Gobby  Fehér  Gyula: A repülő Vucsidol 2.
 

1.      FŐCÍM

 

A film FŐCÍME alatt repülőgépről vagy

helikopterből készült felvételek.

Először a szabadkai Városházát látjuk.

A torony gyorsan közeledik, majd az épület

felső szintje látszik, aztán a város látképe.

Vigyázni kell, hogy a kép ne árulja el a mát.

Sárguló búzamezők fölött száguldunk, aztán

a palicsi nádas, majd a tó vize fölött.

Látszik a híres és jellegzetes palicsi Víztorony,

aztán ismét a mezők, majd egy picike falu.

Régi házak, nádtetők és poros utca.

A kis falu a Vucsidol.

 

2.      A NAGY TALÁLMÁNY

KÜLSŐ.

 

1905. áprilisa.

A városháza toronyórája.

Négyet üt.

Az Otthon Kávéház előtti asztalok.

Egy öreg bácsi hatalmas vörös kendőbe

kötött valamit cipel. Mikor a kávéház asztalai

mellé ér, megbillenti a kalapját.

                                                        SZTIPÁN: Jó napot, uraim!

Az asztaltársaság tagjai közül csak

egy köszön vissza.

                                                        MAMUSICH: Jó napot, Sztipán bácsi.

Az öreg elhalad.

                                                        Ez az öreg Sztipán Vucsidolból. Kitűnő kortesem volt.

                                                        Azóta nem láttam. Nem tudom, mi a fenét keres

                                                        a városban.

Az öreg a Városháza elé ér.

A kapun nem lehet bemenni, mert a

rendőrök két részeget akarnak betolni

talicskával. A két részeg keresztben fekszik.

A kapuban posztoló rendőr nevetve nézi

kollégái kínlódását.

                                                        SZTIPÁN: Hé! A polgármester úrral akarok beszélni.

                                                        RENDŐR: Nincs hivatalos óra. Gyüjjön kora reggel.

                                                        SZTIPÁN: Engem külön kihallgatáson fogad.

                                                        RENDŐR: Próbájja meg.

A két részeget becipelték,

Sztipán felmászik a lépcsőn.

Az ajtón felirat: Bíró Károly polgármester.

Kopog.

Erre hatalmas éljenzés hallatszik

Visszahőköl.

Megint kopog.

Megint hatalmas éljenzés hallatszik.

Némi tétovázás után harmadszor is kopog.

                                                        BIRÓ: (hangja) Szabad!

 

3.      A POLGÁRMESTER ÉLMÉNYE

BELSŐ.

 

 

Sztipán belép a hivatalba, ahol egy

küldöttség tagjai tartózkodnak.

Már elmenőben. A polgármester

elemében van, még egy szónoklat.

                                                        Tisztelt küldöttség! Nem szeretek magamról beszélni.

                                                        Nem szeretek ígéretek tenni. Nem szeretek szónokol-

                                                        ni. Szeretek cselekedni. Szeretem az ígéretemet

                                                        betartani. Szeretem a város javát mindenek fölé

                                                        helyezni. A kérést megvizsgálandom, ha lehet,

                                                        teljesítendem.

A küldöttség zajosan helyesel.

                                                        KIABÁLÁS: Úgy van! Éljen a polgármester!

A polgármester kezet fog az

öttagú küldöttséggel, majd

becsukja mögöttük az ajtót.

Megtörli a homlokát.

                                                        BÍRÓ: Mit óhajt?

Sztipán óvatosan az asztalra

helyezi a batyut, majd a belső

zsebéből egy  nagy lepedő papírt vesz elő.

                                                        SZTIPÁN: Kérvényt hoztam.

A polgármester elveszi, szemüveget tesz

föl, olvassa.

                                                        BÍRÓ: Maga az a Francziskovics István?

                                                        SZTIPÁN: Én vagyok.

A polgármester körüljárja, mint egy

csodát vagy egy őrültet szokás.

                                                        BÍRÓ: Azt írja, hogy feltalálta a repülőgépet.

Sztipán büszke.

                                                        SZTIPÁN: Feltaláltam.

                                                        BÍRÓ: Azt írja, hogy elkészítette a mintáját.

                                                        SZTIPÁN: Elkészítettem.

                                                        BÍRÓ: Azt írja, hogy ötvenezer koronát kér a

                                                        teljes nagyságú repülőgép kidolgozására.

                                                        SZTIPÁN: Ötvenezer korona elég lesz.

                                                        BÍRÓ: Azt írja, hogy a minta is irányítható.

                                                        SZTIPÁN: Teljesen megbízható.

                                                        BÍRÓ: Azt írja, hogy hajlandó bemutatni.

                                                        SZTIPÁN: Hajlandó vagyok.

A polgármester kétkedve figyeli.

Kitör.

                                                        BÍRÓ: Hát mutassa meg! Hadd látom. Mutassa.

Az öreg az asztalhoz sétál.

Óvatosan szétbontja a kendőt.

A kendő fölött egy kisméretű repülőmodell.

Abban különbözik a mai gépektől, hogy

a szárnyát mozgatja, mint a madár.

Van propellerje elől is, hátul is.

A polgármester elképedve nézi.

Sztipán büszkén mutatja.

                                                        SZTIPÁN: Ezt kell megcsinálni nagyban, akkor

                                                        több embert tud vinni.

                                                        BÍRÓ: Szép. Nagyon… Érdekes. De az ötvenezer

                                                        korona sok pénz.

                                                        SZTIPÁN: Nem kívánom ingyen. Viszont még pontos

                                                        számításokat kell végeztetni, alkatrészeket elké-

                                                        szíteni. Mérnökök munkája szükséges. Vucsidolon

                                                         a kovács nem tud segíteni.

A polgármester az ujja hegyével

megérinti a gépet, aztán elkapja a

kezét, mintha megsütötte volna.

Sztipán mosolyog.                 SZTIPÁN: Egy angol mérnök teljes évi fizetése

                                                        is benne van  a kalkulációban. Megígérte, hogy

                                                        hogy eljön, de ingyen nem várhatom tőle.

A polgármester eltátja a száját.

                                                        BÍRÓ: Egy angol mérnökkel levelezik.

                                                        SZTIPÁN: Már így is sokat segített a tanácsaival.

A polgármester megint a gép fel

nyúl, de nem meri bántani.

                                                        BÍRÓ: Azt állítja, hogy ez repül.

                                                        SZTIPÁN: Arra megy, amerre én akarom. Akarja

                                                        látni?

A polgármester hevesen bólogat.

                                                        BÍRÓ: De még mennyire. Akarom. Persze, hogy

                                                        akarom.

Az öreg beállítja a gép egyik

műszerét. Aztán gyufát vesz elő.

                                                        BÍRÓ: Nem robban?

                                                        SZTIPÁN: Ne féljen, polgármester úr. Most fel

                                                        fog menni az ablak sarkáig, aztán visszaereszkedik

                                                        az asztalra. Csak tessék nyugton figyelni.

Az öreg meggyújtja a gázt.

A polgármester egyáltalán nem nyugodt.

                                                        BÍRÓ: Mégse madár ez. Nem is méhecske.

                                                        Mitől zümmög?

Sztipán mosolyog.

                                                        SZTIPÁN: A motor dolgozik. Üljön le, figyeljen.

De a polgármester nem ül le.

Sztipán átkapcsol egy kis kart,

süvítő zaj hallatszik,

a gép fölröpül a levegőbe. Bíró

polgármester villámgyorsan a földre

veti magát. Onnan pislog fölfelé.

A gép köröz a szobában, neki indul a

saroknak, az ablak felé száll.

A polgármester feje megjelenik az

asztal széle felett, onnan követi

a modell röptét. Az visszaér az

asztalhoz, mire a polgármester

nyüszítve az asztal alá bújik.

A gép leereszkedik, Sztipán odalép.

                                                        SZTIPÁN: Megállítom.

Kikapcsol rajta egy gombot.

A gép áll az asztalon.

A polgármester lassan feltápászkodik.

Nézi a gépet.                        

Mechanikusan.

                                                        BÍRÓ: Én nem szeretek sokat beszélni.

                                                        SZTIPÁN: A további munkához pénz kell.

                                                        BÍRÓ: Én nem szeretek ígérgetni.

Sztipán bebugyolálja a modellt.                                                        

                                                        Én nem szeretek szónokolni.

                                                        SZTIPÁN: No, akkor másutt kereskedem.

                                                        BÍRÓ: Én nem szeretek hencegni…

                                                        SZTIPÁN: Isten áldja, polgármester úr!

                                                        BÍRÓ: Én csak a város érdekét nézem…

                                                        Mit beszélek? Várjon! Holnap tanácsülés lesz.

                                                        Jöjjön el tíz órára. Be kell mutatni a mintát, úgysem hinné

                                                        el senki a szavamat.

                                                        SZTIPÁN: Jól van. Holnap itt leszek.

Sztipán elindul.

A polgármester maga elé dünnyögi.

                                                        BÍRÓ: Én mindig betartom a szavam… Miket

                                                        beszélek? Viszontlátásra, Sztipán bácsi!

Mire fölnéz, üres a terem.

 

 

 

4.      A VÁROSI TANÁCS VIHAROS ÜLÉSE

BELSŐ.

 

A tanács ülése folyamatban van.

A tagok mindegyikének véleménye van.

                                                        ERDŐSSY: Én kérem szépen, gimnázium tanár

                                                        vagyok.

Türelmetlen arcok.

                                                        TÖBBEN: Tudjuk, tudjuk!

                                                        ERDŐSSY: Nem tudhatok mindent az áramlás-

                                                        elméletről. De nekem nagyon furcsa, hogy vucsi-

                                                        doli parasztember találja fel a repülőgépet. Meggyő-

                                                        ződésem, hogy inkább az ötvenezer korona bezse-

                                                        belése a cél, mintsem az aerodinamika törvényeinek

                                                        megreformálása.

A polgármester leinti.

                                                        BÍRÓ: Kérem, az én szavam garantálja, hogy az

                                                        masina repül.

A tagok zajonganak.

Egyikük fölugrik.

                                                        BIRKÁSS: A madár az repül. A tehén nem. Miként

                                                        tudna egy szilárd anyagból álló szerkezet a levegő-

                                                        ben fönnmaradni? Ennek megválaszolására egy

                                                        eminens tagokból álló bizottság megválasztását

                                                        javasolom.

A polgármester csenget.

                                                        BÍRÓ: Uraim, repül vagy nem repül, az nem kérdés.

                                                        Azt megnézzük. Saját szemükkel győződhetnek meg

                                                        a tényállásról. Helyeslik?

A tagok zajosan.

                                                        BIRKÁSS: Azt szeretném én látni.

                                                        ERDŐSSY: A huszadik századba léptünk, uraim.

                                                        Sok minden változott, de a természet örök törvényei

                                                        megmaradtak. Ezt én garantálom.

Kiabálás.

A polgármester csenget.

                                                        BÍRÓ: Hajdú!

A hajdú előáll a sarokból.

                                                        HAJDÚ: Igenis!

                                                        BÍRÓ: Vezesse be a folyosóról az öreg Sztipánt.

                                                        HAJDÚ: Igenis, polgármester úr!

 

5.      SZTIPÁN GÉPE TÉVEDÉS ÁLDOZATA LESZ

BELSŐ.

 

 

Sztipán a folyosón üldögél.

A hosszú folyosó végén két rendőr posztol.

A sarkon befordul a főkapitány.

Kardját csörömpölve húzza a kövön.

Mikor meglátja Sztipánnál a vörös

csomagot, kimered a szeme.

                                                        SZALAY: Maga mit keres itt?

                                                        SZTIPÁN: Ezt a gépet hoztam.

                                                        SZALAY: Maga szocialista?

                                                        SZTIPÁN: Micsoda? Nem értem, kérem.

A főkapitány odainti a rendőröket.

                                                        SZALAY: Fiúk, hozzám!

A rendőrök rohannak.

                                                        Elkobozni a bombát! Lefogni az öreget.

A két rendőr visszahőköl.

Nem mernek a bombához nyúlni.

                                                        Pista, te elveszed. Parancs!

A Pista nevű reszkető  kézzel

veszi el az ellenkező Sztipántól

a csomagot.

                                                        Az esőshordóba vele. Szaladj! A víz talán lefojtja

                                                        A robbanótöltetet.

A rendőr rohan.

                                                        Szóval, maga szocialista. János, megfogja, sehova

                                                        se engedi! Amíg referálok a polgármester úrnak,

                                                        addig szigorú őrizetbe vegye!

A rendőr megragadja az öreget.

                                                        RENDŐR: Igenis!

Szalutál, közben elengedi Sztipánt.

A rendőrkapitány int.

Újra elkapja Sztipán karját.

 
A tanács nem látja...