy félbe, nem tudom, hogy mondják,
az újságot.
- A lényeg, egy hasábot
látnak így a kettőből,
- talán annyira nem imbolyog. Alkarjukkal néha tartják,
- biztos pontot keresnek a büféasztalon.
-
- Körmük gyöngyházfény,
- egyetlen, nagy gyűrűjük
ezüstből. Ez a leíró rész.
- Hajukat középen
választják, mellesleg szőkék.
- Nem zavar a
minősíthetetlen többség.
- Sosem hittem volna, hogy mellesleg
- élhetnek szomszédszőkék
az életfalumban. Hogy az övéikben,
- hogy a sajátjukban, mellesleg azok, ám legyen. Át
lehet mindent festeni.
-
- Át, ezt a mozgó falut, ejteni. Mozgó falat, elejtem
itt, pediglen,
- lennék a szájukban. Egyvágtában fontos volt,
- mint mondtam, pediglen, hogy
szomszédszőkék-e,
- ez a felíró rész, a nők,
ebben a faluban.
- Ha nem szőkék ugyanis,
nincs min lovagolnom,
- szőrén ülve esetleg
elnézek nekik ezt-azt,
- ha szőkék, akkor
elnézhetik nekem,
- hogy foglalom bárki elől a
helyet, engedem, az a jussuk.
- Rájuk adott voksom: tart-
- ódzkodás.
-
- Szemöldökük helyén vékony skicc, napi penzum, hogy
tolerálom.
- Állom a szavam, ha rajtam a sor, a faluvilág szeme,
fizetek.
- Ízetek, véretek irigyelné a látványt,
- mikor a számlát ők
kérik,
- fölhúzzák, egyszer a
szemöldökükről van szó, másszor magukról,
- testük úgy mozog, mint nehéz napokon.
- Mintha a szerelvény venné fel a ringásuk. Fingásuk
- nem írhatom, aligha
emésztené meg a képviselő testület.
-
- A szorítóban nem bíró a tisztasági bankbetét,
- ez lehetne ma intim állomásom egyike. Limerikes igék:
- a szerelvény-rím áthúz, vagány mellét
- az esetek elkerülése érdekében kérem vigyázni:
- tapogatódzom,
- mind-mind, mintha átmenő
fogalom.
- Kapatos váltókezelők
mosolya olyan,
- ha az utolsó pillanatban még odaérnek.
-
- [Ebbe a faluba, pediglen, heti állandóm, hogy
bejelentkezek.
- Tapintatos utcákat nevezek
el a vértezetlen nőkről,
- lovagias közöket páncél-magamról,
- a zsákutcákba párizsi szeletek, pincérek neve-
- sülnek. Pálinka, vegyes köret: szobrozzák körtereim.
- Ha betegesen kinézek,
- tárlatvezetőt sejtek
szállani,
- keresztül a kor termein.
-
- Mein kampf: A reinkarnálódó pediglen.
- Mintha lenne rá szó,
- melyekkel felmoshatni az átjárók talponállóit.
- "Útközben";
- ezt látom kirakva
csöppekből a kövezeten.
- Tovább a lenini útközben.]
-
- Lenn inni, a Tiszain, egy búcsúsört,
- listáról bejutni, marha jó dolog.
- Már ha köréd gyűlnek
ismeretlenek, hogy fa-
- bulázz nekik a faludbéli,
lúdbéles nőkről,
- akik mindig úgy vannak veled, mint te a szóval:
- szóval, ha seggelsz is velük,
- nem tudod nem venni véres-komolyan.
- A nemekbe, pediglen, nem lehet bele-
- bonyo-
- ló-
- dás.
-
- [Sajnos ebben a faluban sem a lúdra mondják, hogy Tás.
- Na jó, egye fene: szerencsétlen fLóTás,
- megvolt neki ehelyütt is Hernádkak, Zugló, Útközben.
- Kun Marcelláról itt azért nem beszélt,
- mert a Nő folyton
föloszlatja magát,
- különben is úgy tudja, hogy
- "a falvak nem azok,
melyekben szerző Úr jól lakik,
- hanem azok, amelyek őbenne
lakhelyet találnak.
- Lakk helyett találni olyan fénymázt,
- melynek tükrében jól látszik,
- ahogy a kisiklott percekért a hamis-
- mások halálnak halálával,
- szép sorban, pediglen, lakolnak."]
-
