Boda Olviér
Sodrás-rituálé

 

Meglepődtem, mikor megláttam mit csinálsz

Az asztalnál ülve, fojtott lámpafényben,

Szívem furcsa érzéseket szülve zihált:

Kicsi lány, ki jointot sodor az éjben

 

És valami rejtett gráciával simult

A nyirkos papír, oly kecsesen kezedben

Mint szerelmesek csókja, szép szemed virult:

Élvezted hogyan hajol engedelmesen

 

Egymáshoz, egymásba a rizzla két széle,

Majd nyelved szűzként érintette a papírt

Pontot téve az elkészült mű végére;

 

S megigézve csodáltam arcodon a pírt,

És elmerengve ismét magamba szálltam:

Te vagy az első lány, kit sodorni láttam.