Đorđe Kuburić
Az izzó

 

Hittem gondtalanul, nagyképűen:

Az ifjúság nem múlik el sosem.

 

És hogy minden búskomor dal

Valaki másé marad.

 

Örökifjú valék.

 

Most, hogy tudom: az élet nem negyvenesen kezdődik

- csupán van és egyszer elmúlik -

visszahőkölök fásultan s üvöltök.

Nagyon.

 

S mikor néhanapján arcom felvidul,

Ragyog, szinte vakít,

Akár a jó izzó, mely még sokáig világít.