Boda Olviér
Sodrás-rituálé
 
Meglepődtem, mikor megláttam mit csinálsz
Az asztalnál ülve, fojtott lámpafényben,
Szívem furcsa érzéseket szülve zihált:
Kicsi lány, ki jointot sodor az éjben
 
És valami rejtett gráciával simult
A nyirkos papír, oly kecsesen kezedben
Mint szerelmesek csókja, szép szemed virult:
Élvezted hogyan hajol engedelmesen
 
Egymáshoz, egymásba a rizzla két széle,
Majd nyelved szűzként érintette a papírt
Pontot téve az elkészült mű végére;
 
S megigézve csodáltam arcodon a pírt,
És elmerengve ismét magamba szálltam:
Te vagy az első lány, kit sodorni láttam.